ősz

Amikor a falevelek nagy mennyiségben hullanak a fáról, és tele van a járda velük, na az az én kedvenc időszakom az őszben. Még most is imádok bennük gázolni, rugdosni őket, mint egy kisgyerek, és szoktam is. Ma is ezt tettem, és szinte fel se tűnt, csak akkor kaptam észbe, amikor láttam, hogy hogy mosolyog rám a barátom.

este a vonaton

Hazafelé a barátom közölte velem, hogy amit ő most épp eszik péksütemény azt úgy hívják, hogy virslis piroska, amin én úgy elkezdtem nevetni, hogy nem bírtam abbahagyni, és láttam, hogy már a vagon végében ülő srác is azt lesi, hogy én mit röhögök. Kérdezte a barátom, hogy mi van, mi ilyen vicces ezen, mire mondtam, hogy továbbgondoltam. Erre ő, hogy átülhetnék akkor a másik oldalra azokhoz akik ott beszélgetnek, mert ott is az a téma (amikor odaértem, és leültem mellé, akkor meg is jegyezte, hogy már unja hallgatni a mellettünk ülőket). Majd evett tovább én meg még mindig vihogtam, mint a hülye, s egyszercsak fapofával közölte, hogy de legalább a virsli jó nagy, amitől én újfent felkacagtam, pedig már kezdtem összeszedni magam.