hétvégi gondolatok

Mindig is szerettem, és ez a jövőben sem lesz másképp a nagy családi banzájokat. Most úgy alakult, hogy úgy voltunk almafesztiválon, és szülinapoztunk a hétvégén, hogy 3 unokatesómmal is találkoztam, így volt olyan, amikor 8-an üldögéltünk és beszélgettünk, és az már tud olyan lenni, legalábbis a mi családunkban, mintha olaszok lennénk, legalábbis ami a hangzavart illeti, de nekem ez, mint mondtam bejön. Ami kevésbé jött be az a Depresszió zenekar koncertje volt, aminek én alig vártam a végét, előtte a bohóc, és Bye Alex, Péter Szabó Szilvi, meg Palcsó Tamás sokkal jobb volt, bármelyik lehetett volna főműsor ahelyett, ami volt. 

Amúgy láttunk olyan tánc produkciót, és táncost is, ami kifejezetten jó volt, és aki a színpad mellett öltözött át x-szer, szóval még azt is láttam milyen boxert hord:D, na de volt olyan is, hogy a főpompomnak köze nem volt a zenéhez, és olyan táncos srácot, akinél amellett hogy el voltam képedve milyen ügyes, azon gondolkodtam, hogy meleg-e vagy csak nagyon koncentrál:)

Barokk zene

A hét végén két barokk koncerten is jártunk a párommal. Ő igazi komolyzene rajongó, és elég jól ért a barokk zenéhez. A belvárosban a Váci utcán egy templomban voltak ezek a koncertek a Barokk Fesztivál keretében. A fesztivál egyébként még tart.

Elsőre egy Bach csembaló versenyeiből összeállított koncertet volt szerencsénk végighallgatni. A program felépítése ügyes volt, hogy úgy fogalmazzak, ugyanis az két csembalós művektől haladtunk a 4 csembalósig, ami így olyan volt, mintha egy történet fejlődne, fokozódna, és a vége egy katarzis szerű mű. Persze ezek valójában egymástól különálló művek voltak.

Második alkalommal pedig Händel Messiás című oratóriumát hallgathattuk végig, ezen alkalommal már tömve volt a templom, habár az előző koncert is teltházas volt. A nézőközönség vegyes volt, de általában idősebb emberek voltak, sok külföldivel. Nálunk fiatalabbak, vagy velünk egykorúak alig akadtak, pedig a diákok belépője a felnőtt jegy árának csupán tizede.

Az oratórium eredetileg három részből áll, de itt a közepét kicsit meghúzva szünet nélkül adták le az egészet. Volt 4 szólista, nagy zenekar, a csembalónál az egyik abból a 4 csembalistából, aki előző alkalommal is játszott, ott ők voltak az est sztárjai, itt a zenekar szerves részét képezte. Továbbá volt nagy kórus és természetesen karmester is. Az oratóriumnál nincs színészi játék, csupán előadják a művet, viszont mindenki kapott szövegkönyvet, így nyomon követhettük az eredeti angol szöveget, és mellette a magyar fordítást is, hogy értsük miről van szó. A mű szövegkönyve egyébként bibliai idézetekből tevődik össze.

Lehet, hogy magát az egész oratóriumot nem ismeritek, de az alábbi részletet biztosan mindenki hallotta már az iskolában:

Egyébként magamtól nem lennék ennyire jól informált, a párom sokban hozzájárult tudásomhoz, ami még így is gyerekcipőben jár e téren.