Amikor 1.

Mész az üzletben a sorok közt és az egyik sorban megállapítod, hogy mmm, milyen finom illat van, megnéznéd azt a pasit, aki így illatozik, majd 10 perccel később az utcán mész már a hónod alatt egy csomag toalettpapírral, s egyszercsak ráeszmélsz, hogy a finom illat amit egy pasinak tulajdonítottál és beleszerelmesedtél picit az illatba, az a wc papír illata.

1.

Évekkel ezelőtt azért kezdtem el blogot írni, mert úgy éreztem, hogy nincs kinek elmondanom bizonyos dolgokat, vagy akinek tudnám, annak nem feltétlen akarom századjára is elszajkózni, úgyis tudja anélkül is, viszont nekem valahova ki kell adni a fölösleges frusztrációt, azt hiszem kezdem magam hasonló helyzetben érezni, nem akarom a társaságom rátukmálni másokra, nem akarok mindig én lenni aki kezdeményezi a beszélgetést, mert én vagyok az aki jobban unatkozik, vagy jobban vágyik az után, hogy valakivel kicsit beszélgessen. 

Akkoriban elég sok változás volt az életemben, elég sok minden megbolydult körülöttem, most azért talán nincs így, és talán csak a sorozat miatt amit nézek, de úgy érzem a lelkem háborog, persze a sorozatnak valamiféle happy endje azért lesz, és lehet akkor én is megnyugszom, de addig még van. 

Mindenesetre úgy gondolom, hogy itt az ideje újra személyes bejegyzéseket tennem, kiírnom magamból bizonyos dolgokat, amit nem baj, ha nem olvas senki, nem is kell, hiszen talán azért is gondoltam, hogy merek írni, mert azt gondolom nem jár már erre senki, max egy két kereső robot. 

Itt a tavasz, jó idő van, örülni kéne és boldognak lenni, mégis úgy érzem én inkább kicsit bezárkózom, inkább befele fordulok. Nem is tudom mikor csináltam utoljára olyat, hogy kijelentkeztem a facebookból, ma megtettem, szóval még nem tudom igazából, hogy mi, de valami van.

Áramszünet

Nagyon rég nem volt ilyen élményem, de most közel két órát nem volt áram, és a fűtés is leállt, szóval a hűtőben lévő kaját se féltettem, mert ha kezdett volna nagyon meleg lenni a hűtőben, engedtem volna be hideget a lakásból, kint pedig olyan köd, hogy egyébként se lehetett volna látni semmit, gondoltam is, hogy az áram is ezért nem talált ide, nem látta az utat a ködben.

Egyébként a sötétben elemet tenni a lámpába nagyon izgalmas... és olyan nyüzsgés volt a lépcsőházban, mint még soha, a vaksötétben. 

az elsőről ez jutott eszembe

Igaz csak holnap van, de az időeltolódás miatt már ma elkezdhetjük ünnepelni :)

döbbenet

Hogy az ember elmegy táncolni, és egyszercsak azon kapja magát, hogy egy lány csípett a fenekébe! Hát micsoda dolog ez már, ezek a mai lányok :D

Pech

Amikor a főnököd elküld ügyintézni, s lehetőséged nyílna kényelmesen ebédelni messzebb ismerősökkel, anélkül, hogy rohannod kéne, mert hivatalosan is úgy vagy elengedve, hogy mehetsz messzire enni, mert ott kell majd elintézz valamit, s 4 ismerőst kérdezel meg, hogy ráér-e, mert most helybe tudsz hozzájuk menni, de senki nem ér rá.

amikor a tudatalatti beszél

Ma munkából hazafelé jövet, ahogy sétáltunk a barátommal, utolértük az egyik volt kolléganőm, aki szintén erre lakik, s ráköszöntem. Ahogy az ilyenkor lenni szokott az egyik első kérdés az az, hogy hogy vagy, ez most sem volt másként. Amikor megkaptam a kérdést, akkor rávágtam, hogy köszönöm jól vagyunk, mint a világ legtermészetesebb dolga, aztán kapcsoltam, hogy dehisz ő nem is tudhatja, hogy mire fel a többesszám, úgyhogy gyorsan hozzátettem, jól vagyok. 

Ti jártatok már így?

nem jó érzés (egy barátság vége)

Valamiért nem jó érzés, hogy a fősulis legjobb barátoddal annyira megszakad a kapcsolat, hogy csak a facebookról derül ki számodra, hogy eljegyezte a barátnőjét, akit mellesleg nem is ismersz. Persze lehet inkább azért nem jó érzés, mert valamikor anno kicsit tetszett is neked az illető, vagy csaknem tudod megemészteni ahogy véget ért a barátságotok, hisz irracionális az, hogy érzelmeket vált ki belőled egy ilyen információ, hisz már évek óta nem beszéltek, nem tudtok egymásról szinte semmit.

