visszaút

A tegnapi fél órával hamarabb értemnek ma megvolt a böjtje. Még bizakodva rohantam az állomásra otthon, ami azt illeti szinte rekord idő alatt értem ki, de fölösleges volt rohannom, mert a vonat az bizony már ott késett. Aztán ezt a késést már csak növelte, hiszen a vonal olyan állapotban van, hogy nem lehet tartani a menetrendet. Az elsőre 5 perces késéből lett 13 perc is, viszont a csatlakozó IC "csak" 5 percet késett, így az amúgy 5 perces átszállási idő és az 5 perc késés nem volt elég ahhoz, hogy elérjem a csatlakozást. Így aztán a pénztárnál többedmagammal érdeklődtünk, hogy akkor hogyan tudunk továbbjutni, és nagyüzemben cserélték és váltották vissza a jegyeket. A következő IC-re már csak a gyorsvonati részre volt hely (mert már olyan is van rajta hétvégén) de akkor már nem vártuk meg azt, mentünk a fél órával hamarabbi gyorsvonattal. Két megállóval odább bevártuk a 80 percet késő IC-t, amellyel néhány km-t összecsatolva tettünk meg, aztán mindkét vonat ment tovább a maga útján. A közös szakaszon amúgy biztosítéki berendezés meghibásodás is volt, így néha csak lépésbe haladtunk. Majd alig 45 perc késéssel meg is érkeztünk a nyugatiba, így amúgy az eredeti hazaérési időponthoz képest kerek 2 órával később haza is értem.... Az út így háztól házig 5 és fél óra lett. Na ilyenkor gondolkodom el, miért is nincs már kocsim és jogsim??

vonatozás

És a vonaton vki unalmában az előtérben hangosan énekel...
Meg arra is rájöttem, hogy az ízesített víz nem csak rossz tud lenni, de meg is tud romlani...
Update: és átszálltam egy olyan vonatra, ami már el kellett volna menjen, így hamarabb érek mint a menetrend mondja.

kalandos nyár

Miután két hétig le volt zárva a Nyugati (ami alatt nagyon jól meg volt szervezve a közlekedés, semmivel nem értem be lassabban, mint ha a Nyugatiba bement volna a vonat) az újranyitás után egyből belecsaptunk a lecsóba. A második napon felsővezetékszakadás miatt bizonytalan ideig nem járt a vonat. Ekkor esett meg az, hogy nem szálltam fel a zónázóra (mert az nekem nem jó) hanem felszálltam a jó kis légkondis új szerelvényre, gondoltam na az majd mindjárt elindul, mert hát az volt kiírva. Na de ezt csak én gondoltam a vonat nem. Ültünk ott közel egy órát, amikor az egyik utastárs beszállt és szólt, hogy innen nem fog menni vonat, de Újpestről majd igen, ezt mondta neki a kalauz, így le a vonatról 40 fokban és le a még melegebb metróba. Közben felhívtam az információt, akinek én mondtam meg, hogy ja, hát amúgy még most se jár a vonat, rosszul tudják, így utána kérdeztek, hogy mikor indul a következő, megtudtam, hogy kb 5 perccel azután, hogy kiérek az állomásra. A sluszpoén az volt, hogy az a vonat futott be, és arra szálltam vissza, amiről 40 perccel előtte le és körbemetróztam és buszoztam a fél várost a légkondi helyett, majd alig bírtunk felpréselődni a vonatra. Akik nem szálltak le azok integettek nekünk, hogy hahó megint, innen tudtuk, hogy ugyanarra szálltunk vissza. Mindenesetre idegenekkel ismerkedni könnyű volt, viszont a szervezés és az információáramlás pocsék. A zárt vonatokon nem hallani a hangost, bent meg nem mondtak, írtak ki semmit. Amilyen jó volt az előtte lévő két hét szervezettsége, olyan rossz volt ezalkalommal.

