Spórlás ez?

Egyrészt úgy érzem, hogy pl fél kiló kenyeret megvenni annyiért, amennyiért akár egy kilót is lehetne fölösleges pénzkidobás, másrészt ha meg megveszem az egy kilót, viszont annak a fele rám romlik, akkor nem spóroltam semmit.

Hát igen, ez az, amikor az ember árérzékeny. Ez egy dupla csapda, egyrészről akkor sajnálom kiadni a több pénzt kevesebbért amikor megveszem, másrészt, ha akkor az olcsóbbat veszem, de azt a végén mégsem tudom teljesen elhasználni, akkor meg sajnálom, hogy olyasvalamiért adtam ki pénzt "fölöslegesen", amit kidobok, kvázi pocsékolok.

Van az a mondás: olcsó húsnak híg a leve. De vajon tényleg így van-e még mindig. Maradjunk csak a kenyeres példánál. Teszem azt veszek egy félkilós mindenféle csodával megspékelt cipót, akkor az tovább fog elállni a kenyeres kosaramban, mint az amelyből egy kilót kapok ugyanannyiért? Hát a csodák között szerepelnek tartósítószerek akkor nyilván, de ha mindkettő friss termék, akkor már egyáltalán nem biztos. Mert ma már nem feltétlenül az ár a minőség záloga, legalábbis szerintem. Az ár ma már sokkal inkább a sznobság és márka elismertségének kifejezője, semmint a minőségé.

Persze azért van olyan eset is, amikor az olcsóság mellé gyenge minőség is társul, ez vitathatatlan, de nem megdönthetetlen állítás.

globalizáció 4. - süllyedő világ

Mindannyian hallottunk már arról, hogy globális felmelegedés, de úgy gondolom nem szoktuk olyan véresen komolyan venni, mert igazából nem látványos, és kézzel fogható az átlag ember számára. Hallottunk már arról is, hogy ez azzal jár, hogy olvadnak a jégsapkák, melynek következtében emelkedik a világtengerek szintje. Ezek megint olyan dolgok, amelyek felett egy legyintéssel elmennek sokan, hiszen hol van ide az északi sark, különben is ott hideg van, legalább kevésbé fognak fázni az ottaniak, ha nem lesznek állandóan jég alatt, meg hol van tőlünk a legközelebbi tenger, hol érint az minket, ha pár centivel magasabban áll a vízszintje?

Elfeledkeznek arról, hogy azok a változások közvetve ránk is hatnak, például azáltal, hogy az egész bolygó melegebb lesz, kevesebb eső fog esni, amely ugye nálunk is forró és aszályos nyarakat fog eredményezni, ami közvetlenül is ki fog mind a szervezetünkre, mind a pénztárcánkra is hatni, és nem kellene addig várni vele, ha tehetünk már most is az ellen, hogy eljussunk addig.

A tenger vízszintjének emelkedése azonban már van ahol most is problémát okoz, van egy ország, amely már meg is állapodott egy másikkal, hogy állampolgárait szépen lassan, de teljes egészében át fogja telepíteni, mert ha minden így marad az az ország fizikailag is meg fog semmisülni, egyszerűen eltűnik a föld felszínéről, szó szerint.  És nem egy háborúnak a következményeként, hanem békeidőben. Ez az ország egyébként Tuvalu. Szörnyű lehet úgy élni, hogy tudod, hogy még a te életed során el kell hagyd szülőfölded, mert az meg fog semmisülni, és eltűnik örökre.  Persze mondhatjuk azt újfent, hogy hol érdekel az bennünket, hisz oly messze van innen, a világ másik végén, de az igazság az, hogy mi is legalább annyira ludasok vagyunk az ő tragédiájukban, mint bárki más a fejlett és fejlődő országokban, hiszen itt nem arról van szó, hogy az a nagyjából 10000 ember él olyan hihetetlenül önpusztító életet, hogy a sziget belerokkan, hanem arról, hogy az a közel 7 milliárd ember, aki a bolygón él együttesen és úgy, hogy az már befolyásolja a bolygónk éghajlatát is.

#767

Az nagyon gáz, hogy én eddig azt gondoltam, hogy a Twist in my Sobriety című dalt egy férfi énekli? Mert ha csak hallgatom, tisztára olyan, legalábbis az én bot fülemnek.

