fúj a szél

Megyek ma le a metróba egy kellemes ebéd után egy volt kollegával, és egyszercsak a szél a nyakamban lévő sál egyik szárát a szél az a fejemnek fújta, teljesen eltakarva az egész fejem és a kilátást is, egy pár pillanatig vártam, hogy majd visszaesik, majd rájöttem, hogy nem, ez ott maradt, s még akkor sem jutottam oda, hogy leszedjem az arcomból, amikor tudatosult, hogy ottmarad, mert akkor inkább a nevetés jött rám, aztán csak leesett, hogy azért nem árt ha látom mikor ér véget a mozgólépcső, ha nem akarok úgy megérkezni, hogy a metrószinten elterülök, mint egy olajtó.

nyári lenge szellő

Az ágyon fekve ahogy ebben a melegben a kósza betérő szellő végigsimogatja testem, az olyan kellemes.

Tavaszi szél

Nekem erről több dolog is eszembe jut. Egyrészt amikor az utcán mentem Hollandia, ott volt csak úgy minden ok nélkül ilyen szél, persze igazából tudtuk az okát, a tengeri szél fújt. Másrészt ahogy így bentről hallom kint a szelet, arról meg az jut eszembe, amikor nyaralunk, sátorozunk, és a sátorban, vagy a faházban hallgatjuk, hogy kint hogy tombol a vihar, fúj a szél. Harmadrészt pedig: tavaszi szél vizet áraszt, minden madár társat választ, virágom virágom, hát én immár kit válasszak, virágom virágom. Te engemet én tégedet virágom virágom.