Végre

Végre egy kis lökést kaptak a dolgok és sikerült egy feladattal tovább haladni, sőt kvázi befejezni, ez merőben újdonság volt az elmúlt hónapok szenvedései után. Persze hirtelen azt se tudtam hová kapjak, szerintem a kollegák már unták a leveleim, mert mindenkinek küldeni kellett az értesítést, hogy akkor az ő részét élesítse, haladjon tovább, stb, szerintem írtam vagy legalább 10 levelet, és listából néztem, hogy minden eszembe jutott-e. De jó érzés végre letudni egy feladatot.

IT guru lettem

Kérem szépen én szinte programoztam ma :D

Tekintettel cégünk hatalmas létszámára összesen két IT-s van aki a helpdesket ellátja az egyik rendszerünknél, de az egyik most szabin van, a másik meg beteg lett, így ott maradt a rendszer karbantartó nélkül. Mivel akad azért még néhány nem IT-s üzleti admin, így aztán azokra lett áttolva a feladat. Én egyike vagyok ezeknek, és én nyertem meg fél nap után az összes ilyet. A legtöbb csak téves lépés visszaállítása vagy személyre szignálás, de egy két esetben már adatmódosítás is szükséges olyan adaté, ami akkor már nem szerkeszthető, és ezeket rövid programkódokkal kell javítani. Ezeket eleinte tollbamondással csináltam, de ma már önállóan is ment:)

A mai nap update

Hogy legyünk következetesek, nem csak visszakúszott a tegnap leállított projekt az asztalomra, de még túlórázhattam is miatta.

Izgalommal várom a holnapot, hová alakul tovább, hisz láthatóan bármi lehet, teljesen kiszámíthatatlan a munka, ez maga a csoda.

A mai nap

5 hónapnyi munkánk vált hiábavalóvá, leállították amin dolgoztunk a bevezetés előtti pillanatban...
Van értelme munkába járni, a lelkesedés is megmarad, és sikerélmény is van, mint látszik...

már számon sem tartom

Hogy hányan mondtak fel idén. Szinte minden héten valaki, vagy inkább valakik, ezen a héten bent nem hallottam, de most olvastam a neten, hogy tegnap megint ketten felmondtak. De a múlt heti 6 durvább volt. Pótlás meg szinte nincs, ha van is nagyon lassan. Lassan egy vicc az egész.

Amikor a nap nem úgy alakul

Tegnap fél nap egy képzésen voltam, aminek nem volt értelme, mint utóbb kiderült, ráadásul közben más munkát akart nekem adni a főnököm erre az időre, mert valamiért nem látta, hogy ott be vagyok foglalva... Ezért aztán az egész délután egy rohanás volt, kb 1 óra túlórázás is, ja és megkaptam azt is, hogy tulajdonképpen előző nap se kellett volna hazamenjek a munkaidő végén hisz tudom, hogy ott a határidő. Teszem hozzá nem gondolnám, hogy ha a munkaidőben nem ér rá ezzel foglalkozni a főnök, és minden mást előre sorol, akkor a szabadidőnkben üljek mellette és beszéljük át a dolgokat, tudom öreg hiba, de nekem van életem a munkán kívül is! Amúgy számíthatok rá, hogy hétfőn is bent kell maradni este. Persze mondjuk túlóra elrendelve nincs, így csak puszira ülök bent...

Ja és nem vagyok elég nyomulós, nem rágom senki fülét, hogy határidő, határidő, határidő, amivel mindenki tisztában van. Engem mondjuk idegesít, ha állandóan ismétlik, hogy mit kell csinálni, nem vagyok hülye. Most épp úgy látszik pont az ellenkezője elvárt ezeknek. 

Na de a lényeg, nagyjából heti 1 nap nem érzem jól magam a munkahelyen, és valahogy ezek a napok úgy egészben sem úgy telnek ahogy egy jó nap esetében elvárható lenne. 

Azért a tegnapban is volt jó, pl megkaptam a plüsepret, amit még valamikor nyár végén kértem, és igazán aranyos, cuki:) és voltunk színházba is, ahol ugyan nem lehetett jól látni a színpadot, de a darab jó volt, amit láttunk:) jól lehetett szórakozni, de volt komolyság is benne. 

Azért azért a napzárás is illett a napba: áramszünet lehetett a MÁV-nál, mert tök sötétbe gurulgattunk az állatkert magasságában a vonattal, és 20 perc helyett több, mint 50 percig jöttünk hazafelé.

Ideális munkakörülmény

Amikor a wc-ben frissebb a levegő, mint az irodában, szóval tehát friss levegőért a wc-be megyünk ki.

még emésztem

Ma kaptam egy olyan levelet, amelyben többek között azt írták le, hogy szakmailag felelőtlen vagyok és amúgy a felsőfokú tanulmányaim során sem ragadt rám semmi, mert akkor tudnám, és mindezt azért mert pont akitől kaptam annak próbáltam segítségére lenni érveimmel.
Dehát úgy kell nekem, ha nem bírom megtanulni, hogy a munkahelyen nincs helye a segítségnyújtásnak, ha nincs ez benne a munkakörödbe.

jó munkahely ismérve

Hogy az elmúlt másfél hónapban 7-an mondtak fel csak azok közül, akiket ismerek?
Mert valahogy én nem annak tartom, és valahol nem is tartom normálisnak ezt a helyzetet.

