Magasság

Ahogy olvasgatok itt ott egyre inkább az az érzésem, hogy én szinte mindenkinél magasabb vagyok, pedig egyáltalán nem vagyok az az égi meszelő:) nem látok át a tömeg felett, elég sokan vannak akik nagyjából velem egyforma magasak, és még szoktam találkozni nálam magasabb emberekkel is:) Mivel kíváncsi vagyok arra, hogy igazam van-e atekintetben, hogy itt magasnak számítok, ezért gyártottam egy kis szavazást, amiben névtelenül meg tudjátok osztani eme információt, ha valaki úgy gondolja, hogy neki nem gond ezt elárulni, az komment formájában is megteheti, de akkor már kevésbé személytelen a dolog:)

 

Click Here for PollOnline Survey
Conjoint Analysis
| Polls
| Email Marketing

| Feedback Tab
View MicroPoll

ami az előző kettőből kimaradt

Szóval kezdtem az egyetemen, elmentem az Ericsonhoz, majd vissza és a 18-assal el a Millenárishoz. Na ezt simán kihagyhattam volna, a jövő háza majdhogynem üres volt és nem az emberek hiányoztak belőle, erre azt mondja a párom, hogy azért mert a jövő is üres:) a csodák palotája meg sorban állós móka lett volna, s különben is túlkorosnak éreztem volna ott magam:) Itt igazából csak annyi volt izgibb, hogy láttam egy green boxot belülről élőben. Aztán hazafele a Margit-hídon jöttem át, ahol a szembe forgalom, amíg a villamossal átdöcögtünk, 3 villamosból, 3 buszból és egy hajóból állt (jó, ez utóbbi keresztbe ment alattunk) egyébként vonatból is több jött szembe most amikor hazafele jöttem, mint amennyi csúcsidőben szokott, nem is értettem mi van:)

A nagy almateszt

Régi egyetemem általam soha meg nem látogatott karának egyik bemutatójára is elmentem, igazából itt kezdtem. Ide is csodásan egyszerűen jutottam el: a 61-es villamossal megállapítottam, hogy két megállót kell menni, így is tettem, azonban az első megállóból elindulva egyből megláttam, hogy ott van a bejárat, amit keresek, és most húzunk el mellette, na mindegy gondoltam, majd visszagyalogolok. Kicsit bambultam az arborétumban, vagyis inkább mellette, aztán bementem almát kóstolni, mert amit eredetileg kinéztem program gyanánt, azt lekéstem, és nem is találtam, így már eleve útbaigazítást a következő program megtalálásához kértem, meg is kaptam, menjek le egy fél emeletnyit, szálljak be a liftbe, menjek fel az elsőre, és ott a lift mellett meg is találom, lementem beszálltam a liftbe, felmentem az elsőre, mikor megérkeztem volna a lift fogta magát kiakadt és vissza lement a földszintre, majd újra megnyomtam az egyest és ezúttal célba is értem vele, egyébként a lift öregebbnek tűnt, mint maga az épület.

Na de a program nagyon is jó volt, tesztelhettem almát különböző szempontokat figyelembe véve, volt köztük olyan is, aminek még nincs is rendes neve, aztán megnéztük, hogy mennyire savas, mennyire kemény az alma, mennyi a cukor tartalma, és azt is megmutatták, hogy egy cseresznye megevéséhez mennyi erőt kell kifejteni, hogy a héját átszakítsuk és a húsát kiharapjuk, majd megrágjuk, vagy mennyi lé nyerhető ki egy almából (ennél egy kicsit tudományosabban mondták el ott, de nekem ennyi maradt meg:) bocsi:) ), azt is megtudtam, hogy a férfiak kevésbé szeretik az almát, mint a nők, és kedvenc almafajta nálunk a jonatán. Kóstoltam többféle lekvárt is, egyik finomabb, mint a másik, és például mostmár az is világos számomra, hogy a bodzának van termése is, amiből lekvár készül és az sötétlila, és nem csak a virágát használjuk fel. Nekem a hecsedli lekvár volt a kedvencem, de azt ismertem is, és szeretem is, a zölddió lekvár elég érdekes, de egyáltalán nem rossz, viszont a som például nem az esetem:), emlékeim szerint kóstolta még kökény és galagonya lekvárt is.

