friss vagyok

Nem is értem miért érzem ma magam kissé zizinek, amikor vasárnap este miután végignéztem a forma1-et, a szünet alatt még mic-t is sütöttünk, megnéztem az Édes november című filmet, ami eleve fél kettő után ért véget, és nem volt annyira vidám, a happy end is elmaradt, így még kellett valami levezető, ami olyan kései órán már nehézkes, így sikerült egy Trianonról szóló beszélgetést néznem még kettőig, mert az aztán olyan vidám téma... És tegnap este is a Büszkeség és balítéletet néztem éjjel egyig, mert ugye akkor lett vége. Aztán ugye aludtam olyan 5 órát, így frissen és üdén ébredtem, és mentem dolgozni.
Mondjuk tegnap este nem voltam álmos, vicces, hogy elég egy alkalom is, hogy eltolódjon a bioritmusom.

 

délutáni vendég

Délután egy ismerősünk volt látogatóban nálunk, és ahogy beszélgettünk, ahogy azt szinte valamennyi találkozásunk alkalmával, ezúttal is megjegyezte, hogy milyen kár, hogy én ilyen messze dolgozom és lakok, és ilyen keveset vagyok itthon, mert ő úgy szeret velem beszélgetni, és akkor és olyan jó volna velem beülni egy kávézóba, vagy elmenni erre meg arra. Meg is kérdezte, hogy nem akarok-e visszajönni erre, itt keresni munkát. Én hallgattam, nem akartam mondani, hogy nem, ide vissza én nem szeretnék jönni, csak annyit mondtam, hogy nekem erre nem nagyon vannak ismerőseim, barátaim, és azt csak hozzágondoltam, hogy nekem nem csak a munkám van messze innen, de a párom is. Közben csak csendben súgtam oda anyunak, hogy én nem szeretnék ide visszajönni, amire az volt a válasza, hogy ne is, ha akarok mozdulni, akkor csak nyugatra, ide vissza ne. Hát igen, itt nincsenek lehetőségek, és az itteni mentalitás sem a legjobb.

Egyébként vajon azért jön ki velem olyan jól édesanyám barátnője, mert meleg vagyok? Vagy ettől teljesen függetlenül? Vajon akkor is szeretné, hogy visszajöjjek ide, ha tudná, hogy meleg vagyok? Tudom róla, hogy hitére hivatkozva elítéli a homoszexualitást. Egyvalami azonban tény, hogy szereti kikérni a véleményem, és szeret velem mindenféléről beszélgetni.

#792

Régi szép idők, amikor még nem tudtam mi a különbség az msn és az sms között, nekem mindkettő csak 3 betű volt, amit jól össze is tudtam keverni, pedig akkor már kezdtem használni az egyiket.

Szivatás

Most délután a Deákon a két metró közötti átjáróban az egyik mozgólépcső nem működött, így a lefelé menőknek gyalogolnia kellett, amit olyan viccesnek találtam, hogy alig bírtam ki, hogy hangosan fel ne nevessek, szerintem így is feltűnően vidáman érkeztem fel. Persze mondjuk nekem nem kellett lépkedni az álló mozgólépcsőn. De olyan vicces, ahogy a tömeg egyszerre hullámzik le fel, mert egyszerre lépnek egy következő lépcsőfokra.

Ami közben eszembe jutott az, hogy olyan vicces lenne, ha egyik nap az egyik oldalt csak felfelé a másik oldalt csak lefelé mennének a mozgólépcsők a hármas metrónál, mennyi ember lepődne meg. Még kandikamerának is jó volna:)

Nyár van

Valahogy ez a dallam sikeresen belopta magát az agyamba:

Egyébként szerintem a két csaj hasonlít annyira egymásra, hogy akár testvérek is lehetnének, nem?

Mondj egy szót

Eszembe jutott egy roppant izgalmas elég hosszú szó, melyet nem is tudom miért jegyeztem meg, elvégre nem mondhatnám, hogy túl sűrűn használom, értelmes mondatkörnyezetben meg aztán végkép nem. Ez a szó nem más, mint az empíriokriticizmus. Ugye milyen egyszerű? És milyen gyakran mondunk vele mondatot!

Neked is van ilyen "értelmes" szavad, amely ismeretének hasznosságát nem igazán érzet?

#788

Az nem elég, ha csak én akarom, a másiknak is akarnia kell.

