Mi lenne ha kiszáradna a Duna?

Ezt a filmet majd szeretném megnézni:

A mini előzetes, amolyan csalogató és diplomamunka, a teljes film azonban majd csak jövőre debütál.  Remélem a film is jó lesz.

Igazi multikulti, az együttélés nehézségei - filmajánló

Ma megnéztünk egy francia vígjátékot, a Bazi nagy francia lagzikat. Ez a film amellett, hogy vicces, azért arra is alkalmas, hogy egy pillanatra azért időről időre elgondolkodjunk azon, hogy milyen buktatói és nehézségei vannak a különböző kultúrák együtt és egymás mellett élésének. Persze a szerelem mindent áthidal :)

eCupid

Nem is értem, hogy nem ajánlotta még nekem senki ezt a filmet, már legalább 3 éves, és én csak most láttam. Én szeretem az efféle romantikus komédiákat.

Arról szól, hogy évek múltán, egy hosszú kapcsolatban, amikor elbizonytalanodsz abban, hogy biztos, hogy jó helyen vagy-e abban a kapcsolatban, akkor hogyan lehet téged rádöbbenteni arra, hogy milyen jó helyen vagy, hogy amellett vagy pont, aki mellett lenned kell, és azért vagy mellette, mert igazából szereted. És mi mozgatja a szálakat a háttérben? Egy makacs, önjáró társkereső program, egy modern Cupido, mely nem csak a szerelmi életed, hanem az egész életed átszervezi, fenekestől felforgatja, hogy a végén rátalálj magadra, az utadra, s a végén az is kiderül, hogy ki van a program mögött.

Egy nap

Ez egy fura, megható, kissé elgondolkodtató, romantikus film a szerelemről. Két ember történetét ismerhetjük meg úgy, hogy életükből minden évben csupán egyetlen napot követhetünk nyomon, mindig ugyanazt a napot. Van, hogy semmi nem történik azon a napon, és van, hogy nagyon is lényeges történéseknek lehetünk szemtanúi.

A női főszereplő Anna Hathaway, aki bizonyára már mindenki jól ismer, míg a férfi főszereplő Jim Sturgess, hát akit én legalábbis eddig kevésbé ismertem, pedig hát elég helyes pasi, és már most hogy így rákerestem, rá kellett jönnöm, hogy láttam más filmben is. 

 

Adlon hotel

Nagyon érdekes sorozat a 20. századi Németországról, mely egy berlini luxusszálló életén keresztül mutatja be a század viharos eseményeit. Nagyon érdekes sorozat, film, nem kifejezetten dokumentum, inkább dráma, mely bemutatja a század eleji nemesi, előkelők világát, ahol a látszat mindent visz, ahol a fedhetetlenség látszatának fenntartása annyira fontos, hogy még hazugságokra is képesek, ahogy ezt a világháború derékba töri, majd jön a nagy összeomlás, melyből kiemelkedik a fasizmus, a fajgyűlölet, az előítéletek, a tisztogatás. Zsidók, leszbik, travik, van ott minden, szerelem, megcsalás, politika, hazugság, képmutatás. Nagyon érdekes, főleg talán azért, mert német filmről van szó, fura látni azt az önkritikát, ami megjelenik, nem tudom egy hasonló filmnek nálunk milyen fogadtatása lenne. 

Két rész ment eddig, és még nem tartunk a második világháborúnál, de már a 20-as évek végén is csak azért lelőttek embereket, mert feketék, stb. Tényleg érdekes, úgy nézem a másfél órát végig, hogy fel se tűnik, hogy nincs benne szünet, és már most várom a következő részt. Pénteken az m1-en vetítik, szombaton az m2-n ismétlik, szóval, ha valakit érdekel, még meg tudja nézni ezt a részt is holnap. Én csak ajánlani tudom.

szerelem a hatodikon

Legutóbb ezt a filmet néztük meg.

Párizsban játszódik a '60-as években. Akkoriban Spanyolországban Frankó volt hatalmon, melyről valahogy már teljesen megfeledkeztem, így kicsit meg is lepődtem. Az ottani körülményeknek köszönhető, hogy sok spanyol ment Párizsba dolgozni, szerencsét próbálni. A film azokról a nőkről szól, akik otthon hagyva mindenüket elmentek cselédnek Párizsba, és arról a francia férfiről, akit megfogott életvidámságuk, temperamentumuk. Életvidámságuk, az, hogy a legalantasabb munkát is pontosan, és lelkesen végzik szinte megbabonázza az embert, és nagyon látványos a kontraszt a francia életunt felső-közép osztály tagjaival szemben.

A film igazán humoros, és kellemes, úgy eltelik az idő közben, hogy észre se veszed, és sajnálod, hogy már vége. Ugyanakkor elgondolkodtat, hogy azok a spanyol nők és asszonyok milyen büszkék, büszkék arra, hogy spanyolok. Megvallom kis hasonlóságot fedeztem fel köztük és köztem. Azt hiszem megnézném újra ezt a filmet.

to rome with love

Látta már valaki?

