Társadalmi lenyomat 2

Néhány hete szüretelni voltunk, ami igazán szórakoztató elfoglaltság, de ugyanakkor érdekes képet kaptam a mai vidéki, mezőgazdász társadalomról. Mi mint a szőlős gazda vendégei voltunk, és segítettünk, amit akár úgy is jellemezhetnék, hogy a nemesség, aki egy nap erejéig leereszkedett a pórnéphez segíteni, és felügyelni azok munkáját. Aztán voltak a család azon ismerősei, akik már valószínű pénzt is kaptak a munkájukért, ők olyanok voltak, mint a bérmunkások, és voltak olyanok is, akik egyértelműen csak a szüret kapcsán kerülnek kapcsolatba a szőlősgazdával, őket úgy jellemezném, hogy a röghöz kötött jobbágy, amely csak egy fokkal jobb, mint a rabszolga.

Ezen felosztásnak egész nap érzékelhető jelei voltak, az, hogy munka közben milyen módon beszéltek az embereke egymással, hogyan szólt hozzá a gazda a munkáshoz. Érezhető volt egyfajta fölényesség, lekezelő magatartás, mely minden mondatban megfigyelhető volt. Egy kérem, egy köszönöm nem hangzott el, csak a szidás, az utasítás, mely olyannyira megszokott volt már a munkások körében, hogy amikor mi kérésként fogalmaztunk meg valamit, arra nem is reagáltak. Az étkezéseknél külön, csoportokban ültünk le, és habár ugyanazt kaptuk, a mi kajánk nagyobb választékú volt, mint az övéké. Az egyenrangúságnak nyoma sem volt. Olyan volt, mintha vissza mentünk volna vagy száz évet az időben.

Társadalmi lenyomat

Megnéztem a Glee harmadik évadának első három részét, és közben azon gondolkodtam, hogy mennyire idegesítő karakterek vannak benne, melyek habár nyilván nagyon élesen kikarikírozva, de mégis valamennyire az amerikai társadalmat reprodukálják, az amerikai középiskolás világot, ami aztán persze befolyásolja az egész későbbi életüket az embereknek. Roppant feltűnő, és külső jeleket is magukon viselő klikkek vannak:

• a focisták: mindenük a sport, és azt gondolják mindenek felett állnak, mert ők az iskola sztárjai. Izmuk van bőven, eszük annál kevesebb. Az erőszakot, az erőszakos megoldásokat képviselik. Persze vannak köztük jó tanulók is, így a későbbiekben két csoport tagjai lesznek: a munkás osztály tanulatlan és sikertelen tagjai illetve az elit szépfiúi.


• a pompom lányok: a focisták lány megfelelői. Vezetőjük maga a tökély, de a többség szintén munkásként végzi, csak néhányan lesznek gazdag feleségek.


• az okosak: népszerűségük valahol mélyen kullog, mindenük a tanulás, hisz tudósnak készülnek. Általában nem a szépség jut róluk eszünkbe.


• a különcök: ők azok akik lázadnak, minden ellen, nekik semmi sem jó, utálják az egész világot, és nem érdekli őket semmi, nincs jövőképük, nincs semmijük.


• a művészek: sztárok akarnak lenni, és azt hiszik magukról, hogy ők tökéletesek, viselkedésük is ezt sugallja. ők a sportolók kedvenc célpontjai, mert ők azok, akik megmutatják érzelmeiket is, amit az első két kategória tagjai el sem tudnak képzelni.


• Senkik, szürke egerek: ők azok, akiket észre se vesznek mások, akik nincsenek rajta a népszerűségi térképen, sem a népszerűtlenségin.

Ez az amerikai modell, mely egy vágyott társadalomnak tűnik. Tényleg az? Nem hiszem. Amerika az a társadalom, ahol a saját magad boldogulása érdekében el kell taposs másokat, az Egyesült Államok egy individualista társadalom, melyben, ha elég törtető vagy akár te is sikeres lehetsz. Ha van egy kis eszed, akkor előre tudsz jutni, hiszen, nagyon sok ott a tanulatlan ember. Nem jó az iskola rendszerük sem, hiszen köztudottan gyenge a képzésük, attól a néhány híres egyetemtől eltekintve, amely hírét legalább annyira köszönheti a médiának, mint a mögötte álló tudásnak, és amely egyben kevesek kiváltsága is, de azért sem jó az iskola rendszerük, mert hagyják, hogy ilyen csoportok, klikkek alakuljanak ki, hagyják, hogy státuszszimbólumokat, és "hatalmi jeleket" viseljenek.

Azt halljuk, hogy jelenleg forradalmi újításokat vezetnek be nálunk, melyekre nincs példa sehol, nem tankönyvszerű, mégis én vélek hasonlóságot felfedezni az amerikai társadalom, és az itthoni változások iránya között. Gondolok itt arra, hogy az oktatási rendszerünk az irányba változhat, hogy bizonyos szakmák csak kevesek kiváltsága lehet, pont azon szakmáról van szó, ahol az ember magasabb jövedelemben reménykedhet, ezzel erősítve a társadalmi megosztottságot, nehezítve a kitörés lehetőségét. Jelenlegi változások az irányba mutatnak, hogy a folyamatosan hangoztatott kijelentés, mely szerint túl sok a diplomás megoldódni látszik. Hogy jó ez nekünk? Nem gondolom. Nem lehet persze mindenki diplomás, de az alap műveltség a józan paraszti ész azért elvárás kellene legyen. Mivel a kétkezi munkában nem épp a versenyképes kategóriába tartozunk, hiszen túl drága munkaerőnek számítunk, lehetünk bármennyire mezőgazdasági ország, akkor sem fognak soha az életben a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó iparágak felvenni és folyamatosan foglalkoztatni több millió máshoz nem értő embert, hiszen arra már legalább 100 éve nem alkalmas ez az iparág. Jövőnk igenis a tudásbázisú társadalmak jövője, az ahol a tudásunkkal, és nem a két kezünk munkájával tudunk érvényesülni, melyhez viszont tudás kell, azaz jó iskolarendszer, és sok diplomás, illetve magasan képzett, jó szakmunkás. Miért ez a jövőnk? Azért, mert országunk szegény ásványkincsekben, így azon iparágakban lehetünk csak versenyképesek, melynek kevés alapanyag igénye van, vagy eleve szolgáltatásokon alapul.

Szóval nem megoldás, és nem is lehetőség a nép tudatlanságban tartása, hiszen akármennyi utcánk és wc-nk van, azért mégsincs 10 millió, de még egy millió utcaseprőre, és wc-s nénire sem szükségünk, habár természetesen ők is hasznos és fontos részei a társadalomnak.