Idei első

Bringatúrám tartottam meg a hétvégén, no ne gondoljatok nagy távolságra, összesen két órát tekertem, hát kicsit lassabban, mint tettem azt tavaly, no de nem is ez volt a legdurvább élményem, hanem az, hogy egyik másik emelkedő teteje felé már ott tartottam, hogy na akkor most adjon valaki nekem egy póttüdőt, mert a sajátom már nem elég, és az, hogy egyszerre vegyek levegőt és tekerjek is már sci-finek hatott számomra, ennek ellenére fel tudtam tekerni mindenhová, csak szenvedtem kicsit, meg mire hazaértem úgy éreztem, hogy másnap annak is örülhetek, ha meg tudok mozdulni, de nem lett izomlázam végülis. A párom szerint a szerkóm tiszta sportos volt, mire én megjegyeztem, hogy már csak nekem is azzá kéne válni :D

bicikli

Elég csak néhány napot kihagyni, és máris úgy tud a lábam görcsöt kapni, hogy csak na, mondanám, hogy öröm nézni, de nem az, egy csepp örömöt sem érzek.

bicikliút

Ma hallottam a rádióban, hogy megváltoztatták az Andrássy úton a biciklisáv nyomvonalát, mától leterelték a járdáról a szervizútra, mert akkora a bicikliforgalom, hogy az már túlzsúfolttá teszi a járdát. Irányonként naponta 1300-1400-an kerekeznek arra irányonként, mégis amikor én arra járok, jó jó vannak ott biciklisek, de nekem Pesten még soha nem volt olyan élményem mint Leeuwardenben egy egyszerű piroslámba alkalmával. Ennek ellenére, azért jó volt hallani ezeket a számokat.

Irányjelző táblák

Valahogy nem erőssége nálunk az illetékes szerveknek, hogy sikerüljön következetesen jelezni, hogy merre tart az út, amelyiken haladsz, mindez persze akkor gond, ha az elágazásnál se teszik ki, hogy melyik út merre vezet. Így sikerült olyan 20 km erdei úton, meg gyalogösvényen megtennem, és jó pár km-rel többet letekernem, mint terveztem. Az erdő közepén, amikor a gerincről ereszkedtem le egy gyalogösvényen azon gondolkodtam, hogy hogy lehet, hogy egy helyismerettel nem rendelkező kishazánban eltalál oda, ahova tart. Útközben azt néztem, hogy minden táblán más települést jelzett előttem, csak épp egyiken se haladtam még át, aztán amikor az egyik elágazásnál ki van rakva jelzés, hogy, de a 10 méterrel odább lévő következő elágazásnál már nincs, hogy na most melyiken tovább az is kellemes tud lenni. Persze így fel lehet fedezni kis hegyi falvakat könnyedén. Amúgy az okostelefon okos alkalmazásával is próbálkoztam, csak az meg nem is ismerte azt az aszfaltos utat, amin voltam, szerinte a hegyen túráztam, és ha beütöttem, hogy hová szeretnék onnan eljutni, akkor körbe akart vinni egy potom 50 km-es kerülővel, úgy kezdve az útbaigazítást, hogy fordulj vissza. Szóval habár szép helyen jártam, de bosszantó volt, hogy leginkább bolyongásnak éltem meg az út második szakaszát.

Vicces lámpa

A minap ahogy tekertem hazafelé az egyik lámpánál vártam, hogy az zöldre váltson, álltam türelmesen, de a lámpa nem váltott zöldre, már körebért a sor, újra zöld lett akiknek akkor is zöld volt amikor odaértem, de nekem nem váltott át, gondoltam, biztos én voltam a bamba, és nem vettem észre, de amikor már a második körben is újra zöldet kapott a keresztbe forgalom, akkor megállapítottam, hogy ez a lámpa nem normális, és átmentem a zebrán, mert az váltott. Közben már egész kocsisor várt mögöttem. Visszanézve láttam, hogy ezt követően már zöldre váltott az is, és ki tudtak jönni a kocsik.

Azon gondolkodtam, hogy lehet ott valami érzékelő van, ami akkor indul be, ha odaáll egy kocsi, és mivel én csak biciklivel voltam, így nem voltam elég termetes, hogy működésbe hozzam? Vagy netán éppen azt próbálgatták a forgalomirányító központ unatkozó munkatársai, hogy na vajon meddig áll ott az a hülye biciklis és nézi a piros lámpát? Van valakinek értelmes magyarázata?

