amikor lenyúlják a törölköződ

Történt ma velem, hogy mire kijöttem a termál medencéből, ahol úszás után ejtőztem kicsit a törölközőmnek lába kélt, valaki valószínű összefogta a sajátjával, vagy annyira megtetszett neki, hogy nem bírta ott hagyni, mert pont hiányzott a készletéből egy olyan törcsi, aminek különös ismertető jele, hogy nem bír túl sok vizet felitatni. Mindenesetre ott voltam csurom vizesen, és nem volt mibe megtörölközzek. Elzarándokoltam a recepcióhoz, hátha valaki leadta már, de nem jártam szerencsével, elmentem zuhanyozni, hátha addig leadják, de még akkor sem került elő, így aztán kaptam egy kincstári lepedőt, amibe megtörölközhettem, teszem hozzá jobban itatta a vizet, mint az elveszett törölköző, és teszem hozzá amúgy két másik törcsit is leadtak, és még színben is passzolt az enyémmel, csak egyik se az enyém volt. Szóval kicsit azért bosszankodtam, habár vicces volt lepedőbe törölközni. Egyébként évek óta járok ide, és még soha nem jártam így, szóval nem egy jellemző esemény szerencsére.

Balatoni strandon

A strandon a vízben csak mentem mentem, már volt amikor a fürdőnadrágot is elérte a víz, aztán megint csak bokáig ért, majd újfent mélyülni kezdett, de a 120cm-es bójánál is csak derékig ért, és a strand szélét jelölő piros bója után újfent kisebb lett a víz, pedig ott már azt gondoltuk, hogy egyrészt mélyebb azért van ott a bója, másrészt, hogy a tó közepe közelebb van hozzánk, mint a part. A Balaton átúszás is itt úgy nézhet ki, hogy csapok hármat a negyediknél már a térdem az aljzatba verem, gyaloglok vagy kúszok pár száz métert, s mire átérek a dresszemben több homok van már mint a Balatonban.

logika

Költői kérdés: Mikor újítanál fel egy strandot?

Ha normális ésszel gondolkodsz a strandot télen, az uszodát nyáron, ez lenne logikus, így esne ki a legkevesebb forgalom, így maradnának meg a legjobban a vendégek is.

Ha pedig bürokratikus ésszel gondolkodsz, mint nálunk a városvezetés, akkor a legideálisabb időpontnak a felújításra nem mást találsz, mint a teljes strandszezont, természetesen, ha már csinálod, csináld rendesen, és az uszodát is ekkor újítsd fel, hiszen végülis 40 km-es körzetben van még 2 másik strand is, majdcsak elmennek oda a fürdeni vágyók.

Egyébként már erről írtam korábban, csak akkor nem tudtam még, hogy ez nem valami kisebb gyors javítás így a szezon elején, hanem egy egész nyarat, s szezont átölelő teljes strandbezárással együtt járó nagy felújítás, persze nyilván utána csiri-viri strandunk és uszodánk lesz, ami kárpótol mindenkit azért, hogy egész nyáron nem lehetett strandolni a városban.

Bontják a strandot

Nyilván, hiszen nincs rá semmilyen más észszerű magyarázat, hogy már két napja, magyarul egész hétvégén reggeltől estig hallgathatjuk ahogy törik a betont. Azt tudom, hogy a strandon csinálják, de olyan régóta már, hogy szerintem már a medencéket verik szét, mert ennyi járda nincs is az egész strandon. Mondjuk az is lehet, hogy a földet döngölik...

