újrakezdés?

Annyi minden történik körülöttünk a világban, és arról annyira szélsőséges megnyílvánulásokat lehet olvasni, hogy az embernek az az érzése a józan ész kihalófélben van. A változások közepette az események sodrában kicsit megint kedvem támadt megosztani gondolataim. 

Tulajdonképpen ha úgy vesszük eggyel több vagy kevesebb gondolat a világhálón nem oszt nem szoroz, hát főleg ha senki sem olvassa :) 

Mindenesetre egyre közelebbnek érzem azt a pontot, amikor az emberekben átlépi a tehetetlenség, a frusztráltság, az elkeseredettség azt a pontot, amit már nem tudnak visszafogni, de addig is, vagy épp az előtt jó volna megtanulni azt, hogy a gondolat lehet építő, ahogy mások véleménye is, és arra használni azt, hogy előre jussunk. Ehhez én ezzel a bloggal annyit tudok hozzátenni, hogy saját gondolataimat megosztom rajta.

Persze fura gondolat azt feltételezni, hogy az emberek manapság még hajlandóak olvasni 2 sornál hosszabb szöveget, de talán. 

Ha magamból indulok ki, engem pl az instán, twitteren és egyéb divatos felületen nem ér el a gondolat ami a kép mögött van, mert nagyon ritka az, hogy megnézek bármi szöveget is, amit a kép alá írnak, a képet se azért, hogy magvas gondolatokat ébresszen, csak azért, mert szép, vagy van benne valami érdekes. A blogon viszont kb soha sem a kép volt a lényeg, nem akkor olvastam, amikor rohanva végigpörgettem, mint pl az instát, hanem időt szántam rá. 

Szóval a rohanó világhoz és médiafogyasztáshoz képest a blog lassabb műfaj, de nem baj, nem is csak két mondatban szeretném leírni a dolgokat. Meglátjuk, hogy ez most csak egy fellángolás, vagy hosszabb távon kitart. 

hőség

No nem itt, itt szépen havazik, de a világ másik végén, Ausztráliában olyan meleg van, és marad is, hogy a meteorológiai szolgálat bevezetett a hőtérképen két új színt, az 50 fok feletti hőmérséklet lila, az 55 fok feletti pedig rózsaszínnel lesz jelölve. Hát remélem nálunk egyhamar nem vezetik be ezeket a színeket, nem szeretném, ha szükség lenne rájuk:)

Azért ezt értékelhetjük úgy, mint a globális felmelegedés egy jele.

A hírek világából

Olvastam ma, hogy a Visa szinte bejelentette, hogy kivonul tőlünk mondván piaci részesedése rohamosan fogy, és a verseny megőrzése érdekében nem tesz semmit az állam, a hatóság, tulajdonképpen senki.

Ez a hír már önmagában elég ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésem. Végigolvastam a cikket és utána a kommenteket is, gondoltam, hogy lesz olyan aki esetleg értelmesen hozzászól. Hát mondjuk talán 1 volt. 

Kedvenc hozzászólásom talán az, amely azt mondja, hogy a Cetelem egy magyar bank.

Relatíve nem sok hozzászólás volt, de azokért is kár volt általában, ugyanakkor kiderült számomra, hogy ebből az egészből az emberek annyit szűrnek le, hogy kivonul egy bank, és milyen jó lesz nekünk, amivel mondjuk a következő gondok vannak: első és legnagyobb: a Visa nem bank. Második nem igazán marad versenytársa a Mastercardnak, amivel ők teljesen szabadon garázdálkodhatnak akár.

Ezen felül egyértelmű, hogy sokan még mindig ott tartanak, hogy jaj de jó, menjen a multi, aki elnyomja szegény magyar vállalkozót. Melyiket? Amelyik saját zsebére dolgozik? Azt amely csak minimálbérért foglalkoztat, és be se jelent? Azt amelyik valami külföldi licens alapján működik? Vagy azt amelyik inkább áthelyezi székhelyét valamelyik másik országba, mert mindenütt másütt kedvezőbb feltételek vannak számára? Persze vannak olyan vállalkozások is, amelyek teljesen rendesen működnek. 