Legyen szó akár barátságról, akár másról, az ahova legalább két ember kell csak akkor működőképes, ha minden fél akarja azt. Persze egyedül is juthat előre az ember, csak akkor számolnia kell a magánnyal, és nagyon kevés olyan ember van, akinél ez ne jelentene előbb vagy utóbb problémát.

Gondolatfoszlány

Székely vagyok, s magyar, vagy csak székely s nem magyar?

Ez csak úgy eszembe jutott, egyáltalán nem tudom, hogy ezt hallottam-e valahol, vagy saját kútfőből származik. Én biztos, hogy ez is vagyok, meg az is, az őseim közt mindkettő van számos másik nációval együtt, valójában ettől vagyok igazi magyar.

A kérdést nem is annyira a soron következő népszámlálás kapcsát tenném fel, hanem egy olyan vetületben, hogy vajon tényleg minket választanának az Erdélyben élő emberek, ha szabadon eldönthetnék, hogy hová szeretnének tartozni? Nem lehet, hogy függetlenek akarnának inkább lenni, és létrehoznák a "Kelet Svájcát", ahogy időről időre Erdélyt hívni szokták? Hiszen már nagyon nagyon rég óta vegyes ott a lakosság, már a török idők előtt is szülővárosomban több különböző nemzet tagjai éltek együtt. Szóval biztos, hogy valakit választanának, és nem lennének inkább a saját maguk urai? Mert valószínű akkor tudnák a leginkább az egyenjogúságot biztosítani maguknak, és nagyjából csak saját magukban nem csalódtak még.

herceg a fehér lovon

Megfigyeltétek, hogy a filmek felének ma is ez a központi témája? Egy meg nem unhatatlan téma, jön a jóképű gazdag herceg, akitől mindenki elalél, persze csak a főhősnőnk ellenáll neki egy darabig. Mivel a hercegek manapság már egy kihaló faj, és a nagyfokú "beltenyészet" miatt ritkán jóképűek, meg elég sok elvárásnak kell megfelelni oldalukon, így lecserélték őket sztárokra, de a sztori lényege megmaradt. Nem tudom mi benne annyira vonzó, habár biztos jól esne nekem is, ha valami jóképű híresség csapná a szelet:)például Fenyő Iván.

De mondjuk két átlagos ember szerelme sokkal kellemesebb, habár valószínű nem annyira izgalmas:)

határon túli gondolatok

A másik amelyet előszeretettel gondolnak az itteniek, a mellett, hogy a határon túl senki nem beszél magyarul, mint azt korábban írtam, hogy mindenki ért, és csak azért nem válaszol, hogy szemétkedjen. Ez is izgalmas feltételezés, és nevetséges is. Erre is hallottam már megerősítő történetet: annak idején a határőrök nyilván mindent értettek, csak direkt nem voltak hajlandóak válaszolni. Hát nem pont így van, hiszen annak idején az volt a szokás, hogy a magyar katonákat a szovjet és bolgár határra tették Romániában, hogy nehogy át akarjanak szökni Magyarországra, és a magyar határra pedig moldovai és havasalföldi románokat tettek, akik tényleg nem tudtak magyarul, no meg ugye ők nem ismertek erre senkit, így sokkal kevésbé eset nehezükre, ha lőni kellett esetleg.

Annak idején nagyon sokan azért keltek útra, és hagyták el szülőhazájukat, hogy gyermekeiket ne tegyék ki annak a nehéz sorsnak amiben ők éltek. Nehéz sors alatt egyrészt a szocialista hiánygazdaságot értem, másrészt azt, hogy ha beléjük akartak kötni, megbántani őket, akkor hontalannak nevezték őket. Átköltöztek, egyesek csak az anyaországba, mások úgy vélték, ha már mennek, akkor messzire mennek, így gyakorlatilag szinte az egész világon laknak erdélyiek. Míg nyugaton tényleg "idegenek", habár ott ezt nem igazán vetik a szemükre, addig azt gondolná az ember, hogy itthon befogadó környezet várja a magyarokat, de ez csak részben van így, hiszen itt meg azt vágják a fejükhöz, hogy románok. Érdekes, hogy míg az első mindenkit felháborít, addig a másodikat ugyanazok az emberek alkalmazzák.