Lepsénynél még megvolt

De onnan tovább már ne is keresd, a vonat nem jár kanizsánál, vagyis ott már igen, de Lepsénytől Szántódig nem. Szóval a Balatonra lejutni azért most kaland, hogy jó vonatra szállj fel, hogy jó buszra ülj fel meg ilyenek. Viszont a habár még elég kihalt volt, ettől függetlenül jó volt a Balcsin.

Vonat kaland

A minap együtt mentünk reggel dolgozni a barátommal, és azon kellemetlenségtől eltekintve, hogy elfelejtették bemondani, hogy milyen vonat jött be és rossz vonatra szálltunk, a személyre, amelyet egy megálló múlva meg is előzött amivel mi menni akartunk, mellesleg a személynek 20 perccel korábban el kellett volna mennie. 

Aztán útközben az egyik vágányváltásnál a barátom a hering parti közepén egyszer a mögötte álló nőhöz dőlt, majd hozzám és arra a megállapításra jutott, amit a fülembe is súgott, hogy én puhább vagyok, mint az a csaj. Mondtam is neki, hogy hát nem is tudom ez mennyire bók nekem:D mire ő megnyugtatott, hogy de ez most neki pont jó volt:D

Vonat a hóban

Ugye ti is ezt szoktátok látni, amikor nálunk hó van, és jön a vonat, így elsuhan, és soha de soha nem késik, vagy akad el fűtés nélkül.

Szóval nincs is semmi különös ebben a videóban, egy átlagos hétköznapi film, ezt látjuk minden télen itthon is, de azért megosztom, mert idén még a hóból is hiány van, és még elfelednénk:)

A vidéki lét előnye

Hogy amikor azt hiszed, hogy milyen ügyesen elkerülted az éppen nem járó metró miatti káoszt, és már örülsz, hogy elérted a vonatot, akkor a vonat egy megállót haladva megáll, és az amúgy 20 perces utat alig egy óra alatt megteszed és szakadó hóesésben érkezel meg, mégsem vagy igazán mérges, pedig ahová igyekeztél volna már bezárt. A vidéki lét nyugodtabb.

kannibálok étke

Most hogy így már nincs megint annyira tél reagált a máv a hidegre, és összeomlott a vonatközlekedés. 

Reggel is késett sokat, de hazafele is 30 perc késéssel indult el. Mondjuk legalább fűtés volt rajta, hogy ne fázzunk... nyitott ablaknál sem... menet közben sem. Úgy jött fel a forróság, hogy azon se lepődtem volna meg, hogyha egyszer csak lángok csapnak fel. Azt gondoltam, hogy ilyen lehet az, amikor nyárson sütögetik az embert a kannibálok.

Utazásról

A bomba hatása a következő lett: Az 4-5 vagonos IC-ről Szolnokon átszálltunk egy 2 vagonos személyvonatra, mellyel átmentünk a Tiszán, Szajolba buszra ültettek minket viszonylag hamar, csak néhányan voltak elégedetlenek. Persze az ültetés itt már kicsit túlzás volt, mert a vonaton is már álltam, a buszon se volt ez másként, holott sok busz volt. Majd átmentünk Fegyvernekre, ahol az állomásfőnök mondta, hogy kb 40 perc múlva jön majd szerelvény. Közben, míg mi a buszokon utaztunk, kiszedték a bombát, és újra indult a forgalom, csak valahogy elsőre Pest felé tartó vonatokat engedték. Mi meg élveztük a fa árnyékát a fegyverneki állomás mellett, de volt aki a pottyantós budit is megtalálta, mint az állomás mellékhelyiségét. Majd bemondták, hogy nemzetközi gyors jön, ami megáll most itt, hogy felszedjen minket, meg amúgy mindenütt, de aki nem fér fel rá, az se aggódjon, mert 5 perc múlva jön a következő, és kb 20 perc múlva jön olyan is, ami közvetlen, azaz újabb átszállást nem igénylő járat Debrecenbe. Én az elsőre szálltam fel, természetesen állni kellett, de nekem az jobb volt, mert így én már nem szálltam át újra. De Püspökladányba bevártuk a debrecenit is, amelyről kiderült, hogy egy IC, amely a torlódás miatt személyvonatként közlekedik. Így én 3, a mellettem lévő utas, aki Szoboszlóra utazott 4 átszállással jutott el, úgy, hogy ő az egy órával korábbi IC-vel indult, mint amivel én.