Ja és az egy hülyeség, hogy minden multi gonosz, és bezzeg a magyar cég szent lenne. 

De gondoljunk bele egy percre, hogy milyen termékek hiányoznának a háztartásunkból, ha nem lennének nálunk multik: pl nem lenne számítógép, a tévék többsége, hűtő, porszívó, mosógép, mosogatógép, autó, telefon, de nem lenne pl kóla, farmer, vagy éppen vonat, és még sorolhatnánk. Mert ezeket vagy nem magyar cégek gyártják, vagy nem magyar licenc alapján.

Felfedezést tettem

Most fedeztem fel, hogy van olyan ország a világon, ahol az én születésnapom nemzeti ünnep. Mondjuk nem azért, amiért megszülettem, és nem azóta, amióta megszülettem, de akkor is, van olyan ország, ahol egy nemzeti ünnepre esik a szülinapom, tehát biztos, hogy szabadnapom lenne a születésnapomon.

érdekes hírek

Meglepődtem, hogy egy hét után az első hír amit elolvasok az az, hogy lehet holnap csődöt jelent az USA, márcsak azért is, mert azt hallgatjuk hetek óta, hogy Görögország bármelyik percben csődbe mehet, meg aztán akár Portugália és Írország is, meg nehéz helyzetben vannak a spanyolok és az olaszok is, de arról egyszer sem zengett a rádió (vagy csak én nem hallottam), hogy az USA sincs jobb helyzetben.

Mondjuk azóta tudjuk, hogy mégsem fog csődöt jelenteni, de hát érdekes lett volna, az biztos.

közöny?

Hogy lehet az, hogy itt egy társasházban simán le lehet maradni arról, hogy valaki oda vagy éppen onnan el költözik? Hogy lehet az, hogy nálunk annyira nem figyelünk a másik emberre, a környezetünkre, hogy még az sem teljesen magától értetődő, hogy a szinten lévő szomszédok bemutatkozzanak egymásnak?

A filmekben azt látjuk, hogy a tengerentúlon, illetve nyugaton a szomszédok köszöntik az újonnan érkezőket, elbúcsúztatják az elköltözőket, és ilyenkor bennem vegyes érzelmek támadnak, hogy ez milyen kedves, illetve az is, hogy azok mennyire belemásznak mások magánszférájába. Kérdés persze, hogy tényleg belemásznak-e vagy csak figyelmesek, és mégjobb kérdés, hogy jobban belemásznak-e, mint azt nálunk teszik?

Azt gondolom, hogy nem másznak jobban bele, mint itt, hiszen én találkoztam már olyannal, hogy az egyik szomszédos lakásba költözőkről hamarabb tudtam, mi anyuka foglalkozása, mint hogy személyesen találkoztam volna vele, mert a foglalkozása, vagy vélt foglalkozása sokkal érdekesebb pletyka téma volt, és szétkürtölték, semmint az, ami egy tényleges találkozás során a valódi benyomása lehetne az embernek. Mondjuk ha az embert úgy könyvelik el, hogy a legősibb mesterség űzője, akkor nem biztos, hogy kedve van bemutatkozni a szomszédoknak, és nekiállni bizonygatni az ellenkezőjét.

Egyébként amiért ez az egész téma eszembe jutott az az, hogy most hallottam, hogy a németeknél csupán azért jogosult vagy egy nap szabira, mert bejelented bent, hogy költözöl, ez amolyan bónusz szabi ilyenkor, meg azt is, hogy mivel tudja a ház, hogy te elköltözöl, ezért a szomszédok szépen sorban eléd járulnak, hogy elbúcsúzzanak tőled. Kedves gesztus, nem?