Az egész ott kezdődött, hogy amikor tényleg jóban voltunk én megpályáztam egy Erasmusos ösztöndíjat, azt én megnyertem, ő meg meg se pályázta, hiába győzködtem, hogy tegye meg ő is, azt mondta, hogy nem, mert Hollandia nem jó hely. Mire fél évvel később visszajöttem, már valahogy nem volt a régi a barátság, eltávolodott, pedig előtte még ő volt az, aki szólt, hogy az albiában van üresedés, ha érdekel, de ő volt az is, aki azért, mert én megkaptam az ösztöndíjat, mégse támogatta, hogy beköltözzek az albiba. Aztán amikor leállamvizsgáztunk újabb félév múlva, akkor szinte úgy tűnt soha nem is találkozunk többet, de mindketten Pestre jöttünk, ő dolgozni én még tanulni, s 1-2szer még a volt sulitársakkal találkoztunk is közösen, ami után összejött egy volt csoporttársunkkal, akivel én az egyetemen is évfolyamtárs voltam, és igazából mi ott ismertük meg egymást jobban a csajjal, nem is a fősulin. Aztán amikor vele szakított, akkor kb aznap vagy másnap engem is felhívott, s szinte egy szakító szöveget nyomott le a telefonba nekem, és utána mondhatni tudatosan távol tartotta magát tőlem is. Ez sok éve már, s azóta csak egy-kétszer láttuk egymást villamoson, s néhány évente beszéltünk hosszabban telefonon, de már azt se igazán, szóval tényleg értelmetlen, hogy fura érzéssel tölt el, hogy eljegyzett egy csajt.

ti jártatok már úgy?

hogy mivel korán hazaértetek, már kora este azt hittétek, hogy éjszaka  van, és meglepődtetek, amikor az órára néztetek?

szemüveg

Engem nem zavar, hogy van, és arra jöttem rá, hogy talán oda vezethető vissza, hogy nem zavar, és soha nem akartam se kontaktlencsére váltani, se műttetni, hogy amikor először felvettem a szemüveget, akkor az volt az egyöntetű visszajelzés, hogy jól áll, és hogy olyan okos kinézetet kölcsönöz, s ez tetszett :) Ha már nem vagyok szép, vagy szexi, legalább okos had legyek :) 

Ti hogy álltok a szemüveghez?

ti jártatok már így?

Nézek egy vígjáték sorozatot, és annyira elkezdtem nevetni, hogy egyszerűen nem tudtam abbahagyni, mondhatni fetrengek a nevetéstől, s közben egyszercsak begörcsölt a lábam, de még ekkor se bírtam abbahagyni a kacagást, csak annyira, hogy egyszer-egyszer közbeékeljek egy áúú-t.

hiányzol

Ez az az érzés, aminek kapcsán tudod, hogy fontos vagy másoknak, ha hiányzol nekik, ha eszükbe jutsz, ha gondolnak rád, s nem csak gondolnak, hanem amikor eszükbe jutsz, akkor felhívnak, felkeresnek, megkérdezik mi újság, hogy vagy. A virtuális világban már egy e-mail, egy chat üzenet is elég, de azért nem helyettesíti teljesen a személyes találkozást. Nekem sokszor az az érzésem, hogy annyira nem hiányzom másoknak, hogy személyesen is akarjanak velem találkozni, vagy elő szóban beszélni. Nem tudom, hogy ha nem lenne az internet, akkor én egy nagyon magányos ember lennék, vagy akkor azért becsengetnének az ismerősök, hogy megigyunk együtt egy kávét.

fúj a szél

Megyek ma le a metróba egy kellemes ebéd után egy volt kollegával, és egyszercsak a szél a nyakamban lévő sál egyik szárát a szél az a fejemnek fújta, teljesen eltakarva az egész fejem és a kilátást is, egy pár pillanatig vártam, hogy majd visszaesik, majd rájöttem, hogy nem, ez ott maradt, s még akkor sem jutottam oda, hogy leszedjem az arcomból, amikor tudatosult, hogy ottmarad, mert akkor inkább a nevetés jött rám, aztán csak leesett, hogy azért nem árt ha látom mikor ér véget a mozgólépcső, ha nem akarok úgy megérkezni, hogy a metrószinten elterülök, mint egy olajtó.

Amikor azt hiszik...