Azt tudtátok, hogy az alma erősen tisztító hatású, még a fogat is képes tisztítani, de a meggy is jó az arcbőrre? Rájöttem egyébként, hogy az élelmiszertudomány és a gyümölcskutatás is roppant érdekes tud lenni.

Egyébként visszafele már nem lifttel mentem, mert csak egy fél emeletet kellett legyalogolnom és már jó helyen is voltam:)

Twitterelő fa

Hallottatok már ilyet? Én már láttam is személyesen:) És nem csak twitterrel (milyen szép magyar szó:) ) hanem sms-t is tud küldeni, és társalog veled, ha odamész hozzá. Ugye milyen okos? Már a egy fa is jobban kezeli a net adta lehetőségeket, mint én:D

Szóval mint lehet hallottatok róla ma van a kutatók éjszakája, ami mondjuk inkább a kutatók délutánja, mert a programok zöme délután volt. És én is ellátogattam ide-oda. Az egyik ilyen helyszín az Ericson volt, ahol például a fenti csodával találkoztam, de néztem például 3d-ben tévét, láttam kis helikopter makettet, ami repül, elektromos polski fiátot is, meg még ezt azt:)

Egyébként egy találós kérdés, amit ott olvastam: Mikor cserélték le az utolsó telefonközpontos néni által működtetett telefonközpontot nálunk?

Egyébként a fa titka a környezetében rejlik.

Egyébként némi kutatás ahhoz is kellett, hogy megtaláljam a helyet, ugyanis az addig rendben van, hogy a 4-es végállomásánál leszálltam a 41-es villamossal, amivel a Móriczról jöttem (kemény egy megálló, aztán gyalogoltam kettőt), és az Alee mellett elhúztam, kicsit be is néztem, mert még soha nem jártam arra, annyira modern, hogy ott már a szappant is automata adagolja, de utána robogtam is tovább, gyalog, mert a térkép szerint nem volt messze a célom, és különben is olyan pontosan meg volt határozva, hogy a házszám a térképen 4-20 volt, ami azért egy elég nagy intervallum, szóval gyalogoltam, egy megálló, gyalogoltam tovább, mert még mindig se híre se hamva az épületnek, már majdnem a hídnál voltam, amikor végre odaértem a kiállítás helyszínére, de megérte.

1 év

Ki hitte volna, hogy már 1 év is eltelt azóta, hogy az első bejegyzés megszületett a blogon:) Pedig bizony, pont egy éve volt az első.

Milyen élmény társul a blogoláshoz, tetszik-e vagy nem?

Igen tetszik, hiszen másként nem is csinálnám:)

Azt kaptam a blogolástól amit vártam?

Nem, nem teljesen. Részben elfoglaltságot jelent, részben egyfajta napló, amit még soha életemben nem írtam, részben egy hely, ahol oszthatom az észt, vagy panaszkodhatok ezerrel, ha éppen ahhoz van kedvem:) Sikerült összetalálkoznom virtuálisan pár emberrel, kicsit belelátni mások gondolataiba, ami izgalmas, néha olyan, mintha egy regényt olvasnék, márcsak azért is, mert ugyanúgy mint a regényekben itt sem társul a szereplőkhöz bennem hús vér ember, hiszen senkivel nem találkoztam még sohasem:), max. egy-két képet láttam már itt ott.

