egy kabinban

Egy hosszú út alatt, ha olyan a társaság sok minden kiderül.

Nem mondom, hogy reprezentatív, de azért jelent valamit, ha a kabinban ülő 6 fő közül 3 ott lévő legalább egyik szülője Németországban dolgozik, pl azért, hogy eltartsa a családját, a 4. ember saját maga van Németországba, közös utazásunk neki már a sokadik óra vonatokon. 

A téma vegyes volt, többek között olyan, hogy mi a különbség hazánk és külföld között, mennyivel nagyvonalúbb odakint a világ, mint nálunk, de szóba jött a prostitúció, a zárt osztály, és azt is megtudtuk egy szókimondó egyetemista lánytól, hogy a férfiaknak naponta kéne prosztatamasszázsban részesülnie egészségügyi okok miatt.

Mondja még valaki, hogy nem izgalmas vonatozni:)

Magyar álom vasutak

A szolgáltatás színvonala minden eddigit maga mögé utasít. A hosszú hétvégére való tekintettel, amikor amúgy is az emberek otthon ülnek ugye, mert nincs hely a vonatokon, na ezen alkalomból a vágányzári menetrend mellett még sikerült késéseket is produkálni, kevesebb vagonnal indítani a vonatokat, szóval sikerült elérni az "ideális" utaselégedettséget.

Szóval az úgy kezdődött, hogy a vágányzári menetrendnek köszönhetően az én IC-m, ami ráadásul nemzetközi is potom 1 órával több idő alatt ér célba országon belül, ami a teljes belföldi menetidőt nagyjából 1/3dal növeli. Tehát nem éri meg vele jönni, így át akartam szállni egy gyors vonatra, viszont az nem várta be az IC-t, ami eddig a pontig helyjegy nélkül is igénybe vehető, viszont innen már nem volt helyjegy csak első osztályra, így azzal nem akartam tovább menni, mert azért 1010 forintért még egy órával később célba érni már nem csak pénzkidobás, de hülyeség is, amikor van egy másik IC, ami a másik pesti pályaudvarra ér, és 40 perccel hamarabb. No nem mintha arra lett volna helyjegy, de azért mégiscsak gyorsabb és még olcsóbb is, hisz csupán 910 forintért tudok venni állóhelyjegyet, mert ülőhely nem volt egyáltalán. Ilyen drágán ácsorogni 2 órát állva egy IC-n bárkinek megéri, nemde? És még azt is mondanám megérte, ha nem késett volna az is több, mint 10 percet, így a Pestről kijövő vonatom természetesen nem tudtam elérni, mert végre volt egy vonat, ami időben elindult abban a sorban, amit aznap este használtam, kár, hogy ezt nélkülem tette, így le a metróba és ki a buszhoz, hogy teljes legyen az élmény.

Reméljük azért megéri a sok szenvedés és a vágányzár alatt kicserélt vágányokon csak úgy suhanunk majd, mint azt más országokban szokták a vonatok (pl Japán, Németország, és még véletlenül sem India, vagy Ruanda).

Balatoni strandon

A strandon a vízben csak mentem mentem, már volt amikor a fürdőnadrágot is elérte a víz, aztán megint csak bokáig ért, majd újfent mélyülni kezdett, de a 120cm-es bójánál is csak derékig ért, és a strand szélét jelölő piros bója után újfent kisebb lett a víz, pedig ott már azt gondoltuk, hogy egyrészt mélyebb azért van ott a bója, másrészt, hogy a tó közepe közelebb van hozzánk, mint a part. A Balaton átúszás is itt úgy nézhet ki, hogy csapok hármat a negyediknél már a térdem az aljzatba verem, gyaloglok vagy kúszok pár száz métert, s mire átérek a dresszemben több homok van már mint a Balatonban.

Sír a hegedű s vele sírok én is

Van ez a bejegyzés H.K-nál. Szerintem csodaszép a kép és a zene is, miközben hallgatom ez jut eszembe:

Sír a hegedű s vele sírok én is.