Egyébként a határon túl annak idején nem volt jellemző az a dögöljön meg a szomszéd tehene is mentalitás, ami az itteniek sajátja, ott sokkal összetartóbbak voltak az emberek. Sajnos azonban kicsit már őket is megmérgezte az irigy hozzáállás.

Egyébként kíváncsi lennék, ha a népszámláláskor tovább lenne bontva az, hogy magyar, akkor melyik csoport mekkora létszámot érne el.

Nemzeti összetartozás

Tegnap volt ez az új ünnepnap, új, mert csak tavaly jelölték ki ünnepnapnak a trianoni békeszerződés emlékére. Az ünnepnap kiírása mellett azt is elhatározták, hogy a hazai diákok ne csak a mai ország területét ismerjék meg, hanem jussanak el a határon túli részekre is, és kapjanak egy kis ízelítőt az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy éppen vajdasági kultúrából, s lehetőséget kapjanak az ottani magyarokkal való találkozásra, ezáltal erősítve az összetartozás tudatát. Úgy vélem erre igen nagy szükségünk van, hiszen jelenleg igen kaotikus elképzelésekkel rendelkeznek a magyarországiak.

Mit értek az alatt, hogy kaotikus? Hát egyrészt tudják azt, hogy sokkal nagyobb volt az ország, azt is tudják, hogy az elcsatolt részeken is élnek magyarok, de azt már nem feltételezik, hogy ők is beszélnek magyarul, és magyarnak érzik, vallják magukat. Gondolom most vannak olyanok, akik felhúzzák a szemöldöküket, hogy ez mekkora hülyeség, pedig nem akkora, mint azt gondolnánk. Saját tapasztalatom, hogy megkérdezték tőlem, hogy honnan tudok ilyen jól magyarul? Nehéz volt megtanulni? Hiszen az addig rendben van, megvan a történelemből, hogy a csúnya nagyhatalmak elcsatolták azokat a területeket, meg ott élnek magyarok is, de valahogy mégis az erdélyi lakosok azok románok, a felvidékiek szlovákok, a kárpátaljaiak ukránok, a vajdaságiak meg szerbek. Nem tudom mi lehet az ilyen emberek agyában, gondolom feltételezik, hogy a sok gonosz román csak azért tanult meg ilyen jól magyarul, hogy elvegyék a munkájukat, vagy könnyebben kapjanak segélyt.

Mondok egy másik példát: ugye ott vannak a tehetségkutatók, melyeket minden alkalommal magyarok nyertek meg, csak nem minden esetben "egyes" magyarok, volt amikor "kettesek". Ki hinné, hogy vannak "kettes" magyarok is? Hogy nem minden magyar egyformán magyar? Én magamtól nem, ebben a formában pedig semmiképpen sem érzem azt, hogy különbséget kéne tenni.

Kik voltak a kettes magyarok? Hát Karamel, Ruzsa Magdi, Király Viktor, Tolvaj Reni, és mostmár ezt a sort erősíti László Attila is. Mert jó tényleg magyarok ők is, csak nem olyanok, hangzott a válasz egy beszélgetés során, amikor értetlenül visszakérdeztem. Ők azok a magyarok, akik elveszik a magyarok munkáját, boldogulási lehetőségét a magyaroktól. Ha ez így nem is lett kimondva, de azért  mégis ezt lehetett mögé érteni.  Nem az a baj, hogy tehetségesek, inkább csak az, hogy itt akarnak boldogulni. Milyen fura, hogy úgy érzik egyesek, hogy legfőbb ellenségük pont a magyarok, vajon mi lehet ennek az oka fukarság, irigység vagy valami más?

Egyébként azt beszéltük, hogy valószínű azért tud nyerni a határon túli, mert az ottaniak szívügyüknek érzik azt, hogy szavazzanak, az itteniek viszont kevésbé érzékenyek már erre.