Eredetileg nem efféle kalandokra gondolt egyikünk sem, amikor kifizettük a helyjegyeket. No és az a két néni sem, akik egyikük unokájának esküvőjére tartott, amiről persze, legalábbis a szertartásról egész biztos, hogy lemaradtak.

Egyébként az értelmesebb utasok nem a MÁV-ot hibáztatták, mert ez tényleg nem rajtuk múlt.

Nyugati pillanatok

Láttam egy idős házaspárt a pályaudvaron egy padon a szendvicsüket ették. Egyszerre volt megható, sajnálatot ébresztő, szép. Megható ahogy egymás mellett ülve ettek, harmóniában, valószínű több évtizede együtt. Szép az amit a látványuk sugárzott. Sajnálatot pedig az ébreszt, hogy saját szendvicsüket majszolták görnyedten, pedig egyáltalán nem biztos, hogy azért, mert csak ezt engedhetik meg maguknak, lehet egyszerüen csak ezt szeretik.
Már a nyugatiba közölte a kalauz, hogy nem lehet tudni mikorra érünk haza, mert reggel bombát találtak Szajol után és annak eltávolitásáig bizonytalan a közlekedés, mert ott ugyan átülünk buszra, de nem tudni, hogy a túl végen lesz e másik szerelvény. Hát igen, még mindig kísért a múlt, a háború, pedig már több,mint 70 éve.

egy kabinban

Egy hosszú út alatt, ha olyan a társaság sok minden kiderül.

Nem mondom, hogy reprezentatív, de azért jelent valamit, ha a kabinban ülő 6 fő közül 3 ott lévő legalább egyik szülője Németországban dolgozik, pl azért, hogy eltartsa a családját, a 4. ember saját maga van Németországba, közös utazásunk neki már a sokadik óra vonatokon. 

A téma vegyes volt, többek között olyan, hogy mi a különbség hazánk és külföld között, mennyivel nagyvonalúbb odakint a világ, mint nálunk, de szóba jött a prostitúció, a zárt osztály, és azt is megtudtuk egy szókimondó egyetemista lánytól, hogy a férfiaknak naponta kéne prosztatamasszázsban részesülnie egészségügyi okok miatt.

Mondja még valaki, hogy nem izgalmas vonatozni:)

kontraszt

Egyébként megjegyezném, hogy a keleti országvégen, amelyről néha már szinte úgy vélekednek, hogy az nem is az ország része bizonyos dolgok sokkal színvonalasabbak, mint itt a nagy cityben. 

Néhány példa:

- igaz nincs a vonatokon wifi még, de legalább ritkábban késnek.

- ott minden busz, még a legrégebbi ikarusz is fel lett szerelve digitális utastájékoztatóval, és hangosan bemondja a következő megállót, illetve előtte, érkezés előtt, hogy épp hová értünk, és mindezt nem a buszvezetőre bízza, hogy vagy eszébe jut vagy nem, és vagy jó megállót mond be, vagy nem, hanem a rendszer a GPS-re támaszkodva magától lép.

- ha megyek a kórházba, szakrendelőbe egy vizsgálatra, akkor ott elő tudják szedni azt, hogy a másik rendelésen, laborban, vagy épp másik kórházban mit néztek már meg, és az eredményeket a háziorvos is látja, nem kell papírokkal közlekedni jobbra meg balra, benne van a rendszerben.

jel

Az jelzés értékű, ha a személy vonat helyett, amikor annak kell jönnie egy teher vonat érkezik? Ezzel azt akarja közölni a vasút, hogy teher számára az utas?:)

fejlődési görbe

Már nem először hallom utastársaktól, hogy megjegyzik akkor sem volt lassabb a közlekedés Budapest és Vác között, amikor anno megnyitották a vonalat az 1800-as évek közepén.