A biztonság kedvéért

Hát tuti ami fix, most vagy véget ér a bicikli út, vagy elkezdődik, vagy véget ér az egyik és elkezdődik a másik. Minden estre táblából nincs hiány. 

Persze tudom, tudom, nem kell mond, hogy hogy lehet ez. 

Egyébként Vácon ez a specialitás, minden elágazásnál véget ér a bicikliút és a bekötő út túl oldalán folytatódik. 

Az első kerekembe új belső kell, így néhány hónap alatt már a defekt gátló folyadék sem védi a kereket hatékonyan, leereszt, hamar, lapora.

újra bicikli

Újra bicikliztem a hétvégén, ami azt illeti sokkal kisebb távot mentem, mint ősszel, viszont elfáradni így is elfáradtam, és amikor elindultam visszafelé olyan messzinek éreztem a célt, hogy azt gondoltam, hogy nem is fogok tudni egyből hazatekerni, pedig még novemberben is ennél jóval hosszabb távot tettem meg egyhuzamban. Hát igen, csak olyan 2 hónap maradt ki mégis visszaestem. Na de mire tényleg tavasz és nyár lesz remélem már megint úgy fog menni, mint korábban.

izomgörcs

Ma elbicikliztem egy boltig tök fölöslegesen, mert mire odaértem bezárt, ugyanis kivételesen hamarabb zárt be. Utána még bicikliztem kicsit, és elmentem vásárolni is, nem ez volt a leghosszabb túrám, de valami oknál fogva, amikor a kádba ültem begörcsölt először az egyik aztán a másik combom, a belső oldaluk, hát nem mondhatnám, hogy túl kellemes érzés, és nem is értem, hogy miért tette.

Nektek görcsölt már be?

újabb túra

Kihasználva a jó időt eltekertem Királyrétre, gondolkodtam, hogy fog-e nekem az menni, mert hát elvileg hegyre megyek fel, és ha nagyon meredek, akkor az kifog majd rajtam, de nem volt olyan vészes, és igazán kellemes volt ott. Ami fura volt, hogy már fél 3kor nem sütötte a völgyet a nap, így kicsit fáztam lefele jövet, s habár nem jöttem túl gyorsan, de hamarabb leértem mint a kisvonat:D

Fent egyébként megint ott volt az a két nő, akit Nagymaroson is láttam, nevezzük őket Nórának és Erzsinek, mert ők is így hívták egymást. Furcsa jelenség a két nő, egyrészt mert hangosan beszélgetnek, ezúttal egymást szekírozták, és ügyes bajos dolgaikról beszéltek, de nem ez a furcsa bennük, hanem az, hogy a hegytetőn teljes sminkben vannak.

Hazafelé meg valamiért az egyik ház láttán az a szövegrészlet vette be magát a fejembe, hogy: a Villa Negra nem apácazárda, a Villa Negra nem fényes lokál.

Bicikliút

Ma annyin tekertek a Dunakanyarban, hogy az volt a benyomásom, hogy nyáron kevesebben voltak. Nem volt nyitva minden pihenőhely, de ami igen, ott mozdulni nem lehetett, ha utolért az ember kettőnél több biciklistát, esélye nem volt, hogy annyi szabad szakasz legyen szembeforgalom nélkül, hogy meg lehessen őket egybe előzni. 

Persze teszem hozzá rövidnadrág póló kombóban biciklizni október második felében azért nem túl gyakran adatik meg.

Az egyik pihenőm alkalmával amint épp a banánom majszoltam elsétált előttem két nő a bicikliúton és hangosan szidták a férfiakat, majd a zsidókat, már-már vicces volt, mert hangosan szitkozódtak, miközben körülbelül percenként rájuk csöngetett valaki, hogy engedje el őket. A két nő egyébként olyan 50-es lehetett, de hihetetlenül elégedetlen és tele dühvel.

körút

Ma egy cirka 40 km-es körutat tettem biciklivel a Megyeri-hídon keresztül közelítettem Szentendre felé, ahová ugyan van bicikliút, de a híd után kicsivel még Budakalászon véget ér az a szakasz, ami jó, és habár elég sokan bicikliznek Szentendre széléig már az ember annak is örül, ha végre elfogy az aszfalt az útról, mert a földút az erdőben jobb minőségű, mint a műút a gáton. Szentendrén aztán tömegek vannak a Duna-parton új friss bicikliút visz, de rendkívül sokan sétálnak ott, a belvárosi szakaszon, helyiek és turisták is, persze valami oknál fogva az én figyelmem a két kisgyereket sétáltató két apuka ragadta meg a figyelmem, olyan aranyosak voltak. Aztán továbbhaladva mintha eltűntek volna az emberek, mintha mindenki csak Szentendre belvárosáig akart volna menni. Felfelé haladva aztán a leányfalui fürdő után már nem csak az emberek tűnnek el, hanem a bicikli út is elfogy, onnan a főúton kell menni, még bicikli sáv sincs kijelölve az út szélén, szóval nem is csoda, hogy szinte nincs is biciklista, mert azért az az út elég forgalmas. Mellesleg Leányfalun láttam azokat a faházakat a strand mellett, ahol anno osztálykiránduláskor megszálltunk, és én körülbelül azóta nem is jártam arra, az pedig a múlt évezredben volt. 