jégeső

Éppen fizettem a pénztárnál, amikor hallottuk az épület tetejére eső jégdarabokat, a pénztáros azt ajánlotta, hogy üljek le nyugodtan az étkező részen, ott kilátok, hogy mennyire szakad az eső, és ne menjek ki inkább. Közben azon töprengett, hogy vajon mi lehet a kocsijával a parkolóban. Elmentem a kijáratig, és néztem, hogy elindul-e a busz (hát igen, nekem nincs kocsim), vagy azért sikerül elérni. Mivel nagyon szakadt az eső és még mindig jég is esett, így amikor láttam, hogy elindul a busz lemondóan álldogáltam, de a buszvezető rendes volt, és a bejárathoz kanyarodott, így fel tudtam rá szállni. Ennek ellenére eláztam eléggé, ugyanis az előttem lévő nő nagyon ügyesen a nyitott ernyőjével beakadt a busz ajtajába, így ő már bent volt, de én még kint az esőn. Igaz csak néhány másodperc volt az egész, de annyira esett, hogy így is eláztam eléggé. Kikanyarodtunk, néztem is, hogy jé nem is látunk semeddig sem, amikor a sofőr letörölte az ablakot, és lehetett látni is valamennyit. A kocsit eltüntek az útról, mindenki lehúzódott, valami fedezéket keresve a fák alatt. Még vagy 5 percig szakadt, de mire ide értünk, ahol én leszálltam, már csak éppen szemerkélt. Mondjuk ennek ellenére megvolt a nem tervezett hajmosás, kellett nekem elmenni boltba kenyeret meg fagyit venni... mondjuk ahogy az lenni szokott persze ennél jóval több mindent sikerült összeszednem, persze csupa olyan dolgot, ami amúgy is kell, csak nem volt eszembe, vagy nasi...

És már süt is a nap...

Kis ügyi

Ma sikerült nagyon eredeti módon leennem magam. Reggel ettem egy nagy islert, melyből a lekvár egy csöppje befolyt a mellkasomra, úgy, hogy a felette lévő ingen nyoma sem látszik, hogy ráesett volna bármi is. Nem tudom, hogy sikerült oda beessen, elvégre nincsenek nagy mellem és mély dekoltázsom, és még az ing gombjai se voltak kigombolva. A legjobb, hogy észre se vettem egészen délutánig, amíg hazaérve át nem öltöztem.

#781

Az annyira kellemes, amikor állunk sorban vagy 5-en is a piacon, és az eladó fogja magát és a cigiét szívva beszélget a standjára éppen pakoló munkással.  Az, hogy váltanak néhány szót, megmutatja mit hová tegyen a munkás abszolút nem lenne probléma, de amikor a vevőknek háttal, azokra mégcsak fittyet sem hányva álldogál és beszélget, akkor úgy gondolom nem érdemli meg, hogy kivárjam a sort, és neki adjam a pénzem.

Mondjuk azért az is eléggé kiábrándító, ha a gyümölcsök felett cigizik az eladó, mert én nem kérem, hogy füsttel tartósítsák az árut. Csodálkozom, hogy hogy nem tiltották még meg a csarnokban a dohányzást.

#780

Láttam egy nőt, akin olyan ruha volt, hogy akkor sem lehetett volna többet látni belőle, ha nincs rajta semmi. Tök fölöslegesen öltözött fel. Habár lehet csak azért ez a véleményem, mert a lépcső tetején voltam. A férfiak szemérmesebbek...

#779

Olvastam SPF-nél a vadászrepülőkről, és nekem arról az jutott eszembe, hogy volt egy időszak, amikor rendszeresen járkáltak felettünk a vadászgépek, pedig a közelben sem volt bázis. Védték a légterünk, őrizték a határunk. Emlékszik rá valaki? Akkoriban nem éreztük magunk olyan nagyon biztonságban, pedig a háború elég messze volt tőlünk, csak éppen mi is a hátár mentén voltunk, igaz egy másik határ mentén. Elég félelmetes érzés volt ami azt illeti, legalábbis eleinte. Ez az oka, hogy habár tetszenek a gépek, annyira mégsem tölt el jó érzéssel, ha látom elhaladni őket.

Volt még ennél is korábban egy másik időszak is, amikor mondhatni készültség volt felénk, mindenki a tévét nézte a friss hírek miatt, a kórház készenlétben, hogy ha kellene akkor tudjon nagy mennyiségű beteget fogadni, akiket vonattal hoztak volna. Azért gondoljatok csak bele, nem túl kellemes érzés, még akkor sem, ha tudod, hogy az egy másik ország, és elvileg hozzánk nem érhet át a dolog.

Szóval az elmúlt 20 évben kétszer is volt olyan, hogy csak néhány kmre a határtól bombáztak, lőttek, és ez közvetlenül is kihatott ránk, a mi szürke kis hétköznapjainkra. Valahogy nem vágyom rá, hogy újra ilyen legyen.

humor morzsák

Kis kárpótlás a szótlanságért cserébe:

.         Magyarországon azért ilyen lassú a vasúti közlekedés, mert meg kell őriznünk a nagy ország látszatát!