Közben azért nem is, de szerintem mind a kép, mind a zene nagyon hatásos, és egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne osszam meg én is.

Van ehhez a zenéhez klip is? Szerintem egy igazán jó klipet lehetne hozzá készíteni.

Ha valaki nem tudná ki az az Alexander Rybak, annak elárulom, hogy két éve ő nyerte az Eurovíziós dalfesztivált. És még írhatnék róla, de nem akarok, mert azért ennek az egész bejegyzésnek mégis csak ez a lényege: H.K. bejegyzése.

Addig is, amíg H.K-nál ez nem elérhető hallgasd meg itt vagy itt, ami hangosabb

 

Hős, de már nem bölcs?

Az utóbbi napokban időm is alig van, és fáradt is vagyok, eléggé megviselt a tegnapi fogászat, mostmár második hete járok fogorvoshoz, és már megszabadítottak az utolsó bölcsesség fogamtól is, szóval akkor nem vagyok már bölcs? Viszont a kolleganők, és mostmár a Kedvesem és a családom is úgy állt hozzám tegnap, hogy milyen hős vagyok, hogy több fog kihúzása után még bementem dolgozni is, és végig csináltam az egész napot, és kibírtam, és nem vagyis csak egy kicsit szenvedtem, nem igazán nyavalyogtam, és nem is panaszkodtam, hogy fáj, főleg azért, mert nem is igazán fájt.

Egyébként a fogorvosokról: tulajdonképpen még csak tejfogaim voltak, és már rendszeresen jártam fogorvoshoz, rengeteg fogorvost fogyasztottam el, akihez kicsi koromban jártam, az nyugdíjba ment, mi elköltöztünk, de egy másik ismerős fogorvoshoz kerültem, aki egy darabig foglalkozott is velem, de mivel ismerős volt, így mindig én maradtam utolsónak, és én voltam az, akit hazaküldött, hogy jöjjek vissza máskor, ha megunta a dolgot, aztán egy idő után már el is utasított, így átkerültem a körzetemhez, ez pont akkor volt, amikor már tudtam, hogy fél évet külföldön leszek, szóval tutira rendbe kéne rakni a fogaimat. A rendberakás úgy nézett ki, hogy ahányszor találkoztam a fogorvossal kb 6 hónap alatt 4szer, annyiszor mondtam el neki, hogy de nekem nyár végére minden rendbe kell legyen, ő meg azt, hogy úgy lesz, aztán azt, hogy azért olyan rosszak a fogaim, mert nem mosom, mire én visszareplikáztam, hogy dehogynem, rendszeresen mosom, erre azt, hogy akkor biztos nem jól. A vizet ilyenkor más sikeresen felkaptam, és kijelentettem, hogy biztos, de akkor tanítson meg, hogy hogy kell, na azt már nem. Szóval mondtam neki, hogy nekem nyár végére rendben kell lennie mindennek, és adjon több időpontot egymás után, de nem volt hajlandó, egyszerre csak egy időpontot adni, és azt is 3 hét múlvára, aztán kb két ilyen alkalom után anyu küldött neki kávét, amit én nagy duzzogva átadtam neki, mire legközelebb mentem hozzá a szerencsétlen lábán átment egy kocsi, ezért nem dolgozott vagy két hónapig, a helyettese meg az volt, aki már előtte átirányított ide, mondván nem az ő körzetébe tartozom, és nincs rám ideje. Így esett meg, hogy sikeresen kipróbáltam a holland fogorvosi szolgáltatásokat is, mert persze, hogy bedurrant a fogam kint. Karácsony környékén elmentem egy magán fogorvoshoz, amikor itthon voltam, mert azért az mégis olcsóbb, mint kint, na az kellemesebb ember volt, és jól is dolgozott, csak miután hazakerültem nem tudtam hozzá járni, mert úgy rendelt, hogy én pont suliban voltam egy másik városban. Aztán jártam iskola fogászatra is az egyetemen, ott kvázi rendbe is tettek mindent, persze azért is fizetni kellett, akkor elküldtek az első bölcsesség fogam kihúzására szájsebészetre, ahol az volt a legjobb érvük arra, hogy ne szenvedjek, hogy férfi vagyok nem hallottak még róla, hogy a férfiak mimózábbak? Aztán akkor kerültem megint fogorvoshoz, amikor az egyik fogam beletört egy szelet kenyérbe!!!, mert nekem olyanok a fogaim, hogy puha dolgokba imádnak beletörni:) Na mindegy, mivel egymás után törtek a fogaim így kerültem most megint a fogászatra, de már legutóbb is elismerte a fogorvos, hogy nem rajtam múlik, hogy ilyen gyengék a fogaim, és ennyire romlanak és törnek, ez genetikai örökség, és nem lehet vele mit kezdeni igazából. Most viszont egy nagyon aranyos, kedves és figyelmes doktornőm van, és tb által finanszírozott ellátásban részesülök, ami azért nagy szó. Ja és félek az injekciótól, és ezért a fogorvosoktól is általában, de most olyan fogorvoshoz kerültem aki erre nagyon is odafigyel.