Kicsit számokban összefoglalva az elmúlt 1 évet: közel 500 bejegyzés, melyből majdnem száz zenél, pedig ez nem is zenei blog:) (ha a profilomban nézitek, ott már túl vagyunk az 500-on, de a dobozok bevezetése óta bejegyzésként számolja a többi blogra vezető linket is, szóval valójában még alatta vagyunk az 500-nak, volt olyan gondolatom, hogy milyen jó volna ha pont a 500. bejegyzés lenne a szülinapi, de ezt már hetekkel ezelőtt láttam, hogy nem lesz meg) és az utóbbi időben kicsit megélénkült hozzászólásoknak köszönhetően mostmár egyre közelebb vagyunk a 600. kommenthez:), habár még mindig én vagyok a leglelkesebb kommentelőm:D A legnépszerűbb kereső szó 2009-ben a szerelmes sorok volt, 2010-ben jelenleg Daniel Diges vezet, és nálam egyáltalán nem jelennek meg "érdekes" kifejezések a keresőben:) A legnépszerűbb bejegyzéseim egyébként nem a keresett kifejezésekhez kapcsolódnak, azok benne sincsenek a topban:), a toronymagasan vezető egy nevezzük paródiának, amelyet úgy kaptam e-mailben, és annyira megtetszett, hogy gyorsan meg is osztottam, hát lett is sikere, nem csak nekem tetszik:)

Egyébként egyéves bloggal még elég gyerek vagyok:), de igazából korábban fel sem merült bennem, hogy blogot kéne írni, vagy olvasni, de elárulom, hogy azért belefutottam egyszer kétszer korábban is egyik olyan blogba amit mostmár rendszeresen olvasok, csak akkor még nem ragadott magával:)

Nem tudom mennyire változott meg a blogom az elmúlt egy évben, - a nevem biztos megváltozott - ezt olyasvalaki tudná megmondani, aki nagyjából végigolvasott már, de az életem azért eléggé, tavaly ilyenkor egy meglehetősen kaotikus időszakban voltam, 1 hónap alatt kétszer költöztem, nem mindig vidáman, az elején még nem tudva azt sem hol kötök ki a végére, mindeközben persze zavartalanul dolgozni is kellett. Azt az időszakot egyáltalán nem hiányolom, tök jól megvagyok nélküle:). Nem gondolom azt, hogy különösebben izgalmas lenne az életem, és még fogalmazni sem bírok rendesen, úgy ahogy szeretnék, még így egy év blogolás után sem, pedig a beszéddel nincs gondom, maximum másnak annyi, hogy túl sokat beszélek:) a fogalmazás írás sem jelentett gondot régen.

A végére egy ide illő dal, amely nem nekem, hanem a blognak, amely ezt a bejegyzést teszi a századik zenebonává:):

munkában

Odajön a főnök mond valamit, te válaszolsz, hogy az már kész, erre megint mond valamit, amit te egy rendben-nel nyugtázol, hiszen látod, hogy úgy is neki lesz igaza, aztán az, hogy esetleg megdicsérjenek, hogy milyen jól haladsz, na az is csak a mesében van, de sebaj, már az is megtisztelő, hogy köszönnek neked.

angol

Mostanában megfigyeltem magamon, hogy azon kívül, hogy a feltűnt szót használom folyton:), szinte minden nap megjegyzem, hogy mennyire régen írtam olvastam angolul, a vicces ebben az, hogy ezt mindig akkor teszem, amikor éppen angolul írok vagy olvasok. Egy azonban biztos, régen kaptam már visszajelzést arról, hogy mennyire érthető amit írok, és mennyire értem jól, azt amit olvasok vagy hallok a tv-ben. Lassan kezdem úgy érezni, hogy majd félek megszólalni angolul akkor, ha olyan emberek között leszek, akikről tudom, hogy értenek angolul, és esetleg kijavítanak majd, habár régen ilyen gátlásaim nem voltak.