Hallottam már azt a nevet is, hogy Tanita Tikaram, de ő nekem csak egy vicces nevű valaki volt, akinek a nevét mindig viccelődve emlegették, és egyáltalán nem kötöttem össze ezzel a dallal.

Szóval egészen ma reggelig én azt hittem, hogy egy férfi énekli, mi ma reggel a tv-ből meg nem tudtam, hogy de nem is, mert Tanita Tikaram énekli, és ráadásul ő egy nő. Mondjuk számomra még mindig fura, hogy hogy jön ki ilyen mély hang egy olyan babaarcú nőből:

Pedig igen régóta, és elég jól ismerem ezt a dalt, csak szerintem még a klipjét soha nem láttam, mindig csak rádióba hallottam.

#766

Én el tudnék képzelni egy olyan műsort, ahol duettekkel versenyeznek énekes párok. A műsor lényege az volna, hogy igazi duetteket hallhatnánk két énekestől, akik valóban tudnak énekelni. Mert annak, ami most a tv-ben megy nem sok értelmét látom, hiába énekes az egyik az összhatás nekem mégis inkább egy hatalmas káosz, fülsiketítő zaj és nem szórakoztató ének.

#765

Egy nap alatt két felsőt leenni. Mi ez, ha nem tehetség???

semmi sem elég jó?

A vonatok, legalábbis a piros csíkosok már bemondják, hogy milyen megálló következik, mire lehet átszállni, jelzi, amikor odaértünk, és mindezt megteszi a magyar mellett angolul és németül is, de mivel a német hosszabb, így az angol nem is mindenkinek tűnik fel, mint ma reggel ez kiderült számomra. Szóval ez egy igazán jó újítás, olyan európaivá teszi a vonatozást. Erre két utas arról kezdett el beszélgetni, minek mondja be a vonat, hogy mi következik, csak zajosabb lett ezzel, és különben is minek mondja be németül is, olyan sok a turista? Még ha angolul mondaná be (de ugye bemondja úgy is, csak az nem tűnt fel nekik), meg biztos valakinek új kocsija lett abból, hogy ezt megcsinálták.

Nem értem miért kell mindig mindenben a rosszat keresni, és látni, miért nem lehet egyszerűen csak örülni neki? Hiszen ha nem jársz arra nap mint nap, és tudod már behunyt szemmel is, mikor merre jár a vonat, akkor azért hasznos, hogy bemondják, és ha csak egy utas is akad a vonaton, akinek a német vagy az angol információközlés hasznára válik, akkor már megérte. Mivel nincsenek kiírva rendesen, sötétben is jól látható módon a vonat minden pontjából jól láthatóan, hogy milyen állomáson áll éppen a vonat, így meglehetősen hasznos tud lenni, ha ismeretlen vonalon jársz, hogy bemondják, milyen állomás jön, ha meg azt is bemondják, hogy melyik oldalt nyílik az ajtó, az már a csúcs. Egyébként logikusan és jól fel van építve a dolog, csak azokat az átszállási lehetőségek kerülnek bemondásra, amelyek tényleg érdemlegesek, magyarán, ha a két vonal egy helyről indul, akkor a szétvállásuknál nem mondják be, csak akkor ha ott találkoznak össze először.

Az, hogy itt az automata bemondja sokkal jobb, mintha a kalauz mondaná be, mert akkor a kalauz vagy bemondja vagy nem, az intercityken sokszor az inkább nem szokott nyerni, míg az automata biztosabban bemondja, és mivel ez újítás, itt még biztos jól működnek a hangszórók is.

Szóval tényleg nem értem, hogy mi ezzel a baj, miért nem lehet ennek örülni.

#763

Vihar előtti csönd, vagy vajon csak képzelgés? Tényleg megy a háttérbe a mesterkedés?

Hihetetlen számomra, hogy azt is problémának érzik, ha az ember jól érzi magát munka közben. Direkt kripta hangulatnak kell lennie? Van olyan, aki tényleg azt gondolja, hogy akkor jobban megy a munka? A nevetés feszültség, és stressz oldó, ha nincs rá lehetőség, akkor az nagyon rossz.

