A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sport. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sport. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 14., vasárnap

Igazán jó ötlet


Mit meg nem tesznek a nők, hogy egy pasi levegye a ruháit nekik:) Persze mi sem lennénk restek segíteni szerintem:) És az biztos, hogy testmozgásra ösztönöz :D

2014. március 31., hétfő

utolsó, akit választanak

Annak, hogy gyerekkorban tesi órán mindig az utolsók között választottak be a csapatba, vagy épp pont utolsóként csak bekerültem, szóval ennek megvan a kihatása a későbbiekre is. Egyrészt el kellett teljen több, mint 10 évnek, hogy egyáltalán legyen kedvem sportolni, mozogni bármit is, és még így is bennem van az, hogy én ügyetlen vagyok, meg nem bírnám felvenni a versenyt másokkal, vagy épp csak feltartanám a csoportot. Érdekes, hogy mennyire mély nyomokat tud hagyni az emberben az általános iskola, legalábbis bennem tudott, és nem is ez az egyetlen ilyen emlék, amely még most is él, és némely még most is elég élénk.

2014. február 17., hétfő

Jégtánc

A műkorcsolyán belül szerintem ez a leginkább szerethető ág, aki szereti a táncot, annak ez is tetszik szerintem. Látványos, és itt nincs az az érzése az embernek, hogy valaki szenved a jégen egyedül két ugrás között. Talán egyébként ki is lóg a többi sportág közül, habár már maga a műkorcsolya is, mert kicsit revü jelleggel bírnak ezek a többi sportághoz képest feltétlen.
Mindenestre néha jól esik nézni, olyan kellemes tud lenni, nem feltétlen érzem benne azt a folyamatos verseny izgalmat, mint a többi sportágban.

2014. január 5., vasárnap

műlesiklás - szlalom

Amikor nézem ahogy csúszkálnak lefelé a botokkal teletüzdelt pályán a síelők, akkor mindig azon gondolkodom, hogy honnan tudják, hogy melyik pálcát kell eltalálják, vagyis kikerüljék, mert amikor messzebbről mutatják, látni, hogy rengeteg pálca van oda bebigyeztve a pályára. Aztán a párom felsötétített, azok párban vannak, és kaput alkotnak, és igazából a kaput kell kikerülni, s így már nekem sem tűnik olyan kaotikusnak a pálya, s már kezdem kapisgálni, hogy hogy tudják megállapítani a lesiklók, hogy merre is kell menjenek.
Egyébként vicces, hogy nem látom át a szabályokat, annak ellenére, hogy kifejezetten szeretem a télisportokat. No nem űzni, csak nézni. 
Ti szoktatok síelni?

2012. december 3., hétfő

voltam ma úszni

Még nem tudom eldönteni, hogy mennyire jó, vagy nem jó télen szabadtéri medencében úszni, de mindenesetre hidegnek nem éreztem különösebben sem a levegőt sem a vizet, és egész jól szórakoztam, hogy bámultam a sötét eget, és nem is lett volna semmi bajom a dologgal, ha nem ütközöm össze valakivel és nyom be a víz alá, miközben én gondolatban teljesen másfelé járva evezek ott. Igaz én váltottam sávot véletlen, szóval tényleg másütt jártam gondolatban:)
Egyébként fura, hogy felöltözve kabátban hidegebb van mint úszónadrágban:)
Próbálta már más az efféle elfoglaltságot?:)

2011. december 30., péntek

hogyan legyen izmos kocka hasad?

Hát nekem van egy egyedi, eredeti módszerem: Nincs más teendőd, mint összeszedni egy kis bacit, és torokgyulladást kapnod tőle, majd annak szokásos menete szerint a nátha és a köhögés is megjelenik, és amikor már szinte minden elmúlt, na és már csak a köhögés tart ki, na akkor kezdődik az edzés rész. Ugyanis a torkom kiszárad, vagy egyszerűen viszket, és egyszerűen nem bírom abbahagyni a köhögést néha, amitől már fáj a hasizmom, már ami van, szóval ha elég kitartóan köhögök, olyan edzett lesz a hasam, hogy biztos kialakul az izmos kocka has.


Azért remélem, hogy vagy nagyon hamar kocka hasam lesz, vagy nem hajt ilyesmire a köhögésem, mert én már most is nagyon bírom unni, de kétségtelenül igazi hasizom gyakorlat tud lenni.