 

A párom a legjobb barátom

Az évek során úgy alakult, hogy a párom lett a legjobb barátom is, talán köszönhető ez annak is, hogy befejezve a fősulit egy teljesen más helyre költöztem így a barátok egy része eleve kikerült a látóteremből, másik részét pedig sokkolta az új élmény amit a munka világa jelentett, és a kevesebb szabadidő egyenes arányba került a kevesebb találkozással, szóval az évek során egy ember volt, aki mindig mellettem volt, akinek bármikor bármit őszintén el tudtam mondani, és a legapróbb hülyeségemet is elviselte, és az nem más, mint a párom. Ő az, aki mindent tud, aki előtt nem kellett feszengenem, így az évek során kialakult a bizalom köztünk, és a kapcsolat mellett egy mély barátság is. Ennek a dolognak csak egy szépséghibája van, mégpedig az, hogy ha ő éppen valamiért nem elérhető, akkor nincs más. Ő az aki felé a legnyitottabb vagyok és akinek mindent elmondok, akitől a leggyakrabban tanácsot kérek, akinek a segítségére  bármikor számíthatok, ha szükségem van rá, és természetesen ez fordítva is igaz, és ezért nincs szükségem másik bizalmas barátra, így nem is törekedtem rá, hogy legyen.

Ölelés

Az ölelés számomra valami nagyon kellemes dolog, jól esik amikor valaki átölel, mert azt érzem, hogy nem vagyok egyedül, hogy van aki szeret, gondol rám, és egyszer s mint biztonságot is ad számomra. Kellemes érzés, olyan lélekmelengető dolog. Szóval köszi SPF, jól esik a virtuális ölelésed:)

életképek

Vonaton utazok rovatunk következik:):

1. Van egy üveg borod és éppen tartasz haza munkából a vonaton ülsz. Mit csinálsz? Hagyok kis gondolkodási időt, majd a bejegyzés végén elárulom:)

Csupa "kellemes" útitárs akadt körülöttem ma, valamennyi már ránézésre is fura volt. Jártatok már úgy, hogy az a benyomásotok, hogy ti vagytok a legértelmesebbek a társaságban? Mert nekem ma az volt az érzésem, pedig nem szoktam erre odafigyelni, de ma valahogy az volt az érzésem, hogy atya gatya hová kerültem.

2. Volt két nő, én azt hittem, hogy mind a kettő diák, de miután az egyik úgy szólította a másikat, hogy anya, így rá kellett jönnöm, hogy nem (ez azért az anya számára önmagában még dicséret is), szóval a két nő megszólalt, beszélgetett, és nekem egyből Tompika jutott eszembe, ha emlékeztek még rá, már a hangjukból is sugárzott az "értelem".

3. Aztán volt egy srác, aki az ablakon kihajolva nyikorgott, és mondta a magáét (annyira nem volt fiatal, hogy ez normálisnak tűnjön).

4. Felszállt két tini, akiből az egyik szinte kiabálva osztotta meg a másikkal a tényt, hogy a valószínűleg barátjáéknál, ahová éppen tart valószínű nincs otthon senki, és nem veszi fel senki a telefont, úgyhogy nem is tudja, hogy mit csináljon, honnan lesz neki kulcsa, hogy be tudjon menni. Szerencsére aztán csak visszahívták, és kiderült, hogy a barátja elvileg otthon van, csak nem veszi fel a telefont, mert biztos alszik.

Közben felszállt még egy-két értelmesebb ember is, és akkor már nem is éreztem magam furcsán.

Szóval visszatérve az 1. esetre: ez egy olyan kicsit fura férfi volt, aki 1 perccel azután, hogy leült előkapott egy dugóhúzót a táskájából és kibontotta a palack borát, majd hörpintett belőle egyet, ekkor én arra gondoltam, hogy dejó, biztos mire hazaér megissza az egész üveggel, de nem, csak lemeózta, aztán visszanyomta a dugót az üvegbe, és eltette. Kérdem én ennek mi értelme volt? Nálatok is mindig van dugóhúzó, az alapfelszereltség? Nekem nincs a táskámban:) és én úgy gondolom, hogy a bor sokkal nagyobb biztonságban hazaér, ha nincs kibontva, nyilván az nála nem szempont, hogy tovább is tart, mert gondolom nem sok marad belőle hétfőre:), és gondolom nem annyira szeretné mással sem megosztani, mert akkor nem ivott volna bele.

Érdekes, de különbséget lehet tenni az utazóközönség körében attól függően, hogy mely irányba és milyen távolságra utazol, legalábbis én látok különbséget.

