2015. október 25., vasárnap

áhá-áhá

Vagy valami ilyesmi. Az imént felnéztem a tévére, női divatmagazin, nem is értem miért nem kapcsoltam el, de mindenesetre az egyik nyilatkozó neve éppen ki volt írva, és az a keresztneve, hogy Gyémánt. GYÉMÁNT, komolyan, hogy lehet ilyen nevet adni egy gyereknek? Nem jön, hogy elhiggyem, hogy ez egy női név.

2015. október 18., vasárnap

visszaút

A tegnapi fél órával hamarabb értemnek ma megvolt a böjtje. Még bizakodva rohantam az állomásra otthon, ami azt illeti szinte rekord idő alatt értem ki, de fölösleges volt rohannom, mert a vonat az bizony már ott késett. Aztán ezt a késést már csak növelte, hiszen a vonal olyan állapotban van, hogy nem lehet tartani a menetrendet. Az elsőre 5 perces késéből lett 13 perc is, viszont a csatlakozó IC "csak" 5 percet késett, így az amúgy 5 perces átszállási idő és az 5 perc késés nem volt elég ahhoz, hogy elérjem a csatlakozást. Így aztán a pénztárnál többedmagammal érdeklődtünk, hogy akkor hogyan tudunk továbbjutni, és nagyüzemben cserélték és váltották vissza a jegyeket. A következő IC-re már csak a gyorsvonati részre volt hely (mert már olyan is van rajta hétvégén) de akkor már nem vártuk meg azt, mentünk a fél órával hamarabbi gyorsvonattal. Két megállóval odább bevártuk a 80 percet késő IC-t, amellyel néhány km-t összecsatolva tettünk meg, aztán mindkét vonat ment tovább a maga útján. A közös szakaszon amúgy biztosítéki berendezés meghibásodás is volt, így néha csak lépésbe haladtunk. Majd alig 45 perc késéssel meg is érkeztünk a nyugatiba, így amúgy az eredeti hazaérési időponthoz képest kerek 2 órával később haza is értem.... Az út így háztól házig 5 és fél óra lett. Na ilyenkor gondolkodom el, miért is nincs már kocsim és jogsim??

2015. október 17., szombat

vonatozás

És a vonaton vki unalmában az előtérben hangosan énekel...
Meg arra is rájöttem, hogy az ízesített víz nem csak rossz tud lenni, de meg is tud romlani...
Update: és átszálltam egy olyan vonatra, ami már el kellett volna menjen, így hamarabb érek mint a menetrend mondja.

2015. október 14., szerda

Szeretet

Van amikor nem jó érzés itthon lenni egyedül, mint például most sem az, ilyenkor igazán jól esne, ha lenne egy hasonló ragaszkodó, szerető háziállatom. 


2015. október 10., szombat

Ki szívta ki?

Velem elég későn eset meg, hogy ilyen foltot szereztem, már majdnem 30 voltam, amikor a barim kiszívta a nyakam, és hát másnap dolgozni kellett menni. Persze hogy egyből feltűnt mindenkinek, a csoportomban, hogy a főnökük nyakát kiszívták a hétvégén, na így őrizd meg a tekintélyed :D.
Meséljetek, nektek mikor szívták ki a nyakatok?

Ez itt a reklám helye

Csak azért mert két apuka van :

2015. október 5., hétfő

úgy olvasni

Úgy olvasni egy könyvet, hogy már az elején tudod mi lesz a vége, és nem azért mert azzal kezdted olvasni, hanem mert leírják, egész fura, főleg mivel szomorú a vége, így már az elején, az aktuálisan egyáltalán nem szomorú rész is kicsit megható. Érdekes élmény.

2015. október 4., vasárnap

van benne valami

Fiatal az, akinek fogalma sincs róla. hogy a régi szép idők most van. (Timár György)

2015. október 3., szombat

Milyen hosszú?

Milyen hosszú volt, vagy mióta tart eddigi életed leghosszabb párkapcsolata?

2015. szeptember 28., hétfő

Think!

Ez a végső mondanivalója az alábbi videónak, szerintem megéri azt a pár percet végignézni illetve azokat a gondolatokat átélni, amelyek a videó alatt beugranak:

Végre

Végre egy kis lökést kaptak a dolgok és sikerült egy feladattal tovább haladni, sőt kvázi befejezni, ez merőben újdonság volt az elmúlt hónapok szenvedései után. Persze hirtelen azt se tudtam hová kapjak, szerintem a kollegák már unták a leveleim, mert mindenkinek küldeni kellett az értesítést, hogy akkor az ő részét élesítse, haladjon tovább, stb, szerintem írtam vagy legalább 10 levelet, és listából néztem, hogy minden eszembe jutott-e. De jó érzés végre letudni egy feladatot.

2015. szeptember 13., vasárnap

Európa

Néhány érdekes, néha vicces felosztása Európának különböző gondolatok mentén.

2015. szeptember 5., szombat

és egyébként

Amikor a kollega kijött és mondta, hogy tőle megkérdezték, hogy szokott-e rosszul lenni, eldöntöttem, hogy én nem hagyom, hogy ilyet kérdezzenek, mert ha amúgy nem is, attól tuti, hogy rosszul lennék, és akkor kb úgy nézne ki a helyzet, hogy:
-Szokott rosszul lenni?
-Hát ha már így kérdezi most is kezdek...