Habár én nem láttam túl sok Woody Allen filmet, de szerintem ez igazán jellemző rá. Elég szórakoztató volt egy pontig, utána nekem már kicsit túlzás kezdett lenni, összességében azért mégiscsak tetszett. Róma, az olasz temperamentum és zene magával ragadja az embert:

A vaslady

Megnéztük a hétvégén Meryl Streep legújabb filmjét, mely az előzetese alapján egy történelmi életrajzi film, mely bemutatja a brit miniszterelnök-asszony életét. Bevallom én ez alapján egy az egész élettörténetet, de minimum az elnökség idejét részletesen bemutató filmet vártam, de nem pont ezt kaptam, sokkal inkább egy idős hölgy visszaemlékezéseik követhetjük nyomon. Ennek megfelelően nem kifejezetten részletes életrajzi leírást kapunk, és a végén sem éreztem azt, hogy igazán többet tudnék Margaret Thatcherről, mint a film előtt, nem tudtuk megállapítani, mitől lett olyan a személyisége, amilyen.

A filmet inkább Meryl Streep alakítása, semmint életrajzi részletek megismerése kedvéért kell megnézni. Összességében mégis úgy vélem, hogy érdemes volt megnézni, mert lekötött, és sajnáltam, hogy olyan hamar vége lett. Sikerült megérintenie annak a világnak, amit a nagypolitika jelent, de sajnáltam, hogy csak ilyen kis részleteket kaphattam belőle. Azonban az kiderült számomra, hogy azok egyáltalán nem voltak könnyű idők Anglia számára.

Figyeljetek arra, amit közben az idős Margaret mond:

Patch Adams

A film, melyet nem lehet érzések nélkül végig nézni, magával ragad, könnyet csal a szemedbe, és mosolyt a szád sarkába. És éppen ezért nem annyira szeretem, de most mégis újra megnéztem.

Szerintem a mondanivalóját így lehetne összefoglalni:

Az orvos sem több egy embernél és a beteg sem kevesebb annál.

Séraphine

Ma délután megnéztük a fenti filmet, mely egy század eleji festőnő életét mutatja be.

Igen érdekes filmről van szó, igazán jó színészi alakításokkal.

A főhősnő egy egyszerű, kicsit együgyű teremtés, aki a háború előtti Franciaországban éli igen dolgos életét - egy kisvárosban, mint cseléd. Figurája egyszerre megkapó, megindító és tragikus - a környezete hol lenézi, hol nevet rajta, de egy idő után mégis kezdik tisztelni, és elfogadják olyannak, amilyen.

A festőnő élete során nem lett igazán elismert, de akadt egy támogatója, aki német származása miatt a háború alatt menekülésre kényszerül, melynek következtében 10 évre szem elől tévesztik egymást, így Séraphine sajnos visszacsúszik a kilátástalan helyzetbe, szegény sorban tengődik, de egyre megszállottabban fest. Később aztán újra megtalálja pártfogója, aki mellesleg egy meleg gyűjtő, és újra támogatni kezdi az asszonyt, akin egyre jobban látszanak az őrület jelei...

A film szerintem jó, érdemes megnézni.

A festőnőről itt olvashatsz. Festményei, melyek a filmben is láthatóak egyszerűek, mégis szépek, ugyanakkor a kései műveiben van valami félelmet keltő is.

A film egyébként nem új, de most vetítik nálunk a mozik felirattal.

Íme egy plakát:

Ui.: A végén a barátom megjegyezte, hogy bár Uhde csakugyan homoszexuális volt, értékeli, hogy a filmben ezt épp csak jelezve, ízlésesen kezelték - mert egyébként sokallja a témát:).

Szívek szállodája idézet

- Miss Pety, szeretné megforgatni a kést a hátamban?
- Hát persze drágám, bármikor.

És megfordul, elsétál, anélkül, hogy egy másodpercig is gondolkodna azon, hogy mit is mondott:)

Hát ez az, ami miatt akárhányszor is nézem, mindig szórakozni tudok rajta, azon, ahogy a kisvárosi egyszerű embereket bemutatja.

Éjfélkor Párizsban

Ma megnéztük Woody Allen legújabb filmjét, mely a címhez hűen Párizsban játszódik. Mondhatnám azt, hogy aki járt már Párizsban, az azért, aki meg nem az pedig azért nézze meg, de ez elég közhelyes. Azonban, ha jártál már ott, akkor sok olyan helyet láthatsz egyből a film elején, ami nosztalgikus hangulatba tud hozni.