Gratulálok magamnak

Gratulálok magamnak ahhoz, hogy több, mint 28 év nem volt elég ahhoz, hogy össze tudjak szedni néhány barátot magam köré, akik meg is maradnak hosszabb távon, és nem tűnnek el mellőlem. Tulajdonképpen most pont ott tartok, hogy senki nincs. És sajnos nem tudom mi ennek az oka.

 

Festés

Ajtókeretet festeni nem rossz dolog, de utána szellőztetni kell, ami ilyenkor nem az igazi:) és kesztyű nélkül nyúlni a festékhez felelőtlen lépés, mert utána a kézről lemosni a festéket nagyon nehéz!!! A hígító meg nem rossz találmány, le lehet vele mosni az ecsetet, hogy ne száradjon rá a festék, és lehessen használni megint, de utána mit lehet vele kezdeni???

Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

Nem tudom miért gondolja azt valaki, hogy ha ő különösebben figyelembe se vesz bennünket, akkor mi azt nem vesszük észre, és mi keressük majd az ő kegyeit. Eléggé feltűnő ugyanis, amikor mégcsak köszönésre sem méltat mindenkit, viszont két asztallal odább mindenféle történeteket oszt meg, társalog, csacsog. Nem volna ezzel semmi baj, ha nem lenne egyébként semmi közünk egymáshoz. Az is feltűnő, amikor olyan dolgokat is tud, ami még nem lett megosztva senkivel, de ha még legalább teljes infóval rendelkezne, de még az sem. Mondjuk nem lepődök meg már semmin, nem volt ez sem újdonság.

#468

http://raypharma.com/#...

Árulja már el nekem valaki, hogy lehet, hogy erről az oldalról tegnap pl 4szer értek el hozzám?

Utazás

Még szerencse, hogy ma is a vonat, azután, hogy x percet késett is megint a külső vágányok egyikén állt meg, mert még nem lett volna lehetőségünk eleget cipelni a nagy táskáinkat, így sem sikerült a legnagyobb távolságot biztosítaniuk számunka a testedzéshez. Beszéltük is, hogy ha tudtuk volna, hogy nem az 1, hanem a 4 vágányra jön be, akkor még egy-két féltéglát beteszünk a táskánkba, mert így nem volt az igazi, legalább 100 méterrel közelebb álltunk meg a kijárathoz!!! Tarthatatlan!! Főleg annak tükrében, hogy akár a város egyik kintebb lévő állomásán is letehetett volna.

Képem (korábbi nevén #463-as bejegyzés:) )

Nem mintha különösen érdekes lenne, de tudja valaki, hogy ki van a kis képeimen? Avatár, vagy minek mondják:) Szóval tudja valaki?

Szóval újabb tipp nem érkezett, ezért most már elárulom, de ne számítsatok valami nagy világrengető titokra:) semmi extra nincs benne:)

the best men

Van még egy ilyen kis film, mint a "The boy next door", ugyanaz ennek is a főszereplője, tulajdonképpen ez volt a közös pont, ami kapcsán rátaláltam. Aki érti a címet, az miután megnézi a filmet érti azt is, hogy miért gondolom azt, hogy ez egy szójáték is egyben.

the best men from cortos on Vimeo.

Dolgok, amelyek megfogtak

Az egyik egy Hannah Montana/Miley Cyrus dal:

A másik pedig Oláh Ibolya dala, melynek szívesen megnézném a klipjét is ha van, mert el se tudom képzelni, milyen lehet, vagyis vannak azért elképzeléseim:). A dal egyébként ez:

Szóval mit ér a kígyód, ha nulla a hatalma?:) Van olyan, amikor egy kígyónak sincs hatalma? És biztos, hogy nem az almának van hatalma?:)

Ez meg egy harmadik dolog, ami valamiért megfogott, egy történet, egy kisfilm, valami ami több egy egyszerű iskolai alkotásnál, habár annak indult: The boy next door.