Tahitótfaluban aztán bekanyarodtam a szigetre, és ott irány Horány. Valahogy a szigetre beérve elillant az a nyaraló turista övezet érzet, és olyan kellemes, meghitt, és vidéki lett a táj, már a tahitótfalui szűk utcácskák és régi házak között is, aztán méginkább, ahogy Szigetmonostor felé kimentem a faluból (vagy város?). A táj és az idő is szép volt, a forgalom sem túl nagy, és Surány mellett elhaladva is az volt a legnagyobb szenzáció, hogy a Surányi leágazásokat nagyon ötletesen úgy nevezték el, hogy: Surány I, II, III. IV. Szigetmonostoron aztán megálltam az egyik helyi kisboltnál, és fel se merült bennem, hogy lelakatoljam a biciklit, mert különben eltűnhet, mire kijövök (persze ebben közrejátszott, hogy senki másnak sem volt lelakatolva a biciklije ott), és a boltnak is olyan vidéki bája volt (ilyenekkel általában Erdélyben szoktam találkozni). Majd tovább Horány felé, igen kellemes volt, valahogy ott senki nem siet, és nem divatruhába megy ki sétálni, mint akár már nálunk is. Aztán átkompoztam, ami szintén egy élmény volt, és irány haza. 

Útközben ahogy itt-ott eltekertem a szigeten időnként eszembe jutott, hogy kiktől hallok, vagy kiknél olvasok a szigetről, s valahogy meg tudom érteni, hogy miért szereti az, aki szereti. 

bicikli

Négy napi rohangászás után sikerült is megcsináltatnom a kereket, és tetettem bele olyan folyadékot, ami elvileg kivédi, hogy egy szegtől, vagy tüskétől leeresszen a kerekem, hát majd meglátjuk:)

Ki is próbáltam, tekertem egy kicsit, mert már hiányzott.

biciklis élmények

Néhány héttel ezelőtt sikeresen leamortizálódott a biciklim, úgy, hogy amennyiért rendbe hozták volna, már helyette vehettem volna egy újat, így aztán arra jutottam, hogy nézegetni kezdek és keresek egy újat. Meg is lett, a héten tekertem haza vele, a bolt csak 30 km-re van tőlem:) Aztán a jó idő láttán ma délelőtt úgy gondoltam eltekerek Verőcéig és vissza, amiből azonban csak annyi lett, hogy eltekertem Vácig, ugyanis egy tüske ment a kerekembe. Vasárnap lévén sehol egy nyitva tartó szerviz, nálam meg semmi felszerelés, minek is, hiszen vadi új, úgysincs mit szerelni rajta, meg amúgyse valószínű, hogy nekiállnék a jótállás alatt házibarkácsolni. Szóval ott vagyok Vácon, tovább immár nem tudok menni, vissza se biciklin, így hazavonatozhattam. Nem is értem miért járok folyton így, idén ez már nem az első defektem. És bicikli úton mentem, ahol rajtam kívül még jó sokan tekertek, miért pont az én kerekembe kellett beleállnia?:)

biciklizés

Jó sokan bicikliztek ma, többek közt én is, messzebbre mentem, mint eddig, Vác után jól kezd emelkedni az út...