#762

Mostanában szívesen sztorizok fogászatos történeteket, amivel csak az a baj, hogy a hallgatóság kifekszik.

De mindenki arról szokott beszélni, ami éppen történik vele.

Ma akár arról is mesélhetnék, hogy reggel kimentem a buszhoz, vártam, és amikor már 10 perce el kellett volna mennie, úgy döntöttem nem várok tovább, kimegyek a vonathoz, alig értem ki már be is mondták, hogy ma műszaki okok miatt az a vonat kimarad, szóval jól indult a napom.

morbid

Ahogy a skorpiók párzanak. Az maximum a nősténynek jó, neki is csak azért, mert leszedálja a hím.

röviden

Fura azt hallani, hogy az egyetemem lehet meg fog szűnni, és nem azért mert olyan gyenge diplomát adna, vagy rossz volna a híre, épp az ellenkezője igaz rá.

Dalfesztivál konklúzió

Összességében, akár milyen is a dalfesztivál, vagy legalábbis annak a vízhangja, én azért szívesen dolgoznék a szervezésében, lebonyolításában, mert az olyan érdekes lehet.

Nagy bölcsesség

Az időjós kő:

Ha a kő vizes: esik.

Ha a kő száraz: nem esik!

Ha árnyékot vet a földre: süt a nap.

Ha fehér a teteje: havazik.

Ha nem látod a követ: köd van (és nem ellopták!)

Ha inog a kő: szeles az idő.

Ha fel le ugrál a kő: földrengés van

Ha eltűnt a kő: tornádó!

#757

A lecsüngő váll azért nem praktikus, mert arról leesik a táska.

Dalfesztivál: Feel your heart beat!

A második elődöntő tovább jutóival egy kicsit lemaradtam, mármint ami az ide való kiírását illeti. Csütörtökön már olyan fáradt voltam, hogy nem volt energiám ide bármit is írni, tegnap dettó, így maradt mára. Szóval a továbbjutók most amolyan ráhangolók is lehetnek a ma esti döntőre, ahol egyébként Kati az ötödik lesz.

Akik pedig csütörtökön továbbjutottak: Észtország, Románia, Moldova, Írország, Bosznia-Hercegovina, Dánia, Ausztria, Ukrajna, Szlovénia és Svédország.

Szerintem az írek akár a végső győzelemre is esélyesek, olyanok voltak, mint két kis enegriabomba, akiket felhúztak és nem lehet lelőni se őket:)

Update: Az idei nyertes dal: Ell&Nikki - Running scared

új élmény

Ma sikerült új élménnyel bővíteni eddigi repertoárom ami a vonatozást illeti. Az történt ugyanis, hogy elfelejtett megállni a vonat azon az állomáson, ahol le kellett volna szállnom. A szép az egészbe, hogy ha itt nem áll meg, akkor már csak a következő településen van újabb állomás. Lassított ugyan, de mentünk tovább, már kezdtünk lemondani arról, hogy le tudunk szállni úgy, hogy ne kelljen visszavonatozni egy megállót, amikor végre a puszta közepén meg nem állt. Aztán vártunk arra, hogy ki lehessen nyitni valamelyik oldalt az ajtót, míg végülis a peronhoz képest másik oldalt kinyitotta, és leszállhattunk bele a bozótosba. Mi gyalogolhattunk a mezőn vissza a városba, akik meg fel akartak szállni, azok meg gyalogoltak az állomásról a vonat után. Az egész számomra igen vicces volt, habár mások nem fogták ennyire mulatságosnak fel az egészet. Az utazás is csak vagy 5 perccel lett nekünk hosszabb, mint normálisan, mert annál többet nem kellett várni és gyalogolni, de azoknak akik mentek tovább valószínű tovább tartott, mert bevárták, míg mindenki aki akart fel tudott szállni, és le ott a mezőn a töltés tetején.