.         A nők többnyire tudják, mit akarnak. De nem mindig tudják, mikor akarják.

.         Az őrült abban különbözik a többi embertől, hogy csak egy rögeszméje van, míg a többinek egy egész rakás.

.         A siker titka az őszinteség, ha már ezt is színlelni tudod, befutottál.

.         A legjobb barátom és én olyanok vagyunk, mint két testvér - Káin és Ábel.

.         Valahol a lelke mélyén minden ember jó. Csak sajnos vannak nagyon mélylelkű emberek.

.         Viszontszerelem az, ha te szeretsz engem, én viszont mást.

.         A feleség olyan, mint a monokli. Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember.

.           A lehetőség mindig nagyobb, mikor eltűnik, mint amikor érkezik.

.      Hol tanulták meg az anyukák mindazokat a dolgokat, amiktől úgy féltik a lányaikat?

.      Megfogadtam, hogy nem zabálok és nem vedelek, és tizennégy nap alatt leadtam két hetet.

rövid, tömör

Ahogy mondani szokták: Sötét Bihar. Kár, hogy ez a mondás nem igazán alaptalan.

Szép kerek mondat

Tényleg, van olyan is, hogy jaaaj - egy pár másodperces gondolkodási szünet aztán így folytatódik: ezt nem értem.

#775

Azt mondták tegnap, hogy ma rossz idő lesz, és én meg hittem nekik, ezért reggel hosszú nadrágban indultam neki. Aztán már fél kilenckor hőség volt, rajtam kívül gyakorlatilag mindenki rövidnadrágban, az égen pedig csak egy két bárányfelhő lehet látni. Szóval nem mintha különösebben hiányozna a rossz idő, de az előrejelzésnek ezek szerint most sem lehet hinni. Nehéz szakma időjárásjósnak lenni, de azért ki gondolná, hogy ennyire nem megy az előrejelzés, pedig régebben jobban beletrafáltak.

Gondolom persze nem mindegy, hogy hol nézünk utána. Van megbízható előrejelzőtök? A térd, fej meg ilyesmi nem ér, olyan kell, amit én is tudok használni! A rádió, amit napközben hallgatunk például csak annyira vállalkozik, hogy megmondja abban a pillanatban éppen milyen idő van, de azzal sokra nem megyek, mert azt én is látom, ha kinézek az ablakon.

hát nekem sem kell a szomszédhoz fordulni, hogy beégessem saját magam

Az olyan ciki, amikor az ember összetéveszt valakit valakivel, és rossz embernek kezd el magyarázni, aki feltehetően azt gondolja közben, hogy hát ez sem normális, miket hord itt össze. Hát ma én is jártam így, ráadásul akinek elkezdtem beszélni az nem egy idegen volt. Nem tudom eldönteni, hogy ez még kellemetlenebbé teszi a szitut vagy sem, habár ebből így könnyebb volt kihátrálni, mert volt más közös témánk, és váltottunk, és akár az is lehet, hogy csak gondolkodóba esett, hogy miről is beszéltem, mert mivel egy ebédkihordó futár üzenetét adtam át, így még akár azt is hihette, hogy egy olyan emberről beszéltem, aki már neki is hozott ki kaját. Nagyon ügyesen céget nem említettem. A ciki csak az, hogy nekem az egész, hogy mellétrafáltam csak azután esett le, hogy elköszöntünk.

A dohányzás ellen

Tegnap, vagyis tegnap előtt láttam egy részletet, melyben egy nő, azután, hogy mindenkit kiosztott, hogy milyen sznobok, hogy már dohányozni sem lehet egy partin kiesett a nyitott ablakon egy toronyházból. Az jutott eszembe, hogy ennek a jelenetnek a végére odarakva, hogy a dohányzás súlyosan károsítja az Ön egészségét igazán jó dohányzás elleni reklámfilmet lehetne csinálni. A jelenet kissé morbid, ugyanakkor humor is volt benne, és habár nyilván ez túlzás, mégis felhívja a figyelmet a lényegre.

