sajnálom

Az utóbbi időben ezt a szót túl sokszor hallom, túl sokszor esik kútba a tervezet programom, vagy alakul másképp a dolog, és ezért sokan és sokszor mondják azt, hogy sajnálom, vagy ne haragudj. Jó volna, ha a hétvégéim nem ennek a két szónak a bűvöletében telnének, hanem jól...

Amikor 1.

Mész az üzletben a sorok közt és az egyik sorban megállapítod, hogy mmm, milyen finom illat van, megnéznéd azt a pasit, aki így illatozik, majd 10 perccel később az utcán mész már a hónod alatt egy csomag toalettpapírral, s egyszercsak ráeszmélsz, hogy a finom illat amit egy pasinak tulajdonítottál és beleszerelmesedtél picit az illatba, az a wc papír illata.

Áramszünet

Nagyon rég nem volt ilyen élményem, de most közel két órát nem volt áram, és a fűtés is leállt, szóval a hűtőben lévő kaját se féltettem, mert ha kezdett volna nagyon meleg lenni a hűtőben, engedtem volna be hideget a lakásból, kint pedig olyan köd, hogy egyébként se lehetett volna látni semmit, gondoltam is, hogy az áram is ezért nem talált ide, nem látta az utat a ködben.

Egyébként a sötétben elemet tenni a lámpába nagyon izgalmas... és olyan nyüzsgés volt a lépcsőházban, mint még soha, a vaksötétben. 

klopfoló

Sikerült már valaha tönkretennie valakinek egy klopfolót? Hát ha nem, tőlem lehet tanulni, nekem sikerül, pedig nem csináltam más vele, csak rendeltetés szerint használtam, majd betettem a mosogatógépbe, hogy elmossam. Na valószínű ezt nem kellett volna, mert a fa része így szétrepedt és a fém potyolófejek leestek róla...

munkahelyi liftek

Valahogy az utóbbi időben önálló életet élnek a liftek a munkahelyen, arra mennek, amerre kedvük van. Ezen a héten 3-szor jártam úgy, hogy a lift kis kitérőt tett az úticélom előtt. Először pl fel akartam menni a nyolcadikra, ehelyett, azt elfelejtette, és levitt a földszintre, ott kiszálltam, de aztán csak felmentem vele. Másodjára egy másik lift szintén levitt a földszintre, majd ki se nyitva az ajtaját vitt fel a nyolcadikra, de ez legalább nem felejtette el hová tartok. Aztán harmadjára a másodikról fordult vissza elfelejtve, hogy hová tartok, és visszament velem a földszintre egy harmadik lift. Nem is tudom, már szinte félve szállok be a liftbe bent, mert ki tudja hol kötök ki velük.

öreg vagyok akkor, ha

Van olyan ismerősöm, akinek azt mondhatnám, hogy nekem már akkor megvolt a pasim, amikor te még csak 10 voltál? 

nem jó érzés (egy barátság vége)

Valamiért nem jó érzés, hogy a fősulis legjobb barátoddal annyira megszakad a kapcsolat, hogy csak a facebookról derül ki számodra, hogy eljegyezte a barátnőjét, akit mellesleg nem is ismersz. Persze lehet inkább azért nem jó érzés, mert valamikor anno kicsit tetszett is neked az illető, vagy csaknem tudod megemészteni ahogy véget ért a barátságotok, hisz irracionális az, hogy érzelmeket vált ki belőled egy ilyen információ, hisz már évek óta nem beszéltek, nem tudtok egymásról szinte semmit.

Az egész ott kezdődött, hogy amikor tényleg jóban voltunk én megpályáztam egy Erasmusos ösztöndíjat, azt én megnyertem, ő meg meg se pályázta, hiába győzködtem, hogy tegye meg ő is, azt mondta, hogy nem, mert Hollandia nem jó hely. Mire fél évvel később visszajöttem, már valahogy nem volt a régi a barátság, eltávolodott, pedig előtte még ő volt az, aki szólt, hogy az albiában van üresedés, ha érdekel, de ő volt az is, aki azért, mert én megkaptam az ösztöndíjat, mégse támogatta, hogy beköltözzek az albiba. Aztán amikor leállamvizsgáztunk újabb félév múlva, akkor szinte úgy tűnt soha nem is találkozunk többet, de mindketten Pestre jöttünk, ő dolgozni én még tanulni, s 1-2szer még a volt sulitársakkal találkoztunk is közösen, ami után összejött egy volt csoporttársunkkal, akivel én az egyetemen is évfolyamtárs voltam, és igazából mi ott ismertük meg egymást jobban a csajjal, nem is a fősulin. Aztán amikor vele szakított, akkor kb aznap vagy másnap engem is felhívott, s szinte egy szakító szöveget nyomott le a telefonba nekem, és utána mondhatni tudatosan távol tartotta magát tőlem is. Ez sok éve már, s azóta csak egy-kétszer láttuk egymást villamoson, s néhány évente beszéltünk hosszabban telefonon, de már azt se igazán, szóval tényleg értelmetlen, hogy fura érzéssel tölt el, hogy eljegyzett egy csajt.

Mennyi birka ember

Ma megint azt vettem észre a vonaton, hogy az emberek csak néznek, de egyáltalán nem figyelnek, nem tűnik fel nekik, hogy a vonat vágányt vált, és nem tűnik fel nekik, hogy az ajtóba ahol állnak és bámulnak ki az ablakon nem azt látják, amit szoktak, nincs peron, nincs mellette sín, és simán állnak a rossz oldalon és várják a csodát, hogy majd gyorsan épít valaki oda egy peront és kinyílik az ajtó, és mindig meglepődnek, hogy a másik oldalt kell leszállni. Olyan gondolkodást nem igénylő reflex ez már nekik, és még engem néznek furán, hogy én arra az oldalra állok, ahol le is lehet szállni...

a majdnem nap

Reggel jöttek hozzám vízórát cserélni: majdnem időben érkeztek, és majdnem kicserélték... jövő csütörtök reggel nekifutunk megint.

A vonat is majdnem időben jött, így munkába is majdnem beértem időben...

Ebédre hívott az egyik kollega, hogy többen mennek, menjünk együtt ha van kedvem, mondtam jó, de majdnem szólt amikor elindultak, így amikor már fogytán volt az időm a megbeszélés előtt, akkor bekopogtam, és kiderült, hogy ja hát elfeledkeztek rólam, és már túl vannak az ebéden. 

Az értékbecslő is majdnem rugalmas, neki csak a délelőtt jó, abból is csak a holnap, és így ma szól...

karácsonyi ajándék sláger

Itt biztos minden második család radiátor felújítást/cserét kapott karácsonyra, januári szereléssel, ugyanis az utóbbi hetekben ma már a harmadik alkalom volt, hogy néhány órára leállt a fűtés, mert radiátort cseréltek valahol. Bízom benne, hogy azért vannak mindig a leghidegebb napokra időzítve, mert elromlottak, és nem azért, mert valakinek tényleg a -10-ben jut eszébe, hogy jaa, nem fűt a radiátorom, ki kéne cserélni, uccu neki hajrá, az meg, hogy cserébe az egész épületben 16 fok lesz kit zavar.

télen is jó program

A Duna-partra sétálni, legalábbis úgy tűnt abból, hogy szembe velem kifejezetten sokan sétáltak a Duna felől vissza a városba, lefele se én tartottam egyedül, habár tegyük hozzá, hogy kb 3 perc után már sikerült teljesen egyedül lennem a parton is.

utolsó munkanap

nem telt el emlékezetes pillanatok nélkül, kezdődött ott, hogy elfelejtették átküldeni azt a papírost, amivel körbe kell járni a kilépéshez, csak azután kaptam meg, hogy szóltam, és fejeződött be azzal, hogy a meglepetés búcsúösszeröffenés előtt amikor kihívtak, hogy a többiek besurranjanak akkor sikerült egy másik adag papírral a kilépőlapom is betenni a zárt papírkonténerbe, így miután begyűjtöttem egy csomó puszit meg beszélgettem kicsit és kínálgattam a sütiket amiket csináltam, szereznünk kellett kulcsot a konténerhez, hogy kihalászhassam a papírosom, amit 1 helyett 4-kor már le is sikerült így adni. Persze mondanom se kell mindenki nagyon jól szórakozott amikor a konténerben turkáltam :)

szombati bevásárlás

Amikor rájössz, hogy közvetlen busz majd csak közel két óra múlva lesz a bevásárló központból haza, és elindulsz hogy akkor majd átszállással megoldod, de elmegy az orrod előtt a csatlakozás, majd gyalogolsz egy kicsit és a vonat is elmegy az orrod előtt, amitől mondjuk még gyalogolni kellene, na akkor van az a pont, amikor feladod, és hívsz egy taxit, az i-re a pontot az teszi fel, hogy a taxis, aki amúgy jófej, és jót beszélgetsz vele, elárulja, hogy amikor kalandos körutadra indultál az áruháztól, akkor amúgy ő is pont ott volt tankolni, és ha akkor hívod, már rég otthon vagy.

néha elfelejtem

Hogy az, hogy én társaságra vágyom nem jelenti azt, hogy a társaság is ugyanúgy vágyik rám.

már háziállatunk is van

No azért nem hiába a kukaszag nem egér az, de valami szöcske szerűségnek kinéző állattal találkoztunk az iroda konyhájában, na de hogy hogy sikerült oda bejusson, az már egy másik kérdés.

Ideális munkakörülmény

Amikor a wc-ben frissebb a levegő, mint az irodában, szóval tehát friss levegőért a wc-be megyünk ki.

ma

Ma délután ahogy mentem az utcán egyszer csak egy puffanást hallottam a hátam mögött, és ahogy hátra néztem, hogy mi volt az a zaj, látom, hogy két kocsi áll keresztbe az úton, összekoccantak, és még az volt az érzésem, hogy mozognak is picit. Nem tudom, nem láttam és elképzelni sem tudom, hogy hogy tolta meg egyik a másikat, mindenesetre egy picit ahogy az összes gyalogos is, megálltam, és figyeltem, próbáltam felmérni, hogy mit is látok. Aztán kiszálltak a vezetők, két nő volt, és az egyik láthatóan fájlalta a karját, viszont, láttam, hogy szerencsére komolyabb baj nem történt, így elindultam, azonban így is, már csak a tudat, hogy mit láttam rossz érzést keltett bennem.

á

Amikor 11 óra munka után még azt se érzed, hogy megérte ennyit benn lenni és úgy jössz haza, hogy legszívesebben ordítanál, törnél zúznál, vagy hisztiznél, ugyanakkor egy ölelés az amire valójában vágysz. Na így érzem magam most.

helyzetkép

Lassan de biztosan gyógyulgatok, amikor visszamentem a hét közepén a dokihoz, akkor már antibiotikumot is kaptam, biztos ami fix. Közben bent a munkahelyen kirepült a hét közepén a második fecske és holnap kirepül a harmadik is, lemaradok róluk, de remélem nem arra megyek vissza, hogy közben lettek újabb fecskék.

busz

Reggel megyek befelé, és az úton tök szabályosan közlekedve haladok. Egyszercsak a szembe jövő busz megáll mellettem, és a buszvezető közli, hogy nem fér el mellettem, és miért ott megyek, amikor annyi hely van még. Gondoltam is magamban, hát ez a nap is jól indul.