2011. április 20., szerda

tömegsport

A városvezetés és a közútkezelés közös projektjének köszönhetően minden reggel tömegsporttal indulhat a napom, ugyanis átállították a lámpát, hogy a kocsiknak zöld hullám legyen, ami viszont azzal jár, hogy reggel olyan 3-4 perccel is tovább tart kiérni az állomásra, és egy csomót kell várni a gyalogosoknak arra, hogy átjussanak az úton. Szóval kisebbfajta tömeg gyűlik össze a zebránál, majd amikor az zöldre vált elindulnak tovább, végigsietnek egy utcán, majd bekanyarodva az utca végén már rálátva az állomásra mennek tovább, és amikor már majdnem ott vannak, megpillantják, hogy jön a vonat, így mindenki elkezd szaladni. Hát mi ez, ha nem tömegsport? És mindez azért, mert legalább 2 percet kell várni a lámpánál mire az zöldre vált, és ehhez senki nincs hozzászokva, főleg azért, mert ez egy nyomógombos lámpa, amely korábban ennél jóval gyorsabban váltott át szerintem.

2011. február 28., hétfő

kis tornászlány

Elkezdtem nézni egy dokumentumfilmet amely román tornászlánykákról szólt. Először nem is értettem, hogy mi köze van az egésznek a címhez, és nem is tudom megmagyarázni, hogy mi az, ami megfogott, ami hozzáláncolt, de az biztos, hogy végignéztem.


Több dolog is van, ami együttesen azt eredményezte, hogy végignéztem az egészet, az egyik talán az, hogy bármi, aminek köze van Romániához felkelti az érdeklődésem, a másik pedig az, hogy nem tudtam eldönteni első ránézésre, hogy sajnáljam, vagy csodáljam azokat a kisgyerekeket. Nem tudtam, hogy a film arról szól-e majd, hogy milyen brutálisan és gonoszan bánnak az edzők a gyerekekkel, vagy arról, hogy mennyire erősen akarnak, és küzdenek azok a csöppségek azért, hogy egyáltalán esélyük legyen kijutni az olimpiára, ahová annyira vágynak. Aztán a történetet nézve rájöttem, hogy egyáltalán nem bánnak gonoszan a gyerekekkel, szigorúak, de nem gonoszak, nem esnek túlzásokba, és nem kiabálnak jobban velük, mint bármely tesiórán a nagy tornateremben a tanárok, hogy mindenki jól hallja mikor mit kell csinálni. Azonban azzal tisztában kell lenni, hogy tornászként kijutni az olimpiára Romániában nem könnyű, hiszen nagyon erős a mezőny, és magas a színvonal.


Gondolkodtam azon is, miközben néztem, hogy vajon itt most a gyerekek vagy a szülők akarják e jobban ezt az egészet, de én úgy láttam, hogy inkább a gyerekek vágynak rá, semmint a szülők, a gyerekek egyetlen és mindent túlragyogó álma az, hogy díjnyertes és ismert tornászok legyenek, s a szülők sokszor még erőn felül is azon vannak, hogy ez az álom megvalósulhasson.


Roppant becsülendő az a kitartás, erő, eltökéltség, és hit, amivel ezek a kis gyerekek rendelkeznek. Lehet, hogy még alig múltak 10 évesek, és talán még a derekamig sem érnek, de akkor is csak felnézni lehet rájuk szerintem.

2010. augusztus 13., péntek

úszás

Kár, hogy a héten nem működött a kábeltv-m (még mindig javítják) és nem láttam az úszó EB-t, és ugye, mivel dolgoztam kimenni sem tudtam volna rá, ha eszembe jut egyáltalán, mert kicsit meg is feledkeztem róla, pedig szeretem az úszó versenyeket nézni. Tulajdonképpen csak most jutott eszembe az egész, hogy kicsit belebambultam egy összefoglalóba. Szerintem sokkal izgalmasabb az úszás, mint a foci, engem legalábbis jobban leköt, és nem csak azért, mert kevesebb ruha fedi a versenyzőket:), hanem azért mert sokkal mozgalmasabb, gyakrabban van benne izgalmas történés, vagy egyszerűen csak érdekes.