Nálunk ez nagyjából úgy néz ki: a munkahely: remélem nem akarsz azért kivenni egy napot sem, mert most költözöl, a költözésre ott van a hétvége, használd ki, na jó, ha nagyon akarsz akkor végy ki egy napot, ha még délutánra sem bírsz bejönni, de ennyivel kevesebb szabid marad az évre. Szomszédok: vajon honnan van ennek annyi pénze, hogy elköltözzön? Ez is jó helyen tette szét a lábát, összeszedett magának egy gazdag pasit. Vagy éppen: ennek semmi sem elég jó?

Na jó, tudom, azért nem szabad általánosítani, egész biztos nálunk is vannak kivételek, és valószínű én is kicsit túlzásokba estem, de tény, hogy nem volt eddig sehol fogadóbizottság, nem kaptam sütiket, nem voltak látogatók, és ahol az elmúlt 12 évben a családi fészek van, nos ott sem rendelkezek barátokkal a szomszédok körében, tulajdonképpen senki olyannal, akinél rendszeres látogatást tennék. Az igaz, hogy ahol előtte laktunk ott ismertem az összes szomszédot jól, és elég jó viszonyban voltunk valamennyivel, többjüknél jártam látogatóban is, de az egy viszonylag kis település volt, illetve még régen otthon a nagyvárosban volt az, hogy jól ismertük a szomszédokat, és gyakorlatilag baráti szálak kötöttek össze, de az még az átkosban volt, így felmerülhet a kérdés, hogy a különbség az akkor és a most tapasztaltak között abból adódik, hogy megváltozott a minket körülvevő világ, és benne az emberek, vagy abból, hogy más helyen lakunk.

Mivel eleget fecsegtem már össze meg vissza és most befejezem, a végére csak még egy kérdés: a nyugati kapitalista "gonosz" világ miért barátságosabb, és figyelmesebb mégis mint a miénk?

Világunk

Azt tudtátok, hogy az elmúlt 5 évben fedeztek fel eddig ismeretlen indián törzset?

És azt, hogy napjainkban a fajok kihalása gyorsabb, mint az 5 nagy kihalási hullám bármelyikében? Azoknak minden esetben az lett az eredménye, hogy az akkori fajok több, mint fele kihalt. Mondjuk még nincs újabb nagy kihalás, de ha nem figyelünk oda, akkor lehet, hogy lesz. Illetve jelenleg még mindig rendszeresen fedezünk fel új fajokat, pedig nekem valamiért az volt az érzésem, hogy már régóta nem lehet új fajokat fölfedezni a Földön.

Valamint azt, hogy volt már, hogy sokkal szennyezőbb volt az ember, mint napjainkban? Igaz, mivel ma sokkal többen vagyunk, így az összhatás most mégis nagyobb, mint akkor.

A világ tele van meglepetésekkel, azt hihetjük, hogy ismerjük már, pedig nem is.

szomorú

Szomorú, hogy ott tartunk, hogy gyakorlatilag nem tudok úgy hazajönni este 8 után úgy, hogy ne látnék legalább egy olyan embert, aki éppen a kukát túrja. Igaz ez azért is lehetséges, mert itt a lakótelepen a kukák kinn vannak az utcán és nem benn a házakban, de szomorú, hogy ott tartunk, hogy minden este legalább egy emberrel találkozni, aki kukázik, és az még szomorúbb, hogy ez minden egyes alkalommal valaki más.

Lázadó lennék?