Néztem is, hogy mindenki milyen fitt, meg milyen sok a jól kinéző biciklista, jóképű, jó testalkatú, én csak rontottam az átlagot. Pedig szeretnék úgy kinézni én is.

bicikliúti élmény

Elindultam ma délután kis mozgásterápia jelleggel biciklizni Vác felé a bicikliúton, már szinte nincs is elöntött szakasza, de csak szinte. A Dunakeszi révnél fel lehet menni már, de még végig ahogy a bicikliút visz nem, viszont mivel nincs sehol zsákutca ez így nem zavaró. Aztán tovább mentem egészen Sződligetig, ahol már amikor a bicikliút lemegy a töltésről volt olyan gyanúm, hogy lehet mégse járható még végig az út, mert a tévébe is mutogatták, hogy ott még a Dunától vagy 5 méterrel odább lévő 2-es út is le volt zárva, mert elöntötte az ár, így nyilván a bicikliút sem úszta meg a dolgot,  de jöttek szembe is, és nem volt útzár jelzés sem, így vígan mentem tovább és néztem, hogy a fákon lévő iszap alapján úgy mellkasig érhetett ott a víz, de most tiszta és száraz. Vígan kerekezek, ezen szinte szórakozok is, hogy milyen érdekes, ha belegondolok abba, hogy itt még alig 1 hete víz volt, nem is kicsi, most meg újra birtokba veszik a biciklisek. Na elmélkedésem nem tartott túl sokáig, mert egyszer csak elkezdett sár lenni, majd már csak a keréknyomokon lehetett haladni mert egyébként a folyékony trutyiba mentem volna, itt már felmerült bennem, hogy lehet vissza kéne fordulni, de nem lehetett volna csak úgy, hogy beleteszem a lábam a trutyiba, amit nem akartam. Tudtam hogy ott van alig pár méterre egy híd, majd annak a tetején látom milyen tovább az út, és legfeljebb ott visszafordulok. Ott már száraz volt, de előtte egy egész bicikliút széles pocsolyán is át kellett hajtani. Mivel száraz, gondoltam megyek tovább, lendületet vettem, és bevettem a következő kanyart is, ami után úgy fékeztem ahogy csak tudtam, mert ott pár méter után újra minden iszapos, és vagy 5 méter után már ott a Duna is. Épp megálltam a szélén, és akkor már magamba dicsértem az illetékeseket, hogy az erdő túl végén, ahol még ki lehetett volna terelni a biciklistákat a főútra miért nem raktak ki egy táblát, hogy még árvíz miatt zárva, és hogy terelés. Biztos úgy is lett volna aki arra megy, de így mindenki. Voltak akik a nyomok alapján ott a sáros részen kitapicskoltak a főútra, de én nem akartam sáros lenni. Amúgy pont a trutyis rész kellős közepén amikor jöttem vissza jöttek szembe, hát mondhatom kellemes élmény volt belehajtani a láthatóan szinte folyós iszapba:)

Szóval azért mondjuk néha egy kilométerjelzés se ártana az útra, de legalább egy jelzés az utolsó elágazásnál,hogy árvíz miatt az még ugyancsak zsákutca arra, hacsak nincs kétéltű biciklid.

Egyébként Felsőgödnél ahol a házakat magas gát védi, aminek a tetejét meg se közelítette a folyó érdekes volt látni, hogy ennek ellenére a talajvíz és az átszivárgások miatt még két három utcányira is minden háznál homokzsákok voltak. 

Nem tudom a túl parton mi a helyzet, mert ugyan tegnap arra is jártam, de nem mertem rákanyarodni a szentendrei bicikliútra amikor az az ártér felé bement az erdőbe, amikor már odáig is a gáton még ott voltak a homokzsákok.

legújabb hobbim

Nem más, mint a bicikli tetején pacallá ázni. Ezt ma gyakoroltam is, ugyanis amikor elmentem vásárolni és ezt biciklivel tettem, akkor arra felé félúton úgy elkezdett szakadni, hogy kénytelen voltam behúzódni fedett helyre, majd amikor két eső között elértem a célom, és már jövök ki akkor a pénztáros mondja, hogy esik az eső. Gondoltam is magamban, jaj de jó, elvégre mindenféle eső ellen védő felszerelés nélkül kerekeztem ki oda. Végre eláll, vagyis már alig szemetel, ezért nekilendülök, bemegyek egy másik boltba, jövök ki, hát megint szakad... Úgyhogy megint vártam míg elcsendesedik.

Szóval habár nagyon nem, de azért mégiscsak sikerült eláznom, a vicces, hogy legjobban akkor áztam el, amikor még kifele mentem.

És hogy megelőzzem azt a kérdést, hogy miért nem volt nálam esőkabát? Hát azért, mert habár be volt borulva, de egész addig összesen egyszer esett, akkor is max 5 percet, eszembe sem jutott, hogy ezúttal a felhőből eső is jön, már elszoktam ettől.

Kerestetik!!!

A képen látható biciklit keressük, ha valaki esetleg találkozik vele, az jelezz Gusnak, de nekem is lehet. A bicikliről és, hogy miért kerestetik itt illetve itt találsz részleteket. Köszi