Ehelyett mikor elmondta, hogy most szorítsa ökölbe a kezét, én pedig el fogom szorítani, stb, akkor én vidáman hozzátettem, hogy:
- Én pedig nem fogok odanézni.
Jött is gyorsan a válasz:
-Én azért oda fogok.
Mire megjegyeztem, hogy az azért nem baj, s míg ezen jót derültünk szinte már túl is estünk a vérvételen.

Kihívás

Amikor vérvétel után küldenek dobozba pisilni, úgy, hogy előtte a lelkedre kötik, hogy a tű helyére nyomd a vattát, nem elég, hogy leragasztották, azért azt nyomni is kell. Na most azért képzeljük el azt a szitut, ahogy egyik kezeddel nyomod a másik karod, és közben próbálod magad kihámmozni a nadrágból. Még akkor is, ha utána váltottam arra, hogy a másik kezem behajlítva szorítottam, hogy legalább az egyik kezem legyen szabad, habár egy kézzel sem egy egyszerű művelet ha még a dobozt is tartani kell. Hát szóval lehet én fordítva csinálnám a helyükbe.

2015. augusztus 27., csütörtök

Alkoholizáltunk

Voltunk Tokajban vettünk helyi pincében helyi termelőtől helyi bort majd hazatérve 7-en megittunk belőle összesen nagyjából fél litert, pedig finom bor, még nekem is ízlett. Hát szóval úgy érzem nem mi leszünk akiken megél a magyar szeszipar :)

2015. augusztus 25., kedd

De fura itthon

Amikor múlthéten hazaértünk, megállapítottam, hogy nem szeretnénk újra itt lakni, olyan más mint én. Olyan furán öltöznek az emberek, és olyan furák is. Aztán ma már láttam, hogy azért vannak olyanok is, akin megakad az ember szeme. Persze kin miért akad meg, az utcán menő vadidegenen azért, mert valahogy jobban nézett ki, mint azt itt vártam, míg a szembe szomszéd srácon azért, mert magasabb mint én és meg is emberesedett, és én még emlékszem arra, amikor első osztályba járt, hogy milyen kicsi vékony srác volt, most meg egy helyes felnőtt fiatal pasi lett már, és le se tagadhatná az anyját :)
Aztán az is meglepő, hogy én nagy naivan így a dinnye szezonban elmegyek a zöldségeshez dinnyéért, és nézek körbe bambán, hogy hol a dinnye, majd amikor megkérdezem, hogy nincs dinnye? akkor közli, hogy nincs, és talán, mondom talán holnap délelőtt lesz, hát ezen így azért ledöbbentem, és csak akkor ocsúdtam fel, mikor már hazaértem. Aztán elmentem a másik zöldségeshez, ott kaptam is, de a megszokott arcok (persze akiket vagy 2-3 éve nem láttam) helyett egy fiatal srác szolgál ki, akkor kezdtem elgondolkodni, hogy ez a srác tuti alig múlt 18 és amikor még tényleg itthon laktam akkor kisgyerek volt. Lehet, hogy öregszem? :)
De persze azért vannak olyan boltok, pl ahol a gépem most épp szerelik, ahol az ott dolgozók már tizenéves korom óta ismernek, és még mindig nem látom őket öregnek:) Szóval azért vannak ismeret arcok is, de nem érzem azt, hogy ide tartoznék, talán azért sem, mert olyan embert nem ismerek, akivel össze lehetne járni. Majdnem azt írtam, hogy elmenni valahova, de hát itt így hirtelen nem is tudnám hová lehetne.
 

2015. augusztus 15., szombat

Lakótelep szépségei

Ma délután valakinek sikerült a postaládám ajtaját elgörbíteni, de láthatóan az alatta lévő kettő is kapott egy kis görbületet, csak hogy jobban nyíljanak...

2015. augusztus 9., vasárnap

Bécs lámpái

Élőben még sokkal sokkal cukibbak, nem csodálom, hogy nem cserélik vissza őket:

2015. augusztus 6., csütörtök

Igazi multikulti, az együttélés nehézségei - filmajánló

Ma megnéztünk egy francia vígjátékot, a Bazi nagy francia lagzikat. Ez a film amellett, hogy vicces, azért arra is alkalmas, hogy egy pillanatra azért időről időre elgondolkodjunk azon, hogy milyen buktatói és nehézségei vannak a különböző kultúrák együtt és egymás mellett élésének. Persze a szerelem mindent áthidal :)

2015. augusztus 5., szerda

Még hogy a Duna nem kék

Minden csak nézőpont kérdése :) A megfelelő szögből kell csupán nézni.

2015. augusztus 2., vasárnap

Kis nosztalgia latin ritmusokkal

Egy Fiesta kazetta volt az egyik, amit kivittem magammal anno Hollandiába, amikor ott tanultam, amikor magányos voltam, vagy rossz kedvem volt, gyötört a honvágy, akkor azt a kazettát hallgattam, képes voltam egymás után akár többször is végighallgatni miközben sétáltam. Szerettem a ritmusát, a dalokat és a szöveget is.