Igazi multikulti, az együttélés nehézségei - filmajánló

Ma megnéztünk egy francia vígjátékot, a Bazi nagy francia lagzikat. Ez a film amellett, hogy vicces, azért arra is alkalmas, hogy egy pillanatra azért időről időre elgondolkodjunk azon, hogy milyen buktatói és nehézségei vannak a különböző kultúrák együtt és egymás mellett élésének. Persze a szerelem mindent áthidal :)

ilyenben sem volt még részem

Reggel kitalálta a barátom, hogy mi volna, ha munka után moziba mennénk, és a munkaidő vége felé meg is beszéltük, hogy akkor legyen így. Megbeszéltük, hogy mikor kezdődik a vetítés, és hogy hol találkozunk. Amikor találkoztunk azzal fogadott, hogy baj van, mert elnézte, és nincs is akkor, vagyis van, de az 4D-s, de attól függetlenül már megvette rá a jegyet, és be is mentünk. Igazából 4D-s moziban még nem voltunk, habár én 14 évvel ezelőtt pont ilyen típusú moziba voltam Disneylandben, csak akkor még 3D-nekhívták. A térhatás akkor jobb volt, igaz ott néha még igazi színészek is voltak a vászon előtt. Na de visszatérve a mai naphoz, a terem bejáratánál ki van írva, hogy kik vannak kizárva a 4D-s élményből, milyen betegségekre veszélyes, amit ugyan végigfutottunk, de ennyi, mert kifejezetten zavarni tud, elő jön a hipochondriám, habár a barim egész hosszan tanulmányozta a kiírást. Aztán meghallgattuk ugyanazt szóban is, meg hogy ne álljunk fel a vetítés alatt, meg ha leesik valami azt majd a film végén vegyük fel, keressük meg, mert felállni menet közben balesetveszélyes. Egyébként ez a kiírjuk, bemondjuk szintén Disneylandre emlékeztet, volt egy másik játék, ahol kb 5ször bemondták, megmutatták, hogy milyen veszélyes, közben igazából nem is volt az., vagy legalábbis nem annyira.  Na ezek után elkezdődött a film, egy sci-fi, elég jó, nekem tetszett, habár én már a berendezésen jókat szórakoztam, a film szinte nem is kellett hozzá, hogy jól érezzem magam:) De a film is lekötött úgy egyébként, és már ott tartottunk, hogy mindjárt kiderül mi a vége, amikor leállították, és közölték, hogy bombariadó van, és hagyjuk el a termet. Mellesleg egy 16 éven felülieknek szánt film volt, viszont a közönség fele nem is nézett ki annyinak, amikor jöttünk kifele kiderült, hogy nagy valószínűséggel nem is voltak még 16 évesek. Szóval ki kellett jönni, elég nagy tömeg közepette jöttünk ki és el, azt mondták, holnap mennyünk reklamálni, valószínű visszakapjuk a jegy árát. Egyébként tök izgi résznél maradt abba a film.

Szóval most rághatom a körmöm mi a film vége, és megnézhetem elölről az egészet, hogy megtudjam mi a vége.

És még ilyenben tényleg nem volt részem, hogy bombariadó miatt kell elhagyjam a mozit...

mozi

Talán a plázákhoz szokott szemeknek fura, hogy vannak olyan mozik is, mint pl ezen a képen. Nekem tetszik ahogy kinéz ez az épület, olyan hangulatos.

Mondjuk nem tudom belülről hogy néz ki. Néhány éve még kívülről sem ilyen volt. De amúgy eredeti funkcióját őrzi az épület.

milesz véled mozi?

Egymás után zárnak be a mozik, a kisebbek legalábbis igen. Néhány éve bezárt a Kossuth mozi is, és valamiért üresen állt azóta, igaz az akkori üzemeltetője a Palace Cinemas sincs már sehol. Hát a mozi nem kong már az ürességtől, igaz mozi se lesz már ott, ugyanis pár napja egy Aldi nyílt a helyén. Érdekes alternatív felhasználása a helynek ami azt illeti:)

Szerelem-Amour

Nehéz szavakba önteni az élményt.
Csend volt, többször is megjegyeztem magamnak, hogy micsoda csend van.
Amikor vége lett mindenki mozdulatlanul ült a helyén, majd csendben hagyta el a helyszínt. Az egész kicsit bizarr volt.
Ahhoz hogy értsd miért ez a címe szerintem tudni kell mit is jelent ez a szó.
Ezt a filmet nem érdemes elmesélni, megnézni kell. Azonban felhívom a figyelmetek, hogy ez nem egy könnyű alkotás.

szerelem a hatodikon

Legutóbb ezt a filmet néztük meg.

Párizsban játszódik a '60-as években. Akkoriban Spanyolországban Frankó volt hatalmon, melyről valahogy már teljesen megfeledkeztem, így kicsit meg is lepődtem. Az ottani körülményeknek köszönhető, hogy sok spanyol ment Párizsba dolgozni, szerencsét próbálni. A film azokról a nőkről szól, akik otthon hagyva mindenüket elmentek cselédnek Párizsba, és arról a francia férfiről, akit megfogott életvidámságuk, temperamentumuk. Életvidámságuk, az, hogy a legalantasabb munkát is pontosan, és lelkesen végzik szinte megbabonázza az embert, és nagyon látványos a kontraszt a francia életunt felső-közép osztály tagjaival szemben.

A film igazán humoros, és kellemes, úgy eltelik az idő közben, hogy észre se veszed, és sajnálod, hogy már vége. Ugyanakkor elgondolkodtat, hogy azok a spanyol nők és asszonyok milyen büszkék, büszkék arra, hogy spanyolok. Megvallom kis hasonlóságot fedeztem fel köztük és köztem. Azt hiszem megnézném újra ezt a filmet.

to rome with love

Látta már valaki?

Habár én nem láttam túl sok Woody Allen filmet, de szerintem ez igazán jellemző rá. Elég szórakoztató volt egy pontig, utána nekem már kicsit túlzás kezdett lenni, összességében azért mégiscsak tetszett. Róma, az olasz temperamentum és zene magával ragadja az embert:

A vaslady

Megnéztük a hétvégén Meryl Streep legújabb filmjét, mely az előzetese alapján egy történelmi életrajzi film, mely bemutatja a brit miniszterelnök-asszony életét. Bevallom én ez alapján egy az egész élettörténetet, de minimum az elnökség idejét részletesen bemutató filmet vártam, de nem pont ezt kaptam, sokkal inkább egy idős hölgy visszaemlékezéseik követhetjük nyomon. Ennek megfelelően nem kifejezetten részletes életrajzi leírást kapunk, és a végén sem éreztem azt, hogy igazán többet tudnék Margaret Thatcherről, mint a film előtt, nem tudtuk megállapítani, mitől lett olyan a személyisége, amilyen.

A filmet inkább Meryl Streep alakítása, semmint életrajzi részletek megismerése kedvéért kell megnézni. Összességében mégis úgy vélem, hogy érdemes volt megnézni, mert lekötött, és sajnáltam, hogy olyan hamar vége lett. Sikerült megérintenie annak a világnak, amit a nagypolitika jelent, de sajnáltam, hogy csak ilyen kis részleteket kaphattam belőle. Azonban az kiderült számomra, hogy azok egyáltalán nem voltak könnyű idők Anglia számára.

Figyeljetek arra, amit közben az idős Margaret mond:

Séraphine

Ma délután megnéztük a fenti filmet, mely egy század eleji festőnő életét mutatja be.

Igen érdekes filmről van szó, igazán jó színészi alakításokkal.

A főhősnő egy egyszerű, kicsit együgyű teremtés, aki a háború előtti Franciaországban éli igen dolgos életét - egy kisvárosban, mint cseléd. Figurája egyszerre megkapó, megindító és tragikus - a környezete hol lenézi, hol nevet rajta, de egy idő után mégis kezdik tisztelni, és elfogadják olyannak, amilyen.

A festőnő élete során nem lett igazán elismert, de akadt egy támogatója, aki német származása miatt a háború alatt menekülésre kényszerül, melynek következtében 10 évre szem elől tévesztik egymást, így Séraphine sajnos visszacsúszik a kilátástalan helyzetbe, szegény sorban tengődik, de egyre megszállottabban fest. Később aztán újra megtalálja pártfogója, aki mellesleg egy meleg gyűjtő, és újra támogatni kezdi az asszonyt, akin egyre jobban látszanak az őrület jelei...

A film szerintem jó, érdemes megnézni.

A festőnőről itt olvashatsz. Festményei, melyek a filmben is láthatóak egyszerűek, mégis szépek, ugyanakkor a kései műveiben van valami félelmet keltő is.

A film egyébként nem új, de most vetítik nálunk a mozik felirattal.