Szóval az ember mindig újabb élményekkel gazdagodik.:)

A dalfesztivál visszhangja

Ma természetesen szóba került a dalfesztivál, és amellett, hogy megállapítottuk, hogy tök ciki a szervezőkre nézve, hogy a kommentátorok kénytelenek voltak mobiltelefonon beszélni majd egy órán át, mert a technika bemondta az unalmast a helyszínen, kielemeztük a továbbjutókat is, hogy kinek mi tetszett. Megállapítottuk, hogy a görög és az izlandi továbbjutás mindannyiunk számára érthetetlen volt, és jelenleg még egyetlen egy olyan dal sincs, amelyre azt mondanánk, hogy örülnénk, ha az nyerne.

A majdani nyertes latolgatása közben szóba került az is, hogy biztos meg van ez az egész bundázva, így nyilván esélytelen a magyar dal a végső győzelemre. Ezzel én nem értek egyet, nem azzal, hogy esélytelen a győzelemre, mert azért nem gondolom, hogy meg fogja nyerni, de nem azért, mert meg van az egész bundázva. A bunda mellett hozták fel érvként, hogy idén Németország, tavaly meg Norvégia nyert, amikor ellenpontnak szóba jött, hogy előtte volt orosz, és szerb győzelem is, akkor abban politikai játszmát sejtettek a háttérben. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy minden mögött csak az összeesküvést látják a magyarok, ez már beteges! Mégis miért kellene már előre lezsírozni mindent egy ilyen nemzetközi nagy hagyományokkal rendelkező eseményen? Nyilván az Oscar díjat is már most tudjuk, hogy ki fogja jövőre meg azután is megnyerni, és majd próbálnak írni valami használható forgatókönyvet, hogy azért ne legyen olyan feltűnő. Na szóval ez akkora marhaság!

Egyébként sokszor hallottam már felhozni érvként a dalfesztivál ellen, hogy egy Németországgal szemben nekünk esélyünk sincs a szavazáson, mert ott sokkal többen laknak mint nálunk. Az, hogy ott többen laknak igaz is, de 80millió német szavazat ezen a versenyen egy dekával sem ér többet, mint 10millió magyar, hiszen az ő szavazataikat külön számolják össze, a mieinket megint külön, és az ott győztes dal ugyanúgy 10 pontot kap, mint az itt győztes dal, nem baj, hogy ott esetleg 10 millió szavazatot kapott, míg nálunk csak fél milliót. Egyébként ez a megállapítás megint abból adódik, hogy elhisszük, hogy mi egy kicsi ország vagyunk valahol a világ végén, ami azért jobb, ha tudjuk, hogy nem igaz, a közel 10 milliós lakossággal a középmezőnyben vagyunk, és akár mennyire is rossz nekünk itt szerintünk, még mindig a világ felső tízezrének vagyunk tagjai, ezt nem szabadna elfelejtenünk.

Ezen a versenyen egyébként sokkal nagyobb szerepe van annak, hogy mely ország mely országokkal szimpatizál, vagyis pontosabban, hogy a lakosság hogy áll a többi versenyző ország népéhez. Mi a véleménye másoknak rólunk? Az biztos, hogy saját magunknak saját magunkról rossz véleményünk van.

Eurovíziós dalfesztivál

Első elődöntő indul most, amelyben Wolf Kati is megmérettetik, szóval ma este drukkolhatunk neki!

Kiegészítés: Továbbjutott Wolf Kati, így szombaton újra drukkolhatunk neki. Rajta kívül még néhány olyan is, aki nekem speciel nem nyerte el a tetszésem, és kiesett néhány olyan is, akit viszont szívesen hallgattam volna meg ismét. A továbbjutók a következők: Svájc, Oroszország, Litvánia, Magyarország, Szerbia, Görögország, Azerbajdzsán, Grúzia, Finnország, és Izland.

Még viccnek is rossz

A napokban felreppent a hír, miszerint be akarják vezetni a 6 vagy akár hét napos munkahetet. Erre csak azt tudom mondani, hogy most ugye csak vicc???

Attól marhára nem lenne hatékonyabb a gazdaságunk, ha az emberek heti hét napot dolgoznának egész éven át, s kivehetnének max 20 nap szabit, viszont nyilván roppant versenyképesek lennénk a szomszédos országokhoz képest, ahol a fizetések magasabbak, és heti csak 40 órát dolgoznak azok a galád munkavállalók, bezzeg mi, mi heti akár 60 órát is a munkahelyen ülünk. És ez a különbség, ők 40 órát dolgoznak, mi meg 60 lennénk bent, de lehet, hogy ebből már csak fáradságból, és dacból is csak olyan 30-cat dolgoznánk vagy még annyit sem.