A filmre végig jellemző egy humoros szemlélet, illetve egyféle romantika, amit maga Párizs áraszt magából. Főhősünk az író úgy véli, hogy Párizs maga volt a világ közepe a a '20-as években, és sóvárogva gondol vissza azokra az évekre, míg nem egy este... Úgy véli, hogy nem abban a korban él, ahol neki igazából kellene, ahol ő igazán jól érezné magát, a jelen nem az ő világa. Menyasszonyával közös programjai nem vonzzák őt, mondhatni tehernek érzi, a nő barátaival együtt. A Párizsban töltött idő alatt azonban megérti, hogy a múltra való nosztalgikus visszatekintés csupán addig tölti el az embert vággyal, amíg azt körüllengi a misztikus félhomály, és igazán élni csak a jelenben lehet.

A film igazán jó, nekem kifejezetten tetszett, de azért annak aki meg szeretné nézni ajánlom, hogy egy kicsit hozza magát képbe a 20. század első felének ismert művészeit illetően.

yahoo kampány

Egy ideje időnként ezek a kis YAHOO-t népszerűsítő reklámok jönnek fel, amikor bejelentkezek a mailboxomba:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nektek melyik tetszik, és miért?

Társadalmi lenyomat

Megnéztem a Glee harmadik évadának első három részét, és közben azon gondolkodtam, hogy mennyire idegesítő karakterek vannak benne, melyek habár nyilván nagyon élesen kikarikírozva, de mégis valamennyire az amerikai társadalmat reprodukálják, az amerikai középiskolás világot, ami aztán persze befolyásolja az egész későbbi életüket az embereknek. Roppant feltűnő, és külső jeleket is magukon viselő klikkek vannak:

• a focisták: mindenük a sport, és azt gondolják mindenek felett állnak, mert ők az iskola sztárjai. Izmuk van bőven, eszük annál kevesebb. Az erőszakot, az erőszakos megoldásokat képviselik. Persze vannak köztük jó tanulók is, így a későbbiekben két csoport tagjai lesznek: a munkás osztály tanulatlan és sikertelen tagjai illetve az elit szépfiúi.


• a pompom lányok: a focisták lány megfelelői. Vezetőjük maga a tökély, de a többség szintén munkásként végzi, csak néhányan lesznek gazdag feleségek.


• az okosak: népszerűségük valahol mélyen kullog, mindenük a tanulás, hisz tudósnak készülnek. Általában nem a szépség jut róluk eszünkbe.


• a különcök: ők azok akik lázadnak, minden ellen, nekik semmi sem jó, utálják az egész világot, és nem érdekli őket semmi, nincs jövőképük, nincs semmijük.


• a művészek: sztárok akarnak lenni, és azt hiszik magukról, hogy ők tökéletesek, viselkedésük is ezt sugallja. ők a sportolók kedvenc célpontjai, mert ők azok, akik megmutatják érzelmeiket is, amit az első két kategória tagjai el sem tudnak képzelni.


• Senkik, szürke egerek: ők azok, akiket észre se vesznek mások, akik nincsenek rajta a népszerűségi térképen, sem a népszerűtlenségin.

Ez az amerikai modell, mely egy vágyott társadalomnak tűnik. Tényleg az? Nem hiszem. Amerika az a társadalom, ahol a saját magad boldogulása érdekében el kell taposs másokat, az Egyesült Államok egy individualista társadalom, melyben, ha elég törtető vagy akár te is sikeres lehetsz. Ha van egy kis eszed, akkor előre tudsz jutni, hiszen, nagyon sok ott a tanulatlan ember. Nem jó az iskola rendszerük sem, hiszen köztudottan gyenge a képzésük, attól a néhány híres egyetemtől eltekintve, amely hírét legalább annyira köszönheti a médiának, mint a mögötte álló tudásnak, és amely egyben kevesek kiváltsága is, de azért sem jó az iskola rendszerük, mert hagyják, hogy ilyen csoportok, klikkek alakuljanak ki, hagyják, hogy státuszszimbólumokat, és "hatalmi jeleket" viseljenek.