Kíváncsi lennék, hogy tényleg így van-e, ha valaki tudja mondja.

Ha igen, azért az elég ciki, mert máshol ezen idő alatt kicsit máshová jutottak el, ami a sebességet illeti.

életképek

Öröm: vége a munkaidőnek, elértem azt a vonatot, amelyiket szerettem volna, ráadásul hosszú szerelvény, tehát még szorongani se kell.

Valóság: A vonat nem akar elindulni, aztán azért csak elindul, de sípolva meg is áll, újabb percek, megint elindulunk, megint sípol, megint megáll, már szerelők is nézik, hogy mi van, majd megint nekilendülünk, de újabb sípolás, ismét jó hosszú, és megint megállunk, és még mindig a nyugatiban vagyunk, be nem mondanak semmit se a fedélzeten, se a hangosban, majd végre elindulunk, és eljutunk egészen a következő állomásig, ahol ismét indulás helyett hosszú sípszó, majd percekig állunk, néha újabb sípszó, majd mivel már 20 perce úton vagyunk, de még mindig csak egy megállót haladtunk egyszercsak bemondják, hogy két vágánnyal odább jön a következő vonat, ekkor az egész vonat kapja magát, rohan le minden ajtón mind a két oldalt és fut a másik vonathoz, mert nem csak két sínen kell átmászni, hanem még egy 6-8 vagyonnyit előre is rohanni. Végülis ez már majdnem tömegsport. Na a "új" vonatomon már a tömeg mindenképpen adott volt, fel se fért mindenki. Mondanom sem kell, hogy amit itthon el kellett volna intézni azt már nem sikerült, nem értem haza időben az alig 40 perces késés miatt.

vasutas történetek

Újabb élmény ért a vonaton:

Ma elindultunk úgy felpakolva, hogy még a fogunk közt is csomag hogy miért volt annyi csomagunk még titok, ezért egy ismerős volt oly kedves és kivitt minket kocsival az állomásra, majd felpakolt a vonatra, és miután elindult a vonat, aminek valamiért nem akart visszazáródni az ajtaja egy ideig, úgyhogy a nagy csomagjaink a mozgó vonaton nyitott ajtó mellett vittük be, a helyünk elfoglalva megszámoltuk, hogy minden csomag megvan-e, ekkor kiderült, hogy egy hiányzik. Gyorsan hívtuk, aki kivitt, hogy nála van-e, de már ő is hívott, hogy nála van, és utánunk hozza, hát versenyt futva a vonattal pár állomás múlva sikerült találkoznunk, és megkapni tőle a csomagot, ahol a kedves kalauz úgy viselkedett, mint egy bunkó, amikor segítséget kért tőle az ismerősünk, pedig általában kedvesek szoktak lenni, másrészt amikor a szerelvényen akartunk hátrajönni, akkor az étkező kocsiban ránk kiabáltak, hogy még nincsenek nyitva, és szálljunk le, menjünk körbe, mert itt nem lehet átmenni. Kérdem én, hogy lehet az, hogy egy étkező kocsi utazás közben nincs nyitva, illetve hogy lehet az, hogy ha nem lehet átmenni rajta, akkor a szerelvény közepén van kettévágva azt? Ha nem lehet átmenni rajta, akkor azt miért nem lehet normálisan közölni? Miért kell ordítani? Hol van a jólneveltség?

metrófüstös reggel

Na nem ma indult így a nap, csak olyan snassz akkor írni róla, amikor mindenki ír, meg amúgy is aktuális, szóval én inkább most írok róla.