Szívrablók

Tegnap megnéztük a fenti filmet, ami egy francia romantikus vígjáték, a tegnapi közönségarányt tekintve tipikusan női film, gyakorlatilag egy két férjen és rajtunk kívül nem is volt a közönség körében más csak nő. Mellettünk például mindjárt három, akik nagyon jóízűen és nagyon hangosan tudtak nevetni, ami mondjuk nem volt zavaró, mert akkor nevettek csak amikor volt is min. Nekünk tetszett a film.

Röviden összefoglalva: a film főszereplője, akit egyébként már innen lehet ismerni, egy olyan ügynökséget vezet, ahol azon nőket "mentik" meg/ki a kapcsolatukból, akik nem tudnak maguktól kilépni belőle. A legújabb esete azonban nehéz diónak bizonyul, ugyanis elvállalja az ügyet annak ellenére, hogy azt látja, ők tökéletes párt alkotnak, mert szüksége van a pénzre. Kiszemelt célpontjának közelébe kell férkőznie, és el kell nyernie bizalmát, mely szerintem számtalan vicces szituációt tud eredményezni. Az ügynökségben még két ember segíti, az egyik a nővére, a másik annak a férje. A túloldalról nehezíti a helyzetet a nő barátnője és a vőlegénye. A helyszín pedig nem más, mint a csodás Monaco.

Egyébként szerintem a filmben szereplő nők, mint rendszerint a francia nők, nem túl szépek, az arcuk inkább karakteres, ennek ellenére roppant elegánsak tudnak lenni, ebben a filmben is Vanessa Paradis az én meglátásom szerint nagyon is tudja viselni azokat a ruhákat, amiket ráadtak. Tud úgy futni alkalmi ruhában, hogy az elegáns és kecses legyen.

Macsek

Délután épp beszélek telefonon az otthoniakkal, amikor megszólal a háttérben unokatesóm, hogy az normális, hogy a macskából folyik valami? Válasz rá anyutól: Nem, az nem normális, de nem látok be a fenekéhez... basszus... leteszem, szia.

Szóval fial a macskánk:)

Még nincs egy kicsi se, ami azzal jár, hogy amíg ki nem bújik az első cica, addig ott kell őrizni az anyucit, mert vonul az ember után, és azért az mégse lenne túl jó, ha az ágyra, vagy a szőnyegre potyogtatná a kiscicákat:), szóval az alvással lesz némi gondjuk.

Update: 20-22 óra vajúdás után ma délután egy egész kismacska született:)

Munkából kijöve

Ma munkából kijöve az jutott eszembe, hogy kiszabadultam a bezártságból, vissza a valóságba, mert az utcán rengeteg ember jött ment és egy csomó impulzus ért az ingerszegény munkahelyi környezet után.

Hirtelen gazdagság? Á dehogy.

Most olvastam ezt a nagyon friss bejegyzést, de nekem újdonság volt, és annyi minden jutott eszembe, hogy inkább itt írok "választ" és nem oda kommentelem ezt.

Szóval én már egész kicsi koromtól találkoztam ezekkel a cégekkel, több élményem is van róluk, és van amelyikről kicsit többet is tudok, mint a többiről.

Az Amway felénk annyira nem volt elterjedve, nem is nagyon ismerem, mellesleg nagyon sokáig azt hittem, hogy úgy kell írni, hogy MV:)

A Zeptert is nagyon rég óta ismerem, de soha nem fogta meg családunkat annyira, hogy belépjünk hozzájuk, egyszerűen túl drágának ítéltük meg, ahhoz, hogy sikert lehessen vele elérni, mondjuk ennek ellenére van és használok is ilyen edényt. Első élményem vele kapcsolatban egyébként egy olyan bemutató, ahol főztek mindenféle zöldséget gyümölcsöt natúron együtt, és megmondták, hogy mindennek megmarad a saját íze. Szerintem jó, hogy mondták, mert én nem jöttem volna rá, de a felnőttek, ezzel minden nagyon egyet is értettek, de szerintem mindennek egyforma íze volt, és semmi nem volt finom, szóval el kellett még telnie néhány évnek, mire megnőttem annyira, hogy értékelni tudjam a termékek tudását, de a mai napig tartom azt a véleményem, hogy natúron megfőtt ételek íze azért nem lesz érintetlen.