Férj és feleség a strandon

- Mi az isten van ebben a rohadt nagy táskában, Barbara?
- Strandfelszerelés.
- Strandfelszerelés? A strandon én leszerelni szoktam. Hozok egy törülközőt, meg egy újságot, és kész.
- Hidd el, csak az van benne, ami feltétlenül szükséges.
- Igen? Akkor mitől tizenöt kiló?
- Ne rinyálj már mindig, Kari!
- Oké. Akkor vidd te.
- Te vagy a férfi.
- És? Hol van az leírva, hogy nőket nem lehet felmálházni?
- Lovagi szabály.
- Az erényöv is.
- Udvariasság.
- Az apák napja is, mégse ünnepelted meg.
- Nem is vagy apa!
- Ki tudhatja azt manapság biztosra?
- Na, ebből elég... Hová telepedjünk le?
- Az árnyékba.
- Ott nem ér a nap.
- Pont azért hívják ezen a néven.
- Napozni akarok.
- Akkor kifekszel a napra, amíg sercegni nem kezd a... a francba!
- A mi?! Na, mondd csak ki! A zsírom!
- Ez csak egy szófordulat.
- Valóban? Szóval kövér vagyok?
- Nem. Remekül nézel ki.
- Akkor miért beszélsz a zsíromról?
- Egy kur... egy nyavalyás szót sem mondtam a zsírodról. Annyit mertem csak megjegyezni, hogy ha napozni akarsz, feküdj ki a napra egyedül.
- Hogyisne! Te meg majd egyedül stírölöd a nőket.
- Milyen nőket? Nincs itt egy normális nő se az egész strandon.
- De gyorsan felmérted!
- Mit?
- A nőket. Csak most jöttünk, és máris megnézted mindet.
- Dehogy néztem meg mindet. Az amúgy is fizikai képtelenség volna
- Annyit bátorkodtam csak mondani, hogy nincs egy normális nő se az egész strandon - rajtad kívül!
- Most bezzeg smúzolsz.
- Barbara!
- Igen?
- Hová tegyem le akkor végül is a székhelyünket?
- Ide. A napra.
- Oké. Meg fog főni az a bogyóagyam, de sebaj! Láttad a Szaffit?
- A rajzfilmet?
- Azt.
- Láttam. És?
- Kéne majd nekem egy olyan szelep a fejemre, mint az ezredesnek volt.
- Nem oda kéne neked szelep, Kari.
- Meg se kérdezem, hova...
- Most meg mit csinálsz?
- Hogyhogy mit? Leterítem a plédet.
- Ezt a régi rongyot?
- Hát... elég csehszlovák egy darab, de hát mindenki ezt használja.
- Mi nem! Ez már nem menő.
- Asszem én megyek. Vár engem édesanyám nokedlivel...
- Itt maradsz. Ezt terítsd le.
- Mi ez?
- Bambuszgyékény.
- Mitől kék?
- Laoszi lápibambusz, amit eredeti indigóba áztattak.
- Ezt ki mondta?
- Az eladó.
- Aha. Tud valamit a pasas. Mindezt mennyiért?
- Hatért.
- Mondom, hogy tud a pasas. Sima tintás szalmát ennyiért eladni...
- Miért gondolod, hogy mindenki csal?
- Tapasztalat. Édesanyám plédje olcsóbb volt. Ráadásul ez a lápiszar még keskeny is.
- Majd fekszel itt mellettem a fűben.
- Te meg a lápi laoszi bambuszgyékényen?
- Aha.
- Mégiscsak lerakom én azt a plédet.
- Ide ugyan nem.
- Nem is. Az árnyékba.
- Itt maradsz. Na, feküdj te a gyékényre, lásd, kivel van dolgod, én meg lefekszem a törölközőmre.
- Erre, amelyiken Brad Pitt van?
- Erre. Vagy inkább te fekszel Bradre?
- Dehogy! Félnék, hogy esetleg alattam felébred Pitt.
- Add ide a fürdőruhámat.
- Melyiket?
- A pinket.
- Az melyik? A rózsaszín?
- Az pink.
- Mindegy... Tessék... Itt van egy zöld is.
- Az pisztácia.
- Csak egy bugyi.
- A színe pisztácia.
- A pisztácia nem szín, hanem mag.
- Mit értesz te ehhez?
- És ez a kék?
- Türkiz.
- Feladom.
- Ideje. Takarj el, míg felveszem.
- Tessék...
- Jól áll?
- Jól. Remekül.
- Akkor most add ide a szalmakalapomat.
- Tessék.
- Kérem a napszemüvegem is.
- Nesze.
- Megkaphatnám a sarum?
- Hát hogyne.
- Ideadnád a nyakpárnámat?
- Ide.
- Jaj, dobd már ide a müzliszeletemet is!
- Parancsolj.
- Még a Cosmóval is megdobhatnál.
- Íme.
- És kérem a kézkrémet is.
- Tessék... Esetleg most már ideadnád az újságomat?
- Nem. Most kentem be a kezem. Vedd ki magad.
- Kösz. Rád aztán lehet számítani.
- Mivel kencés a kezem, add ide azt is. Az a kis tégely az orrhámosítóm.
- Elég vészesen hangzik.
- Bekennéd az orrom?
- Minek? Jeget akarsz törni vele? Nem mehetnénk inkább fürdeni végre?
- Fürdeni?
- Strandon vagyunk, Barbi.
- A bícsen vagyunk, ne legyél már olyan alpári.
- Nem, kincsem, én bizony strandon vagyok, és a délelőttöt sem  beer-shoppingolással töltöttem, hanem elmentem sört venni.
- Akkor most bekened az orrom, vagy nem?
