A Kárpátok csodái

A természetfilmekben mindig azt látjuk, hogy Észak-Amerika, Afrika és Szibéria milyen különleges tájakkal, és mennyi vaddal rendelkezik, és azt gondoljuk, hogy Európában hasonló is csak valami kietlen északi tájon lehet, talán, pedig tőlünk alig pár száz km-re a Kárpátokban Romániában is igen gazdag az állatvilág. Nézd csak meg ezt a videót.

érzés

Furcsa dolog, hogy egy nyári zápor után a Duna-part a legkellemesebb hely az áradás ellenére, mert nyugalom van és kellemes illat, kisimítja az ember idegeit, még akkor is, ha a város apraja nagyja is arra sétál, és a népsűrűség az egész városban ott a legnagyobb. Siet a Duna felette pedig mint egy második folyó, hömpölyög a pára a szigetről a folyóba. Emberek elgondolkodva nézik a tova tűnő, sodródó ágakat, a fák közt áramló folyamot, és nem is az árral, hanem a lemenő nappal, a vízen visszatükröződő napsugarakkal, a párával vannak elfoglalva. 

 

a talpunk alatt

Gondolkodtatok már azon, hogy mi van a lábunk alatt? Hogy hogy nézne ki a táj, ha eltávolítanánk az épületeket és az utakat? Visszaállítanánk az eredeti kinézetet? 

Én néha igen, tök izgi lehet az, hogy vajon hol van alattunk például egy rejtett völgy, egy patak? Mert van, jelenlegi lakhelyemen is tudok két patakot is, vagy inkább csak eret, amit látom hol fut be a Dunába, de az egyik például már szinte a torkolatáig be van fedve, az is lehet, hogy már az eredete is. De otthon az eret ott ahol hozzánk a legközelebb van látod, hogy merre folyik, rendes völgye van, aztán egyszercsak már inkább ároknak látszik csupán, majd már befolyik a föld alá. Szülővárosomban is meg tudom mondani, hogy hol folyik be a Körösbe a Párizs patak, de hogy oda hogy ér azt már nem, mert a torkolata is inkább egy kanális nyílásának tűnik, mintsem pataknak, ha nem tudod, hogy az ott patak, akkor nem is gondolnád.

Ezek a kérdések általában akkor merülnek fel bennem, amikor látom egy egy dokumentumfilmben, hogy például milyen volt az emberek előtt San Francisco vagy épp Sydney. Vagy amikor megmutatják, hogy egyes városok alatt már autópályák futnak (Boston vagy Sydney) vagy épp több tíz kilométernyi utcahálózata van, bevásárló utcák a föld alatt (Toronto), de olyan is van, ahol több emeletnyi épület van a föld alatt, ami vagy eleve oda épült vagy az évszázadok alatt került mélyre (Edinborough).

Vajon miért van az, hogy míg más országokban a forgalmat leviszik a föld alá, addig nálunk a korábbi tervekkel ellentétben felhozzák a felszínre? Ferenciek terén például minden föld alatti átjárót aluljárót lebontanak, a metró lejáratát kivéve.

talpalatnyi természet

Még a városban is egy kis parkos részen is mennyi élet van. Elég egy kis zöld, és már ott is vannak a madarak, a bogarak, ténykednek a hangyák a talpunk alatt, a növényeken pókok szövik hálójukat, a katica felmászik a növény tetejére, és onnan száll el. Egy egész kis világ hever a lábunk alatt, előtt, amely az ott élők számára kerek és egész, és nem is vágynak lakóik messzebbre, csak mi látjuk azt a világot kicsinek, a mi méreteinkhez képest kicsi csupán.

Vajon a lakóik tisztában vannak azzal, hogy egy városban laknak, hogy mesterséges környezet veszi körbe őket?

És a katica miért mászik fel a fűszál tetejére, mielőtt szárnyra kap?

Picture it: Duna-part

A Nap eltűnik a túlparti hegyek háta mögött, az égen a felhők még vöröslenek, majd átmennek sötét kékbe. A folyó felett szél lengedez, s hozza a partra is a víz illatát. A parton állva nézem a nyugodt vízfelszínt és szemben a szigetet. Fejem fölött repülők haladnak, a fákon madarak hallatják hangukat, a vízen kacsák úsznak el előttem, s ahogy odább haladnak mellettem a kis öbölben felzeng a béka kórus. Közben a kakukk hangját felváltja a távolban haladó komp zaja. Nyugalom van, mely jót tesz a léleknek, érezni a fű, a fák és a víz illatát, mely megnyugtató és merőben más, mint a város.  Azonban erre a nyugalomra nem csak én vágyom, minek következtében szinte nincs is olyan hely vagy pillanat, amikor látótávolságban ne lenne legalább még egy ember. A csendet, a természet csendjét időnként megzavaró emberi hangok és kutyaugatás ellenére mégis a béke jellemzi a helyet. Úgy eltelt egy óra, hogy azt szinte észre se vettem.

Relax

A természet lágy ölén.

Egyébként valamelyik nap is ahogy beleszagoltam a levegőbe, már érezni lehetett a tavasz illatát, pedig délelőtt még havazott, és még akkor is minden fehér volt, de a levegőnek már tavasz illata volt.

#830

Vajon mi lett a "történet" vége?

Csak pozitív gondolatokat, ha lehet:)