FLP (aloe): Hát az összes közül ez a legidegesítőbb stílusú. Több ízben voltam előadásokon, ahol a termékek mellett a céget is bemutatták, ami így már a tűréshatáromon túl tartó hosszúságú előadásokat jelentett, habár a győztes ilyen szempontból egy olyan előadás volt, ahol 3 különböző termékcsaládot és céget mutatott be egymás után egy nő nekünk, na ott már majdnem elaludtam és minden bajom volt. Szóval visszatérve az aloéra ott is a termékbemutató is elég hosszú volt, és nekem rendszerint az jött le, hogy túl drága, és inkább a Bionetnél maradok, ami ugyanilyen jó, csak olcsóbb, de itt még egyébként meggyőzőek voltak, aztán jött a cég toborzótisztje és elkezdett hülyeségeket beszélni, az első alkalommal egy olyan nő volt, aki marhára meg akart győzni, hogy milyen tuti a gazdagodás és hogy ő mennyire meggazdagodott már ebből, hiszen hatalmas házban lakik a Nagyerdőn és személyzete van, de nekem már túlzás volt az előadása, de azzal végképp kiverte a biztosítékot, amikor azt mondta, hogy két típusú ember van: szög és lekvár, a szög az aki csatlakozik a céghez, a lekvár az aki nem. A legutóbbi élményem pedig ugyancsak meggyőző volt addig, amíg a termékekről volt szó, aztán jött a pénzügyi része, ahol én néha majd leestem a székről a röhögéstől, hiszen akkora hülyeségeket beszélt az előadó és láttam, hogy rajtam kívül mégcsak fel sem tűnik senkinek sem, hogy egy két logikai és számítási bukfenc volt a dologban, és ha utánaszámolna bárki rájönne, hogy egyszerűen nem igaz, amit ott elmondtak. Persze tudom, hogy nem szakember tartotta az előadást, de azért nem ártott volna, ha legalább érti amiről beszél, aztán jöttek a vezetők, akik ebből már "meggazdagodtak", persze, láttam is rajtuk, hogy mennyire egészségesek és tudatosak, és alkalmazzák a szereiket, ezért látszott első ránézésre már egyből a magsavérnyomás és a túlsúly rajtuk, abszolút hiteltelenek voltak, és nagyon is ellenszenves, nem tudtak meggyőzni arról, hogy pillanatok alatt meggazdagszom majd én is.

Volt még egy cég, aminek a nevét nem is jegyeztem meg, leginkább piramisjátéknak nézett ki, mert semmi más dolgom nem lett volna, mint hogy befizetek egy rakat pénzt, aztán ráveszek másokat is ugyanerre, és csak ömleni fognak a milliók visszafele, ha elég embert veszek rá a csatlakozásra, és ráadásul még garantáltan mehetek nyaralni is a befizetett pénzemből. Végig azt vártam, hogy megtudjam, hogy tulajdonképpen mi is a cég lényege, mi a termék, és nekem mit kell csinálni, de igazából nem jöttem rá!

