különös jelenség

Láttam egy lányt, azt hiszem lány volt. Láttam már máskor is, nem tudom eldönteni róla, hogy furcsa, valami baja van, vagy hajléktalan. Most megint láttam, egy árnyékos kapualjban állt az egyik tízemeletes panelház bejáratánál. Tulajdonképpen úgy tűnt, mintha eltorlaszolná az egész bejáratot, vagy őrizné. Ott állt rozsda színű farmerben és kék farmerdzsekiben, a nyakában pedig valami buglyos fehér ruhadarab, nem tudtam igazából eldönteni, hogy az valami sál, vagy pedig pulóver. Ott állt lehunyt szemmel és kissé koszos homlokkal, nem tudtam eldönteni, hogy most vár valakit vagy valamit, vagy netán alszik. Rollerrel jött egy kisgyerek, és az megállt vele szemben és csak nézte, hosszú percekig nézte, de nem tudom, hogy a lánynak feltűnt-e ebből egyáltalán valami. Nem tudom merre járhatott gondolataiban, lélekben. Ha jó fotós lennék, akkor biztos lefényképeztem volna, egy igazi jelenség volt. Fél órával később pedig még mindig ott állt, mit sem törődve az idő múlásával és a hőséggel. Az egész olyan volt, mintha egy otthonról kicsapott valaki lenne, és a ruhájától eltekintve, akár 100 évvel ezelőtti jelenség is lehetett volna, de ahogy ott állt, az akár egy háború sújtotta országban is állhatna a romok között. Nem tudom boldog-e vagy szenved-e, nem tudom vannak-e álmai, nem tudom képes lesz-e kinyílni, kivirágzani. De ahogy ott áll, az szinte földön túli jelenség.

családi kötelék

A héten látogatóban volt nálam édesanyám, és ami azt illeti jó érzés volt, hogy amikor hazajövök nem az üres lakás fogad, és van kihez szólni, eleve jó érzés, hogy egy családtag, akivel jóban vagyok, van a közelemben. Ennek ellenére volt egy olyan érzés is bennem, hogy azért a végtelenségig nem volna jó egy lakásban lakni, melyben igen erősen közrejátszott az, hogy ő nem tudja mi a szitu, nem ismeri a barátom, ami bennem úgy csapódik le, hogy vagy vele töltöm az időt, vagy a pasimmal, a kettő együtt nem jön össze, legalábbis még nem.

Ugyanakkor, amikor már tudtam, hogy megy el, akkor már nem aludtam jól, már rossz érzés volt, hogy újra egyedül leszek a lakásban, és megint inkább csak lakás lesz, mintsem otthon, még akkor is, ha szeretek itt lenni, ilyenkor ez mindig rossz érzés, rossz érzés visszacsöppenni a magányba.

elégedetlen?

Az ember mindig kicsit elégedetlen, ez nyilván nem mindig rossz, mert amíg valamivel elégedetlen vagy, addig akarsz javítani az életeden.

Most én is kicsit elégedetlen vagyok, mert azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem jó egyedül, hiányzik a párom, és most, hogy még tv sincs, nagy a csend, és az nem jó. És mivel ki tudja miért, hemzsegnek körülöttem a barátok érezd az iróniát, így tényleg most kissé magányosnak érzem magam, persze lehet nem most kellett volna ezt elolvasnom.

Egyébként tudom én, hogy az egész dolog rajtam is múlik.