kis dilemmám

Van egy kis dilemmám, ugyanis még múlt héten sikeresen rábeszéltek a kollegák arra, hogy menjünk el egy jótékonysági koncertre, amit többek között a mi cégünk is szervez, aztán szépen lassan ezen a héten kiderült, hogy egyikőjüknek sincs kedve elmenni, így a holnapi koncertre maximum csak én egyedül mennék el, és mivel az egyik zenekart már hallottam is játszani, így tudom azt is, hogy azért nem is érdemes elmenni, a társaság kedvéért ugye meg már nem tudok menni, mert nincs társaság. Szóval most igazából nem tudom mit csináljak...

Eddig még ahányszor elmentem valami céges dologra, annyiszor mentem egyedül a csoportomból, igaz eddig mindig volt ott társaságom, de most eléggé kevéssé valószínű, hogy a vidékiek közül bárki is eljönne.

Na mindegy.

Robot kiállítás

Voltam ma az Árkádban, ahol már tök rég nem jártam, sőt a környéken sem, pedig tavaly ilyenkor még mindennap elmásztam előtte, és heti rendszerességgel jártam benne is, nade elköltöztem, és így már nem esik útba, pedig ez az egyik legkellemesebb ilyen hely.

Ma egyébként a nem nosztalgiázni mentem oda, hanem azért, hogy megnézzem a plakáton már többször látott robotkiállítást. Nekem tetszett, van közöttük olyan, amely vicces, van ami érdekes, de olyat is találtam, ami már inkább félelmetes valamiért. Tetszett az integető kéz, amely akkor indul el, ha a tenyered odateszed egy bizonyos helyre. A mozgást követő szem kicsit le volt lassulva, így nem volt olyan érdekes, mert nem reagált kellően. A rák is vicces volt, ahogy rezgett a lába, de sok értelmét nem láttam:) Aztán azok a kamerás mozgó kis minirobotok, amelyekkel még játszani is lehet, szóval azok már-már olyanok, mint egy játék:) Egy olyan robotkutyát egy pár napra szívesen magamhoz vennék, hogy "tesztelhessem", játsszak vele.

Marad a gyerek, ha játszik:)