- Dehogynem... Mellesleg most már úgy érzem magam, mint valami háziinas.
- Nehezedre esik?
- Nem, csak...
- Na, akkor kend be szépen a hátam...
- Kenem...
- ... a lábam...
- Kenem...
- ... a karom...
- Kenem... A hasad is?
- Igen...
- A melled?
- Nem!
- Gondoltam. Na, most te kenj be engem.
- Oké.
- Most miért teszed el azt a naptejet?
- Mert drága. Van ott egy másik flakon, add azt! Neked ez az olcsó is jó lesz.
- Mert ez miből van? Szürkemarha trágyából, hogy olyan olcsó?
- Ne hisztizz! A férfiak bőre igénytelen, arra ez is jó lesz.
- Kösz...
- Fordulhatsz.
- Jó. És most így is maradok a hátamon, és elolvasom az újságomat.
- Nincs több kívánság. Kezdd meg a napozás végrehajtását.
- Kari!
- Ühüm?
- Nézd meg azt a nőt!
- Jól hallottam?
- Nézd csak meg! Nézed?
- Nézem.
- Na, pont ilyen melleket akarok.
- Akkor menj, és vedd el tőle.
- Ne viccelj! Ez nekem fontos!
- Na, speciel ez nekem is fontos.
- És?
- Hülye vagy. Jó a melled. Olvasok. Egyébként a lápi laoszi gyékényed töri a lapockámat, és érzem, ahogy a szürkemarha trágyád belecsorog a réseibe a hátamról, ahogy izzadok.
- Te izzadsz?!
- Most mondd! Így hűtöm magam.
- Undorító.
- Miért, te mit csinálsz? Kilógatod a nyelved?
- Olyan vagy!... Nézd csak meg azt a nőt is!
- Nézem. Jobb a melled.
- Jobb?
- És a bal is.
- De kisebb a feneke, mint nekem?
- Hm... Egy kicsit talán, de... Nem! Nem, nem, nem, nem, nem!!! Jobban megnézve, azt kell mondanom, hogy a te feneked sokkal kisebb! És formásabb, izmosabb, feszesebb is...
- Azt mondtad először, hogy az övé kisebb!
- Oké, Barbi, most mondd meg nekem őszintén: udvarias választ akarsz, vagy őszintét?
- Őszintét.
- Kisebb a segge, mint a tiéd.
- Olyan udvariatlan vagy!
- Ezért kérdeztem, hogy milyen választ kérsz.
- Megsértettél.
- Akkor olvasok.
- Kari!
- Hm?
- Van narancsbőröm?
- Nem hiszem. Csak almát pakoltál, meg egy zöldpaprikát...
- Úgy értem, a combomon van-e narancsbőr?
- Hacsak rá nem köpte valaki, nincs.
- Édi vagy!
- Akkor menjünk a vízbe.
- Elkenődik a make-upom.
- Hogy én mé' kapom ki mindig az ilyen nőket!
- Mit mondtál?
- Hogy minek sminkelsz a strandra...
- Beachre.
- Oda. És ha már sminkelsz, akkor ezek szerint nem is akarsz fürdeni?
- Nem hát! Napozni jöttem, meg amúgy is itt van mindenki, aki számít.
- És én miért kellek ehhez a nézzük-egymást-mert-az-rohadt-trend dologhoz?
- Csak nem jövök ki egyedül! Na, add csak ide a pisztácia tangámat!
- Minek?
- Fel akarom venni.
- De semmi baja a másiknak.
- Nem is azért. Csak a pink már sokat volt rajtam.
- Sokat? Egy órája jöttünk.
- Nem azért vettem három fürdőruhát, hogy ne hordjam!
- Te itt sminkes divatbemutatót csinálsz?
- Ne legyél ilyen sarkos. Nézd csak, azt a nőt máris eszi a sárga irigység, hogy milyen jó volt a kis pinkem, és most a pisztácia is csuda trendi.
- És ez neked jó?
- Hogy irigy?
- Aha.
- Jó.
- Hát nekem sosem állt fel attól, hogy márkásabb a teniszütőm, mint a srácoké.
- Nem érted te ezt!
- Hát nem, de...
- Kari, leégett a hasad. Csúnyán.
- A szentségit! Pedig te kented le!
- Igen... Ja, mert nem jó flakont adtál.
- Miért, mi ez?
- Bőrradír.
- Minek hozol bőrradírt a strandra?
- Mindenhová viszek. De jó is, hogy itt van, mert most egyszerűen csak itt megfogom, és szépen egyben az egészet le tudom húzni...
- Áááááá!... A felhámmal együtt! Normális vagy?! Leégeted a hasam a bőrradíroddal, utána letéped a leégett bőrömmel együtt.
- Fujj, de gusztustalan!
- Mi? A hasam?
- Nem. A letépett bőrradír. Egyben maradt, mint egy állatbőr. Tele van szőrrel.
- Majd csinálok bele egy frankó kis csikóbőrös kulacsot. Ó, anyám, de fáj!
- Milyen vörös a hasad! Minek jössz ki a napra, ha nem bírod?
- Hogy minek?!... Állj! Barbi!
- Na?
- A hátam is bőrradírral kented le?
- Igen. Miért?
- Nézd már meg!
- Jaj ne!
- Leégett?
- Nem! Feltépted a laoszi lápi bambuszgyékényről a festést! Az összes indigó ott van a hátadon!
- Szedd le!
- Tépem!
- Aaaargh!
- Ajaj.
- Mi van?
- Az indigó beivódott a hátadba.
- Kék vagyok?
- Kék. Mint az ég. Most meg hová mégy?
- A vízbe. Most egy ideig kékítőt oldok az ég vizében!!!