Azért az igazság az, hogy mostmár kicsit kifáradtam, és nehezebben viselem, főleg estére, ezért is vagyok kissé hallgatagabb.

Egyébként remélem ennek a bejegyzésnek az elolvasása után is lesz még olyan ember aki visszatér ide:)

hazaértem

Hazaértem a céges hétvégéről még a Duna előtt:), mert szépen terjeszkedik.

Úgy beszéltük meg pár kollegával, hogy kocsival megyünk, amit így utólag nem tartok annyira jó ötletnek, egyrészt mert nem azokkal mentem együtt, akikkel ott lent a napot együtt töltöttem, másrészt mert gyorsan és agresszíven vezet. Én ugyan nem láttam a sebességünket, ami jobb is, mert így is néha a frász kerülgetett, hát még ha láttam volna, hogy tényleg 180-nal megyünk, ahogy egyik mondatban elhangzott, mondjuk hazafele már jobb volt, sokkal lassabban jöttünk, már csak olyan 130-cal.

A szállásunk egyszerűen leírhatatlan volt, állítólag 2 csillagos, habár én úgy tudtam, hogy 3 csillagos lesz, de állítom, hogy a koliszobám ehhez képest egy pazar hely volt, tágasabb és több bútor is volt benne. Nem mintha sűrűn járnék szállodában, de tudtommal ott szokott lenni szappan és sampon a fürdőszobában, meg törölközők hada, hát itt nem volt, na meg azért legalább annyi ülőhely ahány ágy, ez még egy koliszobában is így van, aztán a retro bútorok, és a látszólag a 80-as évek óta le nem cserélt foltos padlószőnyeg, a törött ajtókeret, no meg a nyirkos ágynemű a komfort érzetünket a 0-val tette egyenlővé.

A nyakam is sikeresen elaludtam már péntekre, így szinte minden mozdulatra fáj. A napközbeni programok egyébként tök jók voltak, jól éreztem magam, továbbra is szeretek bowlingozni, de tudni még most sem tudok igazán:), táncolni viszont szeretek is meg nem is, főleg azért mert nem igazán tudok, és zavar, amikor látom mások mennyivel ügyesebbek, mint én. A logikai játékok közül pedig csak a legegyszerűbbekkel boldogulok:( mert nincs hozzá gyakorlatom tavalyig nem is találkoztam velük.

Aztán hazaérve gondoltam, hogy legalább lesz egy két friss bejegyzés amit elolvashatok, hiszen mégiscsak eltelt két nap, amióta néztem, de összesen csak egyet találtam:( és e-mailt sem kaptam, szóval hamar bepótoltam elmaradásaim a neten.