Hogy érted amikor baromi részletességgel mesélnek neked az informatika és a számítógép rejtelmeiről, de te alig várod, hogy végre befejezzék, mert már rég megtudtad azt a morzsányi információt, ami neked elég, mert ennél mélyebben úgyse tudod miről beszélnek, de ők úgy gondolják, hogy neked olyan a fejed, hogy tuti érted és akkor szinte rendkívüli részletességgel elmagyarázzák neked azt, hogy mi mire jó, s te már percek óta csak és kizárólag arra gondolsz, hogy hagyja már abba, fejezze már be.

Szülinapi megjegyzéseim

Tegnap reggel az új munkahelyemen a kollegák úgy indították a napot, hogy köszöntöttek eme dicső nap alkalmából:) Majd ugorjunk egy nagyot, munka után színházjegyünk volt, amit még a régi helyen kaptam búcsúajándékként (ahol csak zárójelesen jegyzem meg, hogy a sok kollega között, aki ott volt a búcsúzáskor 3 meleg is volt), szóval elindultam a színház felé, és mivel kikötődött a cipőfűzőm ezért egy oszlopra feltéve a lábam, hogy bekössem a cipőm, sikerült elérnem, hogy a combomon szétszakadjon a nadrágom, hát hiába ennyire izmos a lábam, hogyha megfeszítem szétszakad rajta a naci:D hát persze nem sikerült vennem hirtelen másikat, habár próbálkoztam, csak nem kaptam. Aztán a színházba sikerült megérkeznünk a helyünkre, ahol sajnos azt tapasztaltam, hogy be se férek a székbe, no nem azért mert olyan széles vagyok, hanem azért mert olyan magas, hogy össze se tudom hajtani úgy magam, hogy oda beférjek és ne nyomja a térdem az előző ülés, és ne tegyem az előttem lévő nyakába a lábam... Azért ha kényelmesnek nem is volt mondható, de elviselhető volt, a darab viszont jó volt, tetszett, szórakoztató, zenés, habár az Operettben mi másra számíthat az ember. Az viszont kicsit fura volt, és ha értem is az okát, akkor is fura, hogy a girlök pasik voltak. Ekkor egy pillanatra azért el is gondolkodtam, hogy egy színházban mennyivel van több meleg, mint máshol?  

Érdekes volt, csak kár, hogy kicsit messziről, de mégis élőben látni olyan színészeket, akiket eddig csak tévében láttam játszani, mert azért az Én és a kisöcsémben jópár ismert színész és színésznő játszik. 

Szóval azért nem volt épp zökkenőmentes a nap.

télen is jó program

A Duna-partra sétálni, legalábbis úgy tűnt abból, hogy szembe velem kifejezetten sokan sétáltak a Duna felől vissza a városba, lefele se én tartottam egyedül, habár tegyük hozzá, hogy kb 3 perc után már sikerült teljesen egyedül lennem a parton is.

Kellemes orgánum

Munka után visszahívtam egy számot, aki keresett napközben és a beszélgetés végén az illető hölgy közölte, hogy hívjam bátran máskor is, ilyen kellemes orgánumot jó hallgatni, mint ami nekem van. Hát, nem szoktam magamra úgy gondolni, mint kellemes orgánumú, de nem ő az első akinek tetszik a telefonhangom.

utolsó munkanap

nem telt el emlékezetes pillanatok nélkül, kezdődött ott, hogy elfelejtették átküldeni azt a papírost, amivel körbe kell járni a kilépéshez, csak azután kaptam meg, hogy szóltam, és fejeződött be azzal, hogy a meglepetés búcsúösszeröffenés előtt amikor kihívtak, hogy a többiek besurranjanak akkor sikerült egy másik adag papírral a kilépőlapom is betenni a zárt papírkonténerbe, így miután begyűjtöttem egy csomó puszit meg beszélgettem kicsit és kínálgattam a sütiket amiket csináltam, szereznünk kellett kulcsot a konténerhez, hogy kihalászhassam a papírosom, amit 1 helyett 4-kor már le is sikerült így adni. Persze mondanom se kell mindenki nagyon jól szórakozott amikor a konténerben turkáltam :)

reggel

Amikor reggel megjegyeztem magamban magamnak, hogy ha én a helyedben lennék..., akkor majdnem elkezdtem nevetni, mert megállapítottam, hogy ja de hisz a helyemben vagyok. De utána elkezdtem picit gondolkodni, hogy most komolyan kívülállóként adok tanácsot magamnak? Most akkor én beleszólok a saját életembe? Aztán gyorsan indultam is el, mert ez volt a tanácsom magamnak, hogy igyekeznék, mert késő van már. 

Párizs után 1 nappal

Meg se lep, amikor úgy engednek be egy koncertre, hogy megmotoznak a bejáratnál. Tegyük hozzá, még soha nem motoztak meg sehol, vagy legalábbis nem emlékszem, szóval azért ez egy újszerű élmény volt. De ez legyen a legnagyobb probléma egy koncerten.