A hírek világából

Olvastam ma, hogy a Visa szinte bejelentette, hogy kivonul tőlünk mondván piaci részesedése rohamosan fogy, és a verseny megőrzése érdekében nem tesz semmit az állam, a hatóság, tulajdonképpen senki.

Ez a hír már önmagában elég ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésem. Végigolvastam a cikket és utána a kommenteket is, gondoltam, hogy lesz olyan aki esetleg értelmesen hozzászól. Hát mondjuk talán 1 volt. 

Kedvenc hozzászólásom talán az, amely azt mondja, hogy a Cetelem egy magyar bank.

Relatíve nem sok hozzászólás volt, de azokért is kár volt általában, ugyanakkor kiderült számomra, hogy ebből az egészből az emberek annyit szűrnek le, hogy kivonul egy bank, és milyen jó lesz nekünk, amivel mondjuk a következő gondok vannak: első és legnagyobb: a Visa nem bank. Második nem igazán marad versenytársa a Mastercardnak, amivel ők teljesen szabadon garázdálkodhatnak akár.

Ezen felül egyértelmű, hogy sokan még mindig ott tartanak, hogy jaj de jó, menjen a multi, aki elnyomja szegény magyar vállalkozót. Melyiket? Amelyik saját zsebére dolgozik? Azt amely csak minimálbérért foglalkoztat, és be se jelent? Azt amelyik valami külföldi licens alapján működik? Vagy azt amelyik inkább áthelyezi székhelyét valamelyik másik országba, mert mindenütt másütt kedvezőbb feltételek vannak számára? Persze vannak olyan vállalkozások is, amelyek teljesen rendesen működnek. 

Ja és az egy hülyeség, hogy minden multi gonosz, és bezzeg a magyar cég szent lenne. 

De gondoljunk bele egy percre, hogy milyen termékek hiányoznának a háztartásunkból, ha nem lennének nálunk multik: pl nem lenne számítógép, a tévék többsége, hűtő, porszívó, mosógép, mosogatógép, autó, telefon, de nem lenne pl kóla, farmer, vagy éppen vonat, és még sorolhatnánk. Mert ezeket vagy nem magyar cégek gyártják, vagy nem magyar licenc alapján.

kis politika

De nem saját tollamból, hanem egy cikk, ami megtetszett annyira, hogy ide kitegyem. A cikk az fn24-en jelent meg, és itt olvashatjátok.

az árfolyamról

Közkedvelt téma, hogy hogy áll éppen aktuálisan a forint, és mennyibe kerül éppen egy svájci frank. Ennek kapcsán sokszor érzem azt, hogy nem teljesen értik, hogy mi miért van, és szinte néha már légvár méretű téveszméket is sikerül hozzákreálni a dolgokhoz.

Sokszor hallom ennek kapcsán szidni a bankokat, mint első számú közellenség, mert ugye csak ők tehetnek róla, hogy olyan kedvezőnek tűnt az emberek számára a svájci frank hitel a forinttal szemben, hogy bevállalták az árfolyamkockázatot is. Illetve nagyon sokan elégedetlenkednek, hogy joggal-e vagy sem, az teljesen más tészta. Részben joggal, részben nem. A kormánnyal az élen a bűnbakot keressük, igazi megoldást azonban nem tudunk adni a bajba jutottak számára, olyat biztos nem, ami közmegelégedéssel járna.