Szerintem ösztönözni lehet a kedves dolgozót a hatékonyabb munkavégzésre, de pozitív módon, és nem az őt negatívan érintő intézkedésekkel.

A legjobb dolog velem kapcsolatban te vagy (by R.M)

Ez egy újabb kellemes dallam, amit mostanában hallani szoktam, egy szép szerelmes duett:

The best thing about me is you by Ricky Martin:

 

És ha megkérdik mondj igent:) Adj egy esélyt és reméld a legjobbat.

 

Az alkalmatlan a nyerő?

Miért van az, hogy bármerre megyek, mindenfele azzal találkozom, hogy olyan emberek töltenek be olyan posztokat, és végeznek olyan feladatokat, amelyekre teljesen alkalmatlanok? Persze nyilván csak szerintem van így, és csupa elfogultságból gondolom azt, hogy én jobban tudnám azt csinálni, mint az adott ember, vagy ha nem is jobban, de másként. Persze van olyan dolog, amit én el se vállalnék, és néha annak se kellett volna elvállalnia, aki csinálja. Azért mondtam, hogy nyilván csak szerintem, mert ugye azt az adott személyt valaki felvette arra a posztra, és valaki ott is tartja, és nyilván meg is van győződve arról, hogy egyrészt jól döntött, másrészt jól dolgozik az alkalmazottja.

Lehet azért is teszek fel ma annyi kérdést, mert délután hallgattam egy előadást, ahol gyakorlatilag 40 percen keresztül minden mondat kérdő mondat volt, olyan szinten, hogy már szinte köszönteni is úgy köszöntöttek: Köszöntöm Önöket? Nem is értem, hogy lehet az, hogy ha valaki azzal keresi a kenyerét, hogy beszél, akkor hogy nem tud mégsem beszélni rendesen?

Kérdések

Vajon ahol az ország véget ér, ott véget ér a magyarság is? Vajon, ha egy tehetségkutatót nálunk egy határontúli magyar nyer meg, akkor az ellopta a helyet egy magyartól? Ő már nem is magyar? Tulajdonképpen ki számít magyarnak? Az aki Magyarországon született, vagy az aki magyarul beszél, vagy az, aki annak érzi magát, legyen a világ bármely csücskén? Vajon a bennszülöttek között van olyan, aki inkább magyar, mint a másik?

Tényleg jó volna az bárkinek is, ha az ország teljesen homogén lenne? Elvesz az valamit tőlünk, hogyha etnikailag heterogén társadalom vagyunk, vagy inkább hozzáad?

Vajon egy dal ugyanazt kell jelentse mindenki számára? Biztos, hogy csak akkor lehet hitelesen előadni egy számot, ha átéltük ugyanazt, mint az eredeti előadó, vagy el tudjuk játszani, hogy átéltük?

Ezek a kérdések jutottak most így hirtelen eszembe, ahogy néztem a tévét, és megfogalmazódott már bennem egyfajta válasz is a kérdésekre, de most még hagyom azokat érlelődni egy kicsit. Addig azonban szívesen veszem bármelyikőtök válaszát ezen kérdésekre.

munkahelyi stressz

Állítólag a régiónkban mi vagyunk a legstresszesebbek.

az új találkahely

Nevezhetjük akár így is, az új találkahely, vagy közösségi tér, ahol a legtöbb ember megfordul, és mindig tele van emberrel, és hangos morajlás tölti be a teret a sok duruzsoló embertől. Hát ez alapján még akármiről beszélhetek, ugye?:)

Jennifer Lopez - On the floor

Lehet csak az ismerős dallam miatt, de kifejezetten tetszik:

#746

Vannak dolgok, amiről szívesen írnék, csak nem akarom összecsapni, és nincs időm és energiám rendesen kifejteni.

Röviden és tömören, lényegre törően, valaki más által megfogalmazva:

"Tudjátok mi történt a kormányváltás alkalmával???

Egy óvatlan pillanatban, amikor nem figyeltünk oda kicserélték a szánkban a faszt!"