családi kötelék

A gondolataim cikáznak jobbról balra, így jutottam el oda is, hogy mennyivel másabb a testvéri kötelék, ha a testvérek nap mint nap találkoznak, mintha csak ritkán látják egymást. Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnék egymást, csak nem olyan belsőséges a kapcsolatuk, persze hogy is lehetne. Elnézve unokatesómékat, akik minden buliba együtt mennek, rengeteg közös barátjuk van, és minket tesómmal, hát ég és föld a kettő. Nekünk nincsenek közös barátaink, viszont ahhoz hasonlítunk éppen eléggé egymásra, hogy ha egyikünk régi ismerőse a másikkal találkozik az össze tudjon minket keverni. Nem járunk közösen bulikba, és mivel ő már házas, így már különösebben nem is szervezünk közös programokat, csak találkozunk (remélem ez itt azért elég érthető). Na szóval jelentős a különbség, ami betudható annak, hogy mi korábban "elszakadtunk" egymástól a suli miatt, mint ők. Mi tulajdonképpen már több, mint 10 éve, hogy nem lakunk egy fedél alatt úgy igazán, és mivel mindketten fiúk vagyunk, így kapcsolatunk is fiúsan visszafogott. Szerintem teljesen más eleve két lánytestvér, de akár vegyes testvérpár kapcsolata, mint két fivéré. Ti hogy vagytok a testvéretekkel? Vele osztjátok meg titkaitok?

csak azt szeretném mondani, hogy...

Hajrá Alíz, hajrá!!!:)

Mindjárt itt van a döntője az Éden hotelnek, és igazából azok közül akik bent vannak én Alíznak adnám a fődíjat legszívesebben. Hogy miért? Mert úgy gondolom, hogy elég sokat volt kénytelen küzdeni azért, hogy eljusson a döntőig, és nem is volt olyan könnyű dolga, a többiek zökkenőmentesebben jutottak el idáig, végig magára volt utalva.

Az eper ára

Idén már jó ideje lehet friss epret kapni, és most már megjelentek a piacon a magyar termések is. Nem tudom mennyire figyeltétek meg, hogy ez mit vont maga után, ha nem, akkor én most elmesélem.

Már valamikor márciusban megjelentek az eprek a piacon, de akkor azok még mind importból származtak, eleinte elég drágák is voltak, de aztán ahogy egyre több és több lett a standokon az árak is szépen elkezdtek csökkenni, eljutva odáig, hogy már 500-600 forintért is lehetett epret kapni. Az idő előrehaladtával megjelentek az első úttörő magyar eprek is, volt olyan amikor 4000 forintért kínálták őket. El nem tudom képzelni, hogy megvegyem a 4000 forintos epret, csak azért, mert rá van írva a táblára az ár mellé, hogy magyar eper, főleg úgy, hogy ugyanazon a standon ott van a külföldi is 800 forintért kilónként, de biztos volt aki megvette ennyiért is, habár szerintem nem tudhat olyat az az eper, amiért annyival többet érne a másiknál (hacsak nincsenek aranyból a magjai). Aztán persze a magyar eper ára is csökkent, és az utóbbi hetekben eljutottunk odáig, hogy az is csak 700-800 forint, de közben eltűnt a piacról az olcsóbb külföldi eper. Amit én nem értek meg, az az, hogy nem tudjuk olcsóbban adni a magyar epret, mint a külföldit, amikor azt még csak nem is kell átutaztatni a fél világon, hanem megterem itt a sarki kertben. Ha mi tényleg képtelenek vagyunk olcsóbban megtermelni, mint a világ más részein, akkor nem kellene talán elmenni, és megnézni, hogy mi az ő titkuk, és aztán azt alkalmazni itthon is?

Engem nem győz meg az a válasz, hogy mert nem lehet olyan olcsón minőséget előállítani, mert mindannyian jól tudjuk, hogy de igen, lehet. Megaztán egy tő eper az egy tő eper, bárhol is vagyunk, és ne mondja nekem senki, hogy az importnál nem tudjuk mivel fújták le és fel őket, mert a hazainál sem tudjuk, és a hazai termelőkről sem tudom elképzelni, hogy a finomabb termés érdekében esti mesét mondtak volna az epreknek.

Szóval csak annyit lehet látni, hogy az eper szezon kellős közepén a hazai eper még mindig drágább, mint a külföldi volt a szezon előtt.

Friss infó: Ma már eljutottunk odáig, hogy 400-500 Ft lett az eper a piacon.