Annyi minden történik körülöttünk a világban, és arról annyira szélsőséges megnyílvánulásokat lehet olvasni, hogy az embernek az az érzése a józan ész kihalófélben van. A változások közepette az események sodrában kicsit megint kedvem támadt megosztani gondolataim.
Tulajdonképpen ha úgy vesszük eggyel több vagy kevesebb gondolat a világhálón nem oszt nem szoroz, hát főleg ha senki sem olvassa :)
Mindenesetre egyre közelebbnek érzem azt a pontot, amikor az emberekben átlépi a tehetetlenség, a frusztráltság, az elkeseredettség azt a pontot, amit már nem tudnak visszafogni, de addig is, vagy épp az előtt jó volna megtanulni azt, hogy a gondolat lehet építő, ahogy mások véleménye is, és arra használni azt, hogy előre jussunk. Ehhez én ezzel a bloggal annyit tudok hozzátenni, hogy saját gondolataimat megosztom rajta.
Persze fura gondolat azt feltételezni, hogy az emberek manapság még hajlandóak olvasni 2 sornál hosszabb szöveget, de talán.
Ha magamból indulok ki, engem pl az instán, twitteren és egyéb divatos felületen nem ér el a gondolat ami a kép mögött van, mert nagyon ritka az, hogy megnézek bármi szöveget is, amit a kép alá írnak, a képet se azért, hogy magvas gondolatokat ébresszen, csak azért, mert szép, vagy van benne valami érdekes. A blogon viszont kb soha sem a kép volt a lényeg, nem akkor olvastam, amikor rohanva végigpörgettem, mint pl az instát, hanem időt szántam rá.
Szóval a rohanó világhoz és médiafogyasztáshoz képest a blog lassabb műfaj, de nem baj, nem is csak két mondatban szeretném leírni a dolgokat. Meglátjuk, hogy ez most csak egy fellángolás, vagy hosszabb távon kitart.