Lehet, egy kicsit, még mindig nem vagyok az a típus, aki mindent elfogad, de azért az sem, aki kimegy az utcára randalírozni, leginkább csak dünnyögök, és a környezetemben lévőknek mondom el a véleményem. Lehet a csillagjegyem alapján is van bennem ez az újítási vágy, no meg azért is, mert nem szeretem a sztereotípiákat, mert én már olyan sok esetet láttam, amikor ez egyáltalán nem igaz, ja és biztos, hogy hatással voltak rám azok a mesék, és filmek is, amelyek azt tanítják a gyerekeknek, hogy nem szabad ítélkezni, és nem minden az aminek látszik. No meg sokat nyom a latban a személyes tapasztalat és a családi háttér is. Néhány eset: azért mert valaki mondjuk Erdélyben születik nem jelenti azt, hogy román, de még azt sem, hogy tud románul, így attól falra tudtam mászni, amikor azt kérdezték, hogy és nehéz volt megtanulni magyarul? Az viszont igaz, hogy ott másként gondolkodnak az emberek,mint itt, ott nagyobb az összetartás, és kevesebbet panaszkodnak, mint itt. Azért mert nem iszom alkoholt, és ránézésre komoly vagyok, nem jelenti azt, hogy én nem szeretnék szórakozni, és amikor táncolok az nem jelenti azt, hogy leittam magam. Azért mert pasi vagyok nem fogom tudni, hogy mi volt a tegnapi focimeccs eredménye, mert engem az egyáltalán nem érdekel. Azért mert komoly embernek látszom, nem jelenti azt, hogy én ne hordanék szandált és rövidnadrágot, meg pólót atlétát nem hordok, mert ahhoz nem megfelelő a testalkatom:). Az, hogy segítőkész és türelmes vagyok még nem jelenti azt, hogy nem szoktam ideges lenni. Attól mert pasi vagyok még képes vagyok bármit megfőzni és sütni, és még finom is lehet.

Szerintem bizonyos dolgoknak túl nagy jelentőséget tulajdonítunk, olyan dolgokhoz ragaszkodunk, amiket már túlhaladtunk.

Szóval nem annyira lázadó vagyok, inkább csak kicsit másabb, mint mások:)

A legszebb virág

Ezt a verset egy levélben kaptam, és olyan szépnek és szomorúnak és meghatónak éreztem, annyira megfogott, hogy úgy gondoltam leírom ide. A szerzője ismeretlen. Gondolom az efféle bejegyzésekért tűnök lánynak.

Szóval íme a költemény:

Egyedül ültem le olvasni a parkban,

Szomorú fűzfának védő árnyékában.

A csalódottságra volt elég jó okom.

Megbántott a világ ezt vettem én zokon.

Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom

Elém állt egy kisfiú izgatott volt nagyon.

Kipirult s kifulladt a játék hevében:

Felhevülten így szólt:

"Néni, ide nézzen!"

Kezében elhervadt virág kornyadozott,

Lankadt szirmai tán nem látták a napot?

Halott virágával küldtem volna tova,

Mosolyt színleltem hát, s bámultam máshova.

Nem ment el, sőt inkább mellém ült a padra,

Virágot szaglászta, s mondta kisvártatva:

"Az illata csodás, s bizony szép is nagyon

Itt szedtem magának, tiszta szívvel adom."

Haldokló virág volt, mit átadott,

Ragyogó színe rég megkopott.

Tudtam azonban, el kell fogadnom,

A fiú különben tán sosem hagy nyugton.

Nyúltam a növényért, hogy elvegyem tőle,

De ő csak tartotta fel a levegőbe.

Eddig nem tűnt fel, ekkor vettem észre,

A fiúcska nem lát, mert, hogy vak szegényke.

Hangom megremegett, szememben könny égett,

Megköszöntem neki, hogy talált ilyen szépet.

"Szívesen" mondta s vidáman elfutott.

Nem tudta, hogy bennem mily mély nyomot hagyott.

Eltűnődtem rajta, vajon, mint láthatta,

Hogy egy nő a fűzfa alatt önmagát siratta.

Honnan vette észre borús keservemet?

Talán a szívével lát jól ez a gyerek?

A vak gyermek szemével végre megértettem,

a világgal nincs baj, itt a hiba bennem.

Nem láttam meg eddig milyen szép az élet,

Megfogadtam, hogy ezután élvezem a szépet.

A hervatag kórót orromhoz emeltem.

Gyönyörű rózsának illatát éreztem.

Közben a fiúcska új gazzal kezében

egy gyanútlan öregembert készült felvidítani éppen.