Azt halljuk, hogy jelenleg forradalmi újításokat vezetnek be nálunk, melyekre nincs példa sehol, nem tankönyvszerű, mégis én vélek hasonlóságot felfedezni az amerikai társadalom, és az itthoni változások iránya között. Gondolok itt arra, hogy az oktatási rendszerünk az irányba változhat, hogy bizonyos szakmák csak kevesek kiváltsága lehet, pont azon szakmáról van szó, ahol az ember magasabb jövedelemben reménykedhet, ezzel erősítve a társadalmi megosztottságot, nehezítve a kitörés lehetőségét. Jelenlegi változások az irányba mutatnak, hogy a folyamatosan hangoztatott kijelentés, mely szerint túl sok a diplomás megoldódni látszik. Hogy jó ez nekünk? Nem gondolom. Nem lehet persze mindenki diplomás, de az alap műveltség a józan paraszti ész azért elvárás kellene legyen. Mivel a kétkezi munkában nem épp a versenyképes kategóriába tartozunk, hiszen túl drága munkaerőnek számítunk, lehetünk bármennyire mezőgazdasági ország, akkor sem fognak soha az életben a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó iparágak felvenni és folyamatosan foglalkoztatni több millió máshoz nem értő embert, hiszen arra már legalább 100 éve nem alkalmas ez az iparág. Jövőnk igenis a tudásbázisú társadalmak jövője, az ahol a tudásunkkal, és nem a két kezünk munkájával tudunk érvényesülni, melyhez viszont tudás kell, azaz jó iskolarendszer, és sok diplomás, illetve magasan képzett, jó szakmunkás. Miért ez a jövőnk? Azért, mert országunk szegény ásványkincsekben, így azon iparágakban lehetünk csak versenyképesek, melynek kevés alapanyag igénye van, vagy eleve szolgáltatásokon alapul.

Szóval nem megoldás, és nem is lehetőség a nép tudatlanságban tartása, hiszen akármennyi utcánk és wc-nk van, azért mégsincs 10 millió, de még egy millió utcaseprőre, és wc-s nénire sem szükségünk, habár természetesen ők is hasznos és fontos részei a társadalomnak.

Puki Kakasz és Kula Kakasz

Most este volt egy vígjáték a tvben, a Görögbe fogadva, mely egy idegenvezetőről szól, hogy hogyan válik karót nyeltből mindenki kedvencévé. Szép tájak, humoros történet, vicces görög nevek.

Én kicsit együtt érzek főhősnőnkkel, mert tényleg rossz érzés lehet, amikor a kutyát sem érdeklik azok az érdekes történelmi adatok, melyeket próbál megosztani. Engem érdekel a történelem, egy egy város, táj, épület története, és kirándulni sem igazán azért megyek el valahova, hogy ott igyak, szórakozzak vagy mindenféle giccset gyűjtsek be, mert ahhoz nem kell messzire menni, és nem kell hozzá idegenvezető sem, hanem hogy élményekkel és ismeretekkel gazdagodva térjek haza. tudom nem vagyok laza.

A film kapcsán egy pillanatra elgondolkodtam, hogy igazából szerintem élvezném ezt a munkát.

Egyébként Kedves mikor megyünk görögbe?:)

Ha már a filmeknél járunk

Engem idegesít, amikor már túl idiótára veszik a figurát. Miért van az, hogy a legtöbb vígjátéknak nevezet film nálam már a nézhető kategóriába sem fér bele? Pedig ha valaki, hát én szeretem a vígjátékokat.

Ui: Válaszoltál már erre?

Felnőtt rovatunk következik

Csak akkor olvasd tovább, ha úgy érzed felkészültél rá:)

Szemekbe zárt titkok

Egy szerelem, mely olyan mély, megrendíthetetlen és őszinte, hogy az örökké tart. A szerelem, mely ott látszik, amikor belenézel a szemébe. A szerelem, amelyet nem koptat meg az idő vas foga sem, mely akkor sem múlik, ha a szeretet személy már nincs melletted. A szerelem amely erőt ad, kitartóvá, eltökélté tesz.

A szerelem, melyről nem is tudod, hogy van, melyet még magadnak sem mersz bevallani, melyről tudod, hogy esélytelen, soha nem teljesül be, vagy csak sok-sok év múltán.

A szem, ami a lélek tükre, ami elárulja sötét titkát, az egyetlen, ami bizonyítékként szolgál, és ösztönöz az igazság felderítésében és bizonyításában.

Egy gyilkosság, mely még 25 év után is kísért.

Szóval moziztunk, s mondhatom ez egy igazán jó dél-amerikai film.

the best men

Van még egy ilyen kis film, mint a "The boy next door", ugyanaz ennek is a főszereplője, tulajdonképpen ez volt a közös pont, ami kapcsán rátaláltam. Aki érti a címet, az miután megnézi a filmet érti azt is, hogy miért gondolom azt, hogy ez egy szójáték is egyben.

the best men from cortos on Vimeo.

Dolgok, amelyek megfogtak

Az egyik egy Hannah Montana/Miley Cyrus dal:

A másik pedig Oláh Ibolya dala, melynek szívesen megnézném a klipjét is ha van, mert el se tudom képzelni, milyen lehet, vagyis vannak azért elképzeléseim:). A dal egyébként ez:

Szóval mit ér a kígyód, ha nulla a hatalma?:) Van olyan, amikor egy kígyónak sincs hatalma? És biztos, hogy nem az almának van hatalma?:)

Ez meg egy harmadik dolog, ami valamiért megfogott, egy történet, egy kisfilm, valami ami több egy egyszerű iskolai alkotásnál, habár annak indult: The boy next door.