Most pedig jöjjön a kedvencem: Tupperware. Én még soha nem hallottam senkitől azt, hogy ez a cég azt mondta volna neki, hogy meggazdagodsz, és milliomos leszel, és a rendszere is másabb, mint az előzőeknek, nem pont olyan MLM. A termékeik jók, tele van vele a lakásom és sok kedvencem is van (zöldséghámozó és konzervnyitó például utánozhatatlan), anyukám foglalkozik is vele. Szóval elfogult vagyok:) és még a Jóbarátok is ebből isznak:). A benne ténykedők ezt általában mellékfoglalkozásként csinálják, habár ismerek főállásúakat is, azok meg is élnek belőle, de nem milliomosok, még a területi vezetők sem, és annál ott feljebb már nincs is. Mondják, hogy drága termékek, habár a Zepternél olcsóbbak. Olyat is hallottam már, hogy műanyag, és bármely boltban fillérekért megkapom ugyanazt, de ez nem így van, volt olyan aki a 100 forintos boltban megvette a kancsót, és mikor már a harmadik kancsó is szétment az első használat során úgy döntött, hogy hát mostmár szinte kifizetett annyit, hogy akár ebből meg is vehetett volna egy tupper kancsót, ami ha szétmegy a teától akkor ingyen ki is cserélik, így negyediknek már olyat vett és nem panaszkodott rá azóta. Most stratégiát váltott a cég, és ez nagyon bejön keleten, ott nagy forgalmat tud bonyolítani, mindig az olcsóbb dolgok fogynak, de azok sokszor nagyon, volt már olyan, hogy a gyárból a kamion egyből oda vitte a termékeket és nem a központi raktárba. Nincs olyan rengeteg munkatársa a cégnek, és nem is nő a számuk túl gyorsan de a cég forgalma  még a válság során is gyorsan nőtt. Végezetül megjegyzem, hogy ez egyik gyára ott van nem messze tőletek Gus:)

Szakáll

Azt meséltem már, hogyha én szakállat akarnék növeszteni elég vicces fejet sikerülne magamnak kreálni? A körszakáll nekem nem lenne egyszínű, ugyanis a felső része szőke lenne, míg a többi barna, az pedig hogy néz már ki? Én már annyira megszoktam, hogy eszembe se jut, hogy az orrom alatt szőke szőrszálaim vannak, habár már nem mind az, míg a többi részén az arcomnak barna, ma viszont felhívták rá a figyelmem.

Voltam megint azon a bizonyos fejbőr/hajvizsgálaton, és előtte megnéztem a fejem a tükörben és első felszínes ránézésre az volt az érzésem, hogy hámlik a fejem teteje, de aztán rájöttem, hogy az a sok apró szösz, amit a nap kiszívott, és ezért fehérnek tűnik. Mondtam is a dokinőnek ezt, és ő is egyetértett velem, hogy nem hámlik, hanem az a csomó kis vékony új hajszál látszik ami szőke és a nap hatására már szinte fehér. Jövőhónaptól már stratégiát fogunk váltani, és azon fogunk munkálkodni,  hogy ezek a kis hajszálacskák megerősödjenek. Ő hívta fel a figyelmet a szőke borostámra is, mondván ne csodálkozzak, hogy a fejem tetején is szőke hajszálak nőnek, ha a borostám is az. Azért így belegondolva elég vicces lenne, ha a hajam félig szőke félig barna lenne, és nem azért mert úgy van festve. Utoljára olyan 3 éves koromban voltam szőke:)

#458

Körbenéztem a blogok között amiket olvasok, és habár már ugye közel 30 blogot olvasok, mégis alig találkozom friss olvasni valóval, persze mondjuk lenne mit visszaolvasnom, de azért a friss dolgoknak jobban örülnék:) Olvasnivalóm amúgy van éppen elég, mára kellett elolvasnom olyan száz oldalt a napi munkám mellett, erre alig fejeztem be, már meg is kaptam a következő 100 oldalt. Nem akarom hazahozni a munkám, nem szeretnék erre rászokni, ki kéne találni valami módszert, hogy a káposzta is megmaradjon, meg a kecske is jól lakjon, de jelenleg úgy látom, hogy bent nem igazán jutok oda, hogy végig tudjam olvasni ezeket úgy, hogy fel is fogjam, ne zavarjanak meg közben százszor. Habár úgy gondolom ezek a dolgok hamarosan lecsengenek, és akkor egy darabig nem lesz hasonló, legalábbis remélem. Mondjuk a hozzá kapcsolódó megbeszéléseket élvezem, és még sokkal jobban élvezném, ha még ennél is sokkal jobban benne lennék:)

#457

Olyan jó volt találkozni a barátommal, már az is energiát adott, amikor összetalálkoztunk és rám mosolygott, amikor meglátott, az meg pláne, hogy gyaloglás közben beszélgettünk egy kicsit, elterelte a gondolataim arról, hogy milyen szar idő van, és milyen korán sötétedik.