Az időjárás fogjai

A hétvégi programot kicsit átírta az időjárás, és annak következményei. 

Eredeti tervünket már korán elvetettük, miszerint már csütörtök este hazautazunk, miután végeztem a munkahelyen. Nagyon jó ötlet volt eltolni az utazást, mert egy ismerősünk azzal utazott és arról számolt be, hogy azt a 250 kmnyi utat potom 14 óra alatt sikerült is megtennie, azaz este helyett hajnalban ért haza. 

Másnap délelőtt amikor eljutottunk oda, hogy indulhatunk lassan elkezdtük nézegetni a menetrendet, aminek az lett az eredménye, hogy hamarosan a origon és a máv friss információin lógtunk, és habár átszerveztük a programot, még így sem mertünk nekivágni, mert azt láttuk, hogy olyan 4-5 órás késések vannak arra, amerre mi menni akarunk. Közben kaptuk a hírt, hogy mehetünk unokatesómék nyugodtan, de nincs náluk áram. Pénteken nem mertünk útra kelni, mert egyáltalán nem láttuk biztosnak azt, hogy vonattal eljutunk célunkhoz, pedig még kelet felé azért volt közlekedés. 

Szombaton láttuk, hogy már minden jár, pontosan, ezért el is indultunk. A szépséghiba abban látszott, hogy a vonat a menetrendhez képest nem megy körbe, csak Miskolcig, és onnan két átszállással jutunk el a célhoz, de aztán az első megálló után jött a kalauz szólni, hogy végig megy. Azonban Miskolcon kalauz csere volt és a következőt elfelejtették tájékoztatni, hogy azért nincs az utasoknak helyjegyük, mert az induláskor még Pesten úgy volt, hogy azon a szakaszon ez a vonat nem is megy, így jegyet sem adtak rá. Aztán mivel már 5-en állítottuk egymástól függetlenül, hogy ez így igaz, így beletörődött. 

Mire megérkeztünk az áram is megérkezett unokatesómékhoz, utána már csak egyszer ment el pár percre, melyhez csatlakozott a víz is egy negyed órára, azonban a hétvége nem volt elég hosszú, hogy a net is visszajöjjön náluk. 

Hazafele megint késett a vonat, de annyit nem, hogy lekéssük a buszunk, így hazajutottunk rendben, igaz Debrecenben gyalog alig lehetett két lábon közlekedni.

egy kis ez és az

A minap volt bent nálunk, vagyis átment az irodánkon egy vendég, akiről az egyik kolleganőm megállapította, hogy pont megfelel az ő ízlésének, és szívesen nézegetné egész nap:) Meg kell, hogy mondjam, a kolleginának jó ízlése van:) A pasi egyébként barna hajú, napbarnította jó testfelépítésű és olyan tenger kék/zöld szemű. A kollegina szavaival élve az a típusú jó pasi, aki tudja magáról, hogy jó pasi.

Ma meg elhúzták előttem a mézes madzagot odabent. Túlestem a német tanfolyam záró vizsgáján is, és tényleg estem:) szörnyű, rá kellett jönnöm, hogy tavaly ilyenkor jobban ment, mint most, ami azért nem semmi.

A hétvégén meg voltunk rokonlátogatóba, láttuk a Tiszát Tokajnál, és megtudtam, hogy a Hegyalja fesztivál helyszínéről még a hétvégén szivattyúzták a vizet, holott már egy hónap sincs a kezdésig, de a rakamazi üdülő, ahol a fesztivál lesz, múlthéten még víz alatt volt, mert akkor még 3km széles volt ott a Tisza. Illetve úton oda meg vissza próbáltam lefényképezni a kitört fákat a kocsiból, amin nagyon jól szórakozott a család, ugyanis mire a gép fényképezett már árkon bokron túl voltunk, úgyhogy én nagyon nagy zsenialitással fotóztam le azt a néhány fát, amely ép maradt. Visszafelé rohantunk, mert el kellett érnem a vonatot, így töltöttem otthon kb 5 percet, aztán irány az állomás, ahol kiderült, hogy a vonat 40 percet késik, szóval tök fölöslegesen siettünk, és fölöslegesen vittük ki a cicákat az állomásra, mert lett volna időnk leadni őket új gazdájuknál. Egyébként szegény cicák nehezen viselték az utat, bepisiltek és bekakiltak, szóval a kocsiban néha "kellemes" illatok terjengtek. A vonat késésről meg csak annyit, hogy a vonat majd egy órát késett, és utána még a hetes buszcsaládra is 20 percet kellett várni, szóval majdnem lekéstem a csatlakozást, pedig 40 percem volt átjutni a Keletiből a Nyugatiba.