Már 8...

egyre gyakrabban

Leszek nyűgös a munkahelyen, és egyre gyakrabban jövök haza úgy, mint egy durcás kisgyerek. Még egy konkrét okot sem tudok felmutatni, úgy az egész ahogy van tud szar hangulatba hozni.

harmadiknak lenni

Mondják, hogy egészséges versenyszellemet teremt a gyerekekben, ha 3-man, vagy páratlan számban testvérek, mert ott mindig versengenek egymás kegyeiért és figyelméért. Ez eszembe szokott jutni munkahelyen is, ott én érzem magam a harmadiknak, aki mindig kimarad valamiből, lemarad valamiről, és még akkor is, ha van, hogy a csapat részének érzem magam, nem érzem azt a teljes bizalmat, amivel ők egymás iránt viseltetnek felém is. Rossz érzésem van bent, és nem is vagyok olyan kommunikatív, mint általában, mindemellett annyi dolgom van egyszerre, hogy azt se tudom mivel foglalkozzak, így aztán még inkább úgy tűnik, hogy rossz kedvű vagyok és elvagyok a saját világomban, pedig nem feltétlen van így.

munkahelyi stressz

Emlékeim szerint néhány évvel ezelőtt még a stresszteszten az az eredmény ami idén kijött a munkaalkalmasságin magasnak számított volna, mert akkor talán még ennyi pontom sem volt, mégis azt mondták, hogy stresszes vagyok, de ez már a múlté, most teljesen átlagos a stressz szintem. De most nem tudom eldönteni, hogy akkor voltam stresszesebb, vagy most vagyok az, de az biztos, hogy vicces, hogy úgy győzzük le a stresszt, hogy feljebb visszük a küszöböt, és mostmár belefér az is ami régen nem.

érezd, hogy fontos vagy

Reggel már úgy fogadtak, hogy nagyon keres mindenki, és annyira izgalmas dolgokkal találtak meg, hogy azt el se tudom mondani. 10 órára már kétszer akkora volt a fejem. Ma inkább voltam katasztrófaelhárító, mint az ami a valódi munkaköröm. És még mondja valaki, hogy nem izgalmas a munkám.

hová lehet még fokozni?

Lehet-e egyáltalán még valamit kitalálni ennél is jobbat? Amikor a folyosói pletykából arról értesülsz, hogy lehet meg kell pályázd hamarosan a saját állásod, s mindezt 1 hónappal azután, hogy már ki kellett volna találják, hogy akkor hogy is megyünk tovább.

Legújabb munkahelyi ösztönző

Új szelek fújnak nálunk, bejelentették, hogy nekünk mindent kell tudni, mert ha nem kirúgnak, mi vagyunk minden termék és folyamat ownerei, így mindent meg kell oldanunk, mert ha nem kirúgnak, nekünk minden határidőt tartani kell, még a másokét is, mert ha nem kirúgnak. Persze cserébe elvileg támogatást is kapunk.

hm

Amikor a biztonságiőr már akkor elindult odaadni a kulcsot amiért megyek, amikor meglát a kamerán, ráadásul úgy, hogy reggel még nem is ő volt, amikor bevittem a biciklim, az már jelent valamit. Mondtam is neki, hogy nem is tudom, hogy az jó vagy rossz nekem, ha már ennyire ismernek:)

munka

A minap kérdezte valaki tőlem, hogy mivel foglalkozom, és ahogy elmondtam neki, megállapította, hogy látja rajtam, hogy szeretem a munkám, nem tiltakoztam, habár a munkahelyemmel, és ami ott folyik azért nem annyira vagyok megelégedve. Egy biztos pont van összesen, az pedig a bizonytalanság, és ez így nem jó.

rossz érzés

Amikor azt érzed, hogy a munkád lényegtelen, a megbeszélésen is az utolsó 4 mondat szól a te területedről, és még a nagyok se tudják, hogy milyen irányba kéne tartanunk, akkor az azért nem teszi az embert boldoggá, nem tudok lelkesedni.

?

Amikor már hétfőn azt érzed, hogy annyira eleged van a benti dolgokból, mint máskor pénteken sem, akkor az már a vég kezdete?

péntek 13

Kiváló alkalom, hogy a dolgozót sokkoljuk a belső átalakításokkal, személyi változásokkal, persze semmi hivatalos kommunikáció, csupán fű alatt, közvetett módon. Aztán amikor majd lesz hivatalos beismerés is, na az már senkit nem fog meglepetésként érni, csak a rossz szájíz nem múlik el az emberből, hogy ennyi tisztesség nincs az illetékesekben, hogy odaálljanak elénk és elmondják a tudnivalókat.