Olvastam egy bejegyzést a blogfalamon, amit most nem linkelek be, mert az írója annyira nincs oda a népszerűségért blogilag, de talán páran amúgy is olvassátok, olvastátok írását.
Elolvasva legutolsó bejegyzését kicsit úgy érzem, hogy ez az az érzés, amiről én lemaradtam, talán örökre, és azért, hogy lehessen tudni mire gondolok csak három szó onnan ide: szeretem a barátaimat.Igaz az utána lévő rész is lényeges.
És nem hiszem, hogy ezt az érzést pótolni fogom tudni, mire annyi idős leszek, mint azon sorok írója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése