hangulatom

Tegnap cseteltünk az egyik kollegával a munkahelyi híreket osztottuk meg egymással, és arról beszélgettünk, hogy mennyire nincs nálunk bent elismerve a munkánk, igazából az ő főnöke szokta őket dicsérni, elismeri munkájukat. Ma megint beszélgettünk napközben, és egyszer csak azt kérdezte, hogy el vagy keseredve, mert abból amiket tegnap írtál úgy tűnt igen. Hát igen jól megérezte, igaz tegnap panaszkodtam is egy sort neki, hogy nálunk semmi elismerést nem kap az ember a főnökeitől, a kollegáktól persze igen, mert akik a mi "ügyfeleink" azok többször mondták már nekünk, hogy tök rendesek, segítőkészek, kedvesek vagyunk, és szakmailag is ott vagyunk.  Hallottam már ilyet, hogy a nevem ki van írva nagy betűkkel, hogy ha elakadsz hívd őt, biztos segít, hallottam már olyat, hogy az oktatáson is a csoportot amiben dolgozom úgy emlegetik, hogy Ioék, ezek mind tök jól esnek, mert azt mutatják, hogy sikerült kivívnunk, kivívnom a munkámmal a kollegák megbecsülését. Az ugyanakkor rossz, hogy a saját főnökeink soha meg nem kérdezik mi van velünk, nem adnak egy kis pozitív megerősítést, nem tájékoztatnak minket a minket is érintő változásokról, csak ha már folyosói pletyka útján végülis már mindenki tud róluk. Azért mondjuk ez alól is vannak kivételek, például Mancika rendszeresen fényezve van, és dicsérve, a főnökünk úgy jön be az irodába, hogy a másik sarokból már azt kérdezi, hogy Mancika mi újság, a másik x beosztottja le van ejtve. Tulajdonképpen ezek azok a dolgok, amelyeket hiányolok a munkahelyemen. Ti kaptok elismerést a munkahelyeteken a főnökeitektől?

epret tessék!

-Tessék csak tessék, itt a finom, friss, ropogós eper! Mézédes!

- Hogy az eper?

- 700 forint, mennyit adhatok?

...

Hát valami hasonlót tudnék elképzelni a piacon, mert azt régen is nagyon élveztem amikor a kofák kiabáltak, úgy kínálták portékájukat, és lehetett válogatni, alkudozni, nézegetni, kóstolni, vagy csak elveszni a forgatagban. Gyerekként én ezt nagyon élveztem. Ha most mész ki a piacra mindennek kinn van az ára, alkudni nem illik, és nem is hiszem, hogy nagyon lehetne.

Ma jártam a fővámtéri csarnokban és vettem epret, de nehezen sikerült választanom mert vagy nagyon drága volt, vagy éretlen, volt olyan ami nagyon jól nézett ki, csak ott volt gázos ahonnan szedtek. Egyébként ami a legizgalmasabb volt az az árban lévő különbség, ugyanis volt 400-ért is, de volt 1580-ért is. A kérdésem csupán annyi, hogy mit tud az az 1580-as? Mert aligha hiszem, hogy azért mert magyar, és állítólag mézédes ennyibe kellene kerüljön. Remélem az már olyan, hogy megmossa magát, és fel is tálalja:) ennyi pénzért szezon idején már elvárható az ilyesmi, nem?

Egyébként árulja már el valaki nekem, hogy miért kerül kétszer annyiba a hazai, mint a külföldi, amit még szállítani is kell, és általában Nyugat-Európából származik, ahol még drágább a munkaerő, mint itt. Szóval hogy csinálják?

Ja és ugye jól gondolom, hogy itthon nem lehet olyat csinálni, hogy bankkártyával fizetek, és mondom, hogy mondjuk 1500 helyett 5000 vonjanak le a kártyámról és a különbözetet megkapom készpénzben?

cukrászda

Van olyan hely ahol nem látnak titeket szívesen, esetleg ki sem szolgálnak? Nekem akad egy ilyen cukrászda, ahol nem szolgálnak ki. És hogy sikerült elérnem ezt? Elég sokat kellett érte dolgozni.