Vasárnap a vonatom 40 perces késéssel érkezett meg, de mire elért Pestre már csak fél óra volt a csúszás, és vasárnap ellenére elértem azt a buszt amit amúgy is szoktam a város másik végén. Na a hétfő már nem indult ennyire zökkenő mentesen. A vonat befele a városba késett, ami miatt lekéstem a csatlakozást is, amivel mentem volna Kőbányára, a következő meg szintén késéssel indult, így már elég ideges voltam, mert kések a megbeszélt időponthoz képest és a munkába se érek majd be időre, és mérges voltam, hogy nem a metrót választottam, de aztán Kökin bemondták, hogy a metró nem jár Lehel tértől Újpest felé és ott is Kökinél is csak ritkán jött és tömeg volt rajta. Nem keveset késve elértem célomhoz ahol hamar végeztem, és indultam be dolgozni. A metrónál még mindig hatalmas tömeg, de jött egy szerelvény, felpasszíroztam magam rá, majd elindultunk, de a Klinikákhoz már úgy értünk be, hogy lekapcsolódott a világítás, majd bemondták, hogy a metró nem megy tovább, és hagyjuk el az állomást. Hát igen, egy reggel két metró füstölt el. A klinikáknál úgy egyébként semmire nem lehet átszállni, a metrópótlót meg senki nem várta, így a járdán olyan Manhattan érzés foghatta el a járókelőt, mert ekkora tömeget csak a filmekben látni New Yorkban, vagy Tokióban. Aztán felszálltam a villamosra, hogy akkor majd azzal elmegyek a Baross utcáig, de azt a megállót valamikor átkeresztelték, amiről én teljesen le is maradtam, azért csak sikerült célba érnem, igaz elég kalandosan.

#907

Reggel sikerült egy olyan vonatra felszállnom, amely a Nyugati előtt egy megállóval sikeresen lerobbant, amit nem mondtak be, csak amikor már 10 perce álltunk kezdtem gyanakodni, hogy valami van, leszálltam, és akkor hallom, hogy a kalauz éppen azt mondja egy másik utasnak, hogy a mozdonyvezető a mozdonyt szereli hátul, jól hangzik ugyebár, így alig 40 perc késéssel sikerült beérni, amely nem történt volna meg, ha nem jár arra egy másik vonat.

A párom meg is jegyezte amikor elsztoriztam neki a történteket, hogy ilyen is csak velem fordul elő. Van benne valami, velem sokkal gyakrabban történik ilyen, mint vele.

Oniline a nyugatiból

A 19:23-mas IC-vel szerettem volna, vagyis szeretnék eljutni haza, de még nem sikerült a vonatnak elindulnia a Nyugatiból, először 10 majd 30, aztán 50 perc késés, mostmár 80-90 percnél járunk, és a második mozdonyt amortizáltuk le. Az hogy a csatlakozásom megvár-e, vagy majd ott ragadok a céltól 40 km-re az majd kiderül még. Jelenleg nincs légkondi sem, hisz mozdony sincs. Hát itt tartunk most.

#842

A reggeli kapkodás után úgy nézett ki nyugodtan telik majd a nap, de aztán délutánra valahogy mindenki akart még valamit tőlem, amit intézzek el még a szabi előtt, úgyhogy kb úgy ért véget, hogy egyszerre legalább két felé figyelve párhuzamosan csináltam több mindent is, hogy tudjak időben eljönni, hogy elérjem a vonatot, így csak 10 percet húztam rá bent.

A vonaton egyébként nemzetközi gyorsvonat lévén minden wc be volt zárva, és amikor megkérdeztem a kalauzt, hogy merre találom a legközelebbi működő wc-t azt mondta, hogy minden wc működik, mondom az lehet, de mindegyik be van zárva, erre kinyitotta őket. Nem értem, hogy ezt hogy nem ellenőrzik indulás előtt, mert én csak három órát utaztam vele, de aki egész éjszaka megy vele, annak azért előfordulhat, hogy szüksége volna a wcre. Egyébként láttam, hogy már a Gysev vagonokban már van wifi, kíváncsi vagyok a MÁV-nál mikor lesz.