Sokszor hallom azt is, hogy Svájcnak ez milyen jó, de valójában nem, ez az amiről igazából írni akarok. Hogy könnyebb legyen elképzelni, hogy hogyan is működik ez az egész, tegyük fel, hogy a forint hirtelen megerősödne, és 1 forint értéke megegyezne 1 frankéval. Nyilván első körben mindenki örülne, hiszen hirtelen nagyon könnyen rendezni tudnánk a frank hiteleinket, és az milyen jó is volna mindenkinek, de utána ugyanabba a csapdába kerülnénk, mint amibe Svájc is azzal, hogy erős a frank. Ha a forint ennyire erős lenne az azt vonná maga után, hogy egyik percről a másikra mi lennénk a legdrágább ország a környéken, hiszen gondoljunk bele, hogy a mi fizetésünk megmaradna az ami most is, szóval tízezres, sőt százezres nagyságrendekkel számolódna továbbra is, míg nyugaton, az euró övezetben maradna az ezres nagyságrend vagyis, hirtelen mi sokkal jobban keresnénk, egyszersmint sokkal drágább munkaerő lennénk, mint a nyugatiak. Azaz, amíg nálunk valaki kap mondjuk 100 000 huf fizetést, ami jelenlegi árfolyamon olyan 380 euró, addig az olcsó munkaerőnek számít nyugathoz képest, de ha 1 forint 1 frankkal lenne egyenértékű, akkor a 100 000 huf hirtelen nagyjából 66 000 eurót érne, ami hihetetlenül drága munkaerőt eredményezne nálunk a nyugatihoz képest is. Így a cégek rohamtempóban hagynák el az országot. De mi sem vásárolnánk itthon, ha például egy liter benzin maradna 380 forint a mondjuk ausztriai 2,25 forintos benzinhez képest. Persze ez egy nagyon extrém példa, de habár jóval szerényebb mértékben, de hasonló dolog történik Svájcban is, az erős frank miatt, vagyis, például akár a kenyér is azzal, hogy a frank az euróval szemben is jelentősen erősödött drágább lett Svájcban, anélkül, hogy emeltek volna rajta, mint például Németországban. Volt már ilyenre példa, amikor a font gyengélkedett, és majdnem szinte egy az egyben tudták váltani az euróval szemben, akkor hirtelen mindenkinek megérte átmenni oda vásárolni, hiszen az árak nem azonnal követik az árfolyamot.

De ez nem csak a haza fogyasztást érinti, hanem az exportot is, hiszen maradva a kenyeres példánál, amit itthon előállítunk, megsütünk és eladjuk 260 forintért, ami egy euró Németországnak, és így mi is ők is jól járnak, azt nem tudnánk akkor eladni ha az euró árfolyama 1,5 forintig emelkedne, hiszen az előállítási költségek nem esnének vissza ennek megfelelően, azaz mi továbbra is 260 forintért kínálnánk a kenyerünk, de az többé már nem 1 euró volna, hanem 170, annyiért meg kinek kellene. Az import is hasonló lenne, hiszen a hazai árak töredékéért tudnák behozni hozzánk a külföldi termékeket, és nyilván a kereslet is jelentősen azok felé tolódna el, még akkor is ha nálunk drágábban kínálnák, mint külföldön, hiszen nekünk még akkor is olcsó volna.

Tehát, ha a példám eltúlzott is, de arra mindenképpen alkalmas, hogy érzékeltessem vele azt, hogy Svájcnak nem jó az erős frank, mert csökken a hazai fogyasztás, az emberek külföldre mennek elkölteni pénzüket, csökken a kivitel, mert kevésbé fogy a megdrágult termékük, ami lassítja a gazdaságot, kevesebbet fognak termelni a cégeig, ami előbb utóbb fölösleges kapacitást eredményez, ami elbocsátásokhoz, ezáltal növekvő munkanélküliséghez vezet.

Az pedig, hogy a forint minden hónapban nagyjából a hónap első harmadában és végén gyengélkedik a frankkal szemben abból adódik, hogy ekkor törlesztik az emberek a deviza kölcsöneiket (azaz a frank hiteleiket) és ilyenkor vásárolnak a bankjaink nagyobb mennyiségben frankot, azért, hogy a svájci bankoknak vissza tudják fizetni a kölcsönöket, amelyeket mi törlesztünk forintban a bankjaink felé, és ők törlesztenek tovább a nekik kölcsönt nyújtó hitelintézetek felé. Mivel nem kevés frank hitel van jelenleg, és elég jelentős a havi törlesztés is, így a megnövekvő kereslet a frank iránt drágítani fogja azt, azért mert akkora a kereslet, hogy akkor is hajlandóak megvenni a frankot, ha csak drágábban lehet beszerezni, mert törleszteni kell, és még így is jobban megéri ezt az árfolyamot elfogadni, mint büntető kamatot fizetni a késedelemért. Tehát egész valószínű, hogy mindaddig, amíg jelentősen nem csökken, a svájci frankban fennálló tartozások mennyisége nem tűnnek el a havi kétszeri csúcsok az árfolyamok alakulásánál.

Egyébként meg tudtuk, hogy az árfolyam akármikor emelkedhet, mert ezt mindig elmondták a bankban, csak reméltük, hogy nem fog megtörténni. Sajnos mégis megtörtént, és csak remélhetjük, hogy számunkra kedvezően fognak alakulni a dolgok.