Először is régebben egy olyan helyen dolgoztam egy nyáron Zuglóban, ami mellett volt egy cukrászda, ami a törzshelyünk volt délutánonként a kollegákkal. Szinte minden nap megfordultunk ott, általában csak beszaladtunk vettünk valamit, utána kiültünk a teraszra, és ott fogyasztottuk el. Aztán egy nap amikor esett az eső nem kint ültek le a többiek, hanem benn, én akkor ott se voltam, mert nem értem vissza időben és nem tudtam bemenni oda. Mikor bent voltak, a szokásos vidám módon beszélgettek, nevetgéltek, ami teljesen megzavarta az álmos kertváros unalmas cukrászdájának szürke napjait, amire úgy reagált az eladó és a tulaj, hogy mi elijesztjük a vevőket, és ezért a cégünk alkalmazottai akik napi több ezer forintot hagytak ott nem kívánatos vendégek, de ezt nem akkor mondták meg az ottlévőknek, hanem másnap, amikor én tévedtem be, akkor mondták meg nekem, hogy tegnap annyira zajosak voltunk, hogy ne jöjjünk többet. Mondtam, hogy de én tegnap nem is jártam itt, erre jött a válasz, hogy dehogynem, hiszen ő emlékszik rám, hogy én ott ültem, és hiába bizonygattam neki, hogy de én nem is jártam itt tegnap, nem foglalkozott vele. Én mondtam bent, hogy mit mondott nekem az eladó, mindenki nagy szemekkel bámult rám, hogy most ugye csak hülyéskedem. Aztán teltek múltak a napok, és egyszer megint betévedtem néhány kollegával, hogy vegyünk egy fagyit a nagy melegben amit eszem ágában sem volt elfogyasztani ott, eleve tölcsérbe kértem, mire hangzott a válasz, hogy engem nem szolgálnak ki. A kolleganőm közben már kért fagyit, őt kiszolgálták szó nélkül. Tulajdonképpen mindenki mást kiszolgáltak, csak én lettem megtisztelve azzal, hogy nem szolgálnak ki. Ja és a kollegák ekkor ráadásul megerősítették az eladónak, hogy aznap amikor az ominózus eset történt én ott sem voltam. A válasz az volt kb, hogy nem baj, volt máskor is amikor hangosak voltunk. Ekkor egy kicsit kiakadtam, és kértem a panaszkönyvet, és beleírtam az esetet. Az eladó nagy morogva előszedte, majd a végén nekem kellett elmondanom, hogy abból egy példány az enyém, meg hogy hogyis kell kitölteni az egészet. Na ez olyan 3 éve volt, de a cukrászda időszámítása szerint még nem telt el 30 nap sem, ugyanis még nem sikerült válaszoljanak a bejegyzésemre, lehet azt is el kellett volna mondani nekik, hogy az a könyv nem csak porfogó, hanem az abba beírtakra reagálni is kell.

Lehet el kellene mennem megint oda, megnézni létezik-e még a hely, és emlékeznek-e még rám... Azt mondjuk nem értem, hogy miért csak az én fejem sikerült megjegyeznie az eladónak?

Nyenyi

Utálom, ennél jobban bonyolítani a dolgokat nem is lehet, olyan fölösleges lépések vannak benne, arról nem is beszélve, hogy néhány éve még csak dos alapon lehetett csinálni, de már nem találtunk az egész városban olyan gépet, ami elég primitív ahhoz, hogy normálisan működjön rajta.

2004

Danzel: Pump it up

Maroon 5: She will be loved

Usher: Yeah!

Azt hiszem ez a három dal volt, amit 2004-ben a legtöbbet hallottam, minden nap legalább 2-szer láttam a klipjét, mondjuk a Maroon 5-nak az egész lemezét megszereztük és hallgattuk a koliban.

Hogy ez hogy jutott eszembe most? Nem is tudom, olvastam valamit Gusnál, amiről erre asszociáltam:)

2004-ben sok jó dolog történt amúgyis velem:)

 

hogyan tömítsük el wcnket?

A válasz nagyon egyszerű, nincs más dolgunk csak a jól megszokott wc tisztítót, tudjátok azt amit a reklámban is utálattal cserélnek ki, na azt kell benne hagyni a wc-ben és többször utántölteni, aztán egy idő után az fogja magát és sunyiban elengedi a wc-csésze szélét, beleesik a lyukba anélkül, hogy észrevennéd, utána már nincs más dolgod csak tenni a dolgod, és lehúzni a wc-t, aztán csodálkozni, hogy miért nem folyik le egyből, miért gyűlik fel, és mi a frászért nem segít rajta, ha többször lehúzod. Aztán amikor már meguntuk, hogy nem akar az istennek sem kidugulni akkor nem kell mást tenned, mint elkezdeni turkálni a csőben, hogy kikapard onnan ami elakadt. Szerencsémre akadt egy másik vállalkozó családtag, aki hamarabb megunta a szüttyögést és elkezdett kutatni, így nem nekem kellett. Remélem tényleg szerencséje lesz, miután hosszú percekig turkált a kakiban wcben.

#235

Kaptam e-mailben egy helyesírási tesztet, melynek az volt az alcíme, hogy önbizalom romboló helyesírási teszt. Megcsináltam, és hát tényleg az, önbizalom romboló. Azt eddig is tudtam, hogy nem túl jó a helyesírásom, és isteni szerencse, hogy manapság már az e-maileket, és géppel írt doksikat mind leellenőrzi a számítógép, így ha nem is minden hibát de a legtöbbet kiszűri, legalábbis remélem:). Na de ha kézzel írok szöveget, ott nem ellenőriz senki. Ha valaki veszi a bátorságot, és megcsinálná, hogy kipróbálja magát, annak itt a teszt.

Kaszát kapát elhajítani!

Útközben hazafelé jött a telefon, hogy tesómék mégis úgy döntöttek, hogy ma jönnek hozzánk, de nem maradnak holnapig, még ma este vissza is mennek, és mindezzel akkor hívtak, amikor már a buszra vártak, hogy induljon velük. A legizgalmasabb a dologban, hogy ők így hamarabb hazaértek, mint én, merthát én messzebbről mentem. Szóval kapát kaszát elhajítani, jövünk, de mindjárt megyünk is, úgyhogy ránkfigyelni!!! Körülbelül így nézett ki a dolog. Így viszont nem volt időnk előkészülni, hogy felköszöntsük, vagy megvendégeljük őket, semmi extra. Nem az a baj, hogy hírtelen jöttek, hanem az, hogy hamar mentek is, és nem volt időnk nagyon beszélgetni, illetve három órával korábban, amