Steven McCurry kiállítás

A Műcsarnokban 17-éig meghosszabbították ezt a fotókiállítást. Nem egy nagy kiállítás, annál érdekesebb. Egyik kép különlegesebb, és érdekesebb, mint a másik és még egy nagyjából negyedórás kisfilmekből álló összeállítást is meg lehet nézni, ahol maga Steven beszél a munkájáról. A kiállítás egyáltalán nem drága, és népszerű, némi sorban állásra lehet számítani már az épületen kívül is, de megéri kivárni.

A fotói közül egy-kettő:

Kiállítás

Egy különös, vagy különleges kiállítást fedeztem ma fel a városban. A Rókus-kórház oldalára vannak ilyen képeslap, és bélyeg szerű felfestések rakva két ablak között, melyek témája a hajléktalanság, és a kirekesztettség. Ha arra jártok szerintem érdemes néhány percet szánni rá, és megnézni a feliratokat is.

Egyébként arra kíváncsi lennék, hogy honnan jött ez az ötlet.

Egy kis ízelítő:

 

 

mobilitás kiállítás

A hétvégén unokatesómmal elmentünk, én kicsit tartottam tőle, hogy majd unatkozni fogok, mert azért annyira nem vagyok otthon a kocsik világában, hogy hosszan lekössön, de végülis elég jól elvoltam. Kicsit bosszantott, hogy a legtöbb kocsiba alapból nem rám van szabva a vezető ülése, persze lehet állítani rajta, de az se az igazi, hogyha én elférek, akkor mögöttem már senki. Ettől függetlenül voltak szép és tetsző modellek is, de ne kérjétek, hogy felsoroljam, mert nem jegyeztem meg a pontos nevüket, viszont az Infiniti, amiről még soha nem hallottam, a Citroen, és a Skoda is jelen volt olyan modellel, ami tetszett. A Skoda teljes üvegtetős modelljébe viszont nagyon szívesen utaznék, az érdekes lehet, a Citroennek pedig a formabontó megjelenése jött be. Azt viszont megállapítottam, hogy a sportkocsik nem bírnak megfogni. A Jaguár viszont alacsony emberekre van szabva belmagasságügyileg, viszont simán én nagyon ügyesen elől valaki rámzárta az ajtót, úgyhogy ahogy annak a rendje és módja, sikerült beszorulnom a kocsiba. Ha a gyerekeken nem is, de rajtam kifogott a gyermekzár.

Viszont egy gondolat fogalmazódott meg bennem körbenézve, hiszen ez azért egy pasisabb program volt: pasi hegyek, hova legyek:D

ARC kiállítás

Még 1 napig látható, én ma voltam, és azt kell mondjam nagyon megérte. Igazán betalálnak a plakátok, bemutatják a jelent, annak sötét, kellemetlen oldalával. Rendszerkritika, mondhatni valóságkritika, benne van mind az a boldogtalanság, irigység, kilátástalanság, ami a mai magyar valóságra jellemző, mindez rengeteg öniróniával, így a nézők általában mégis mosolyogtak, s nincs is annál fontosabb, hogy tudjunk nevetni saját nyomorunkon.

Egyébként ki gondolná, hogy szinte az abc-nk összes betűjével lehet mondani egy negatív jelentésű szót, de az egyik plakát bizonyítja, hogy lehet.

Robot kiállítás

Voltam ma az Árkádban, ahol már tök rég nem jártam, sőt a környéken sem, pedig tavaly ilyenkor még mindennap elmásztam előtte, és heti rendszerességgel jártam benne is, nade elköltöztem, és így már nem esik útba, pedig ez az egyik legkellemesebb ilyen hely.

Ma egyébként a nem nosztalgiázni mentem oda, hanem azért, hogy megnézzem a plakáton már többször látott robotkiállítást. Nekem tetszett, van közöttük olyan, amely vicces, van ami érdekes, de olyat is találtam, ami már inkább félelmetes valamiért. Tetszett az integető kéz, amely akkor indul el, ha a tenyered odateszed egy bizonyos helyre. A mozgást követő szem kicsit le volt lassulva, így nem volt olyan érdekes, mert nem reagált kellően. A rák is vicces volt, ahogy rezgett a lába, de sok értelmét nem láttam:) Aztán azok a kamerás mozgó kis minirobotok, amelyekkel még játszani is lehet, szóval azok már-már olyanok, mint egy játék:) Egy olyan robotkutyát egy pár napra szívesen magamhoz vennék, hogy "tesztelhessem", játsszak vele.

Marad a gyerek, ha játszik:)