Reálhozamról

Az utóbbi napokban megint állandóan a magánnyugdíjpénztárakról van szó, és arról, hogy melyik mennyit nem fizet, melyiknek ment rosszabbul a pénzeinkkel bánás, stb. Reggelente a rádióban Balázs azt harsogja, hogy az a magánnyugdíjpénztár, amelyben én is voltam nem fizet semmit, hát mondjuk én ezt cáfolom, mert én kaptam, nem is rossz reálhozamot értek el, mert a befizetéseim (vagyis amit utánam fizetett a cég) 10%-ot kamatoztak, és annak az 1/3-át meg is kaptam reálhozamként, ami szerintem legalábbis egyáltalán nem rossz arány. És ha meg azt vesszük, hogy ezért tulajdonképpen nem csináltam semmi pluszt, akkor meg pláne. Ha nem lett volna magánnyugdíjpénztár, akkor ez a reálhozam sincs. Engem már kifejezetten idegesít ez az állandó elégedetlenség, hogy egyeseknek semmi sem jó.

érdekes hírek

Meglepődtem, hogy egy hét után az első hír amit elolvasok az az, hogy lehet holnap csődöt jelent az USA, márcsak azért is, mert azt hallgatjuk hetek óta, hogy Görögország bármelyik percben csődbe mehet, meg aztán akár Portugália és Írország is, meg nehéz helyzetben vannak a spanyolok és az olaszok is, de arról egyszer sem zengett a rádió (vagy csak én nem hallottam), hogy az USA sincs jobb helyzetben.

Mondjuk azóta tudjuk, hogy mégsem fog csődöt jelenteni, de hát érdekes lett volna, az biztos.

"hölgyek öröme"

Sokatmondó a fenti cím, de igazából teljesen mást jelent, mint amire első körben gondolnánk. Ez egy könyv címe, és a könyvben ez egy áruház neve. Hölgyek öröme, mire is gondolhatunk itt, vajon mivel foglalkozik ez a könyv és ez az áruház. Mi jelenthet örömet a hölgyeknek?:) Hát ha figyelembe vesszük azt is, hogy áruházról van szó, nem is gondolhatunk másra, mint a vásárlásra, ugye?:) A Hölgyek Öröme egy ruházati áruház. Szóval, aki másra gondolt, az most térjen vissza a földre:)

A történet a 19 század végi Franciaországban játszódik a harmadik császárság idején, és egyrészt kicsit gazdasági oldalról mutatja be egy nagy áruház növekedését, azt, hogy hogyan lesz egy piciny a többi közt megbúvó boltból az egész negyedet leigázó, és egy egész háztömböt magába olvasztó óriási áruház, és ezalatt hogyan megy tönkre a környék kiskereskedelme. Másrészt azt is megismerhetjük, hogy hogyan viszonyulnak az emberek, a vevők, és a versenytársak az újdonsághoz, az új kihívásokhoz. Valamint bemutatja a nagyáruház életét, a dolgozók mindennapjait. A könyv annak, akit  valamennyire érdekel a gazdaság, szerintem egy roppant izgalmas regény, persze nem csak erről szól, van benne szerelem is. A főhősnőnk egy talpig becsületes, szegény lány, aki mindenáron meg akarja védeni becsületét, még akkor is ha ennek boldogtalanság az ára.

Számomra nagyon érdekes volt látni, hogy olyan 150 évvel ezelőtt szinte pont ugyanazok az események zajlottak le, mint napjainkban: a nagy tönkreteszi és elnyomja a kis boltokat, az emberek az újdonság, és az olcsóbb ár kedvéért folyamatosan visszajárnak és egyre népszerűbbé teszik a boltot, mely így egyre nagyobb és nagyobb bevételre tesz szert és egyre bővíti kínálatát, leginkább egy mai plázához tudnám hasonlítani. Kiderül az is, hogy ez a nagyáruház jobb körülményeket tud biztosítani dolgozói számára, mint a kisboltok, olyan ellátást és béren kívüli juttatást adott akkoriban a cég a könyv szerint, ami napjainkban már ritkaságszámba megy, sőt... pedig azt gondolnánk, hogy ahhoz képest manapság csak jobb lehet.

Szóval a könyv egy igazi regény, és nagyon érdekes, érdekes, mert olyan, hogy akár most is íródhatott volna, mert napjainkban is megállná a történet a helyét, és érdekes, mert a szerelmet és az érdeket, a  jóságot, erkölcsöt  és a pletykát, rosszindulatot szövi bele az áruház mindennapjainak bemutatásába.

Igazán csak ajánlani tudom mindenkinek:)