Íme egy plakát:

Ui.: A végén a barátom megjegyezte, hogy bár Uhde csakugyan homoszexuális volt, értékeli, hogy a filmben ezt épp csak jelezve, ízlésesen kezelték - mert egyébként sokallja a témát:).

Éjfélkor Párizsban

Ma megnéztük Woody Allen legújabb filmjét, mely a címhez hűen Párizsban játszódik. Mondhatnám azt, hogy aki járt már Párizsban, az azért, aki meg nem az pedig azért nézze meg, de ez elég közhelyes. Azonban, ha jártál már ott, akkor sok olyan helyet láthatsz egyből a film elején, ami nosztalgikus hangulatba tud hozni.

A filmre végig jellemző egy humoros szemlélet, illetve egyféle romantika, amit maga Párizs áraszt magából. Főhősünk az író úgy véli, hogy Párizs maga volt a világ közepe a a '20-as években, és sóvárogva gondol vissza azokra az évekre, míg nem egy este... Úgy véli, hogy nem abban a korban él, ahol neki igazából kellene, ahol ő igazán jól érezné magát, a jelen nem az ő világa. Menyasszonyával közös programjai nem vonzzák őt, mondhatni tehernek érzi, a nő barátaival együtt. A Párizsban töltött idő alatt azonban megérti, hogy a múltra való nosztalgikus visszatekintés csupán addig tölti el az embert vággyal, amíg azt körüllengi a misztikus félhomály, és igazán élni csak a jelenben lehet.

A film igazán jó, nekem kifejezetten tetszett, de azért annak aki meg szeretné nézni ajánlom, hogy egy kicsit hozza magát képbe a 20. század első felének ismert művészeit illetően.

Szemekbe zárt titkok

Egy szerelem, mely olyan mély, megrendíthetetlen és őszinte, hogy az örökké tart. A szerelem, mely ott látszik, amikor belenézel a szemébe. A szerelem, amelyet nem koptat meg az idő vas foga sem, mely akkor sem múlik, ha a szeretet személy már nincs melletted. A szerelem amely erőt ad, kitartóvá, eltökélté tesz.

A szerelem, melyről nem is tudod, hogy van, melyet még magadnak sem mersz bevallani, melyről tudod, hogy esélytelen, soha nem teljesül be, vagy csak sok-sok év múltán.

A szem, ami a lélek tükre, ami elárulja sötét titkát, az egyetlen, ami bizonyítékként szolgál, és ösztönöz az igazság felderítésében és bizonyításában.

Egy gyilkosság, mely még 25 év után is kísért.

Szóval moziztunk, s mondhatom ez egy igazán jó dél-amerikai film.

Szívrablók

Tegnap megnéztük a fenti filmet, ami egy francia romantikus vígjáték, a tegnapi közönségarányt tekintve tipikusan női film, gyakorlatilag egy két férjen és rajtunk kívül nem is volt a közönség körében más csak nő. Mellettünk például mindjárt három, akik nagyon jóízűen és nagyon hangosan tudtak nevetni, ami mondjuk nem volt zavaró, mert akkor nevettek csak amikor volt is min. Nekünk tetszett a film.

Röviden összefoglalva: a film főszereplője, akit egyébként már innen lehet ismerni, egy olyan ügynökséget vezet, ahol azon nőket "mentik" meg/ki a kapcsolatukból, akik nem tudnak maguktól kilépni belőle. A legújabb esete azonban nehéz diónak bizonyul, ugyanis elvállalja az ügyet annak ellenére, hogy azt látja, ők tökéletes párt alkotnak, mert szüksége van a pénzre. Kiszemelt célpontjának közelébe kell férkőznie, és el kell nyernie bizalmát, mely szerintem számtalan vicces szituációt tud eredményezni. Az ügynökségben még két ember segíti, az egyik a nővére, a másik annak a férje. A túloldalról nehezíti a helyzetet a nő barátnője és a vőlegénye. A helyszín pedig nem más, mint a csodás Monaco.

Egyébként szerintem a filmben szereplő nők, mint rendszerint a francia nők, nem túl szépek, az arcuk inkább karakteres, ennek ellenére roppant elegánsak tudnak lenni, ebben a filmben is Vanessa Paradis az én meglátásom szerint nagyon is tudja viselni azokat a ruhákat, amiket ráadtak. Tud úgy futni alkalmi ruhában, hogy az elegáns és kecses legyen.