Angel Blue

Pótoljunk egy kicsit, volt valamikor nyáron egy Plácido Domingo koncert Pesten, amire volt szerencsém eljutni, bejutni, sőt nagyon jó helyet kapni. Az egész nekem nagyon tetszett és a mellettem lévő nézőtárssal is annyira jól elbeszélgettünk a szünetbe, meg amíg vártunk a munkahelyen az egyik kolleganő úgy fogalmazott láttalak titeket a koncerten :D
A fellépők közül egy embert kiemeltem, Angel Bluet, aki olyan könnyedén énekelt, hogy volt energiája még a mimikára is, amikor mosolyogni kellett, mosolyogva énekelt, egyébként is mosolygósnak tűnt, számomra ő volt az est legjobbja. Csak ajánlani tudom, hogy keressetek rá, és hallgassátok meg.
Egyébként ő is egy tehetségkutatón bukkant fel.

Az operáról

Tegnap láttunk egy előadást, ami egyébként jó volt, az operában én még soha nem láttam sem a színészeket nevetni, sem néha felnevetni a közönséget, most mindkettő megesett. A tavaszi fesztivál keretében néztünk meg egy előadást, ahol csupa külföldi, igazi nemzetközi szereplőgárda volt. Az egész tényleg jó volt, utána pedig látni az énekeseket valódi kinézetükben elég fura volt, elég nagy különbség volt a színpadi kinézetük és a hétköznapi arcuk között, persze részben azért, mert nők játszották a férfi szerepek nagy részét is:) Amúgy a címszereplő, Siroe, azért kellett olyan férfi énekes legyen aki kontraalt, mert őt levetkeztették félmeztelenre:)

Közben ettől függetlenül megállapítottam, hogy ha nem énekelnének el minden sort 5-ször, akkor fele annyi idő alatt véget érne egy előadás, de így szinte a közönség s megtanulhatja a szöveget :)

Idézetek

A párom épp egy barokk operalibrettót fordít, és néha megosztja velem a fordítás forgácsait, hogy mondjak véleményt:). Most épp ilyeneket:

Gyászkendős, dermedett éjszaka után
Égen a nap csak még szebben ragyog tán,
S szívtáró örömmel tölti el a földet.
Vijjogó viharban, sikító szélben
Kis bárkám már-már elmerült a mélyben,
De partot lelt végre, hívogatót, zöldet.
---
Néked zeng most dicséretünk,
Jer, fényfürtű, fenséges szűz,
Kegyes Erény, s kísérjen szent
Ártatlanság, mennyei tűz!
---
Bárcsak ezer szívem volna, s ezer életem,
Néked szentelném én mindet, szép szerelmesem.
Egy van csupán, azt adhatom, de tudd, ez az egy
Ezer másnál hűségesebb s engedelmesebb.

Ezek azok közül valóak, amelyek nekem tetszenek, a harmadik pedig felér egy szerelmi vallomással. Nem gondolom, hogy értek a versekhez, operákhoz, inkább, mint laikus tudok róla véleményt mondani, hogy első vagy második olvasásra mennyire megnyerő, mennyire érthető.

Mások fejből idéznek verseket évekkel később is, nekem még akkor sem sikerült őket pontosan idézni, amikor tanultam, elmondtam én, csak más szavakkal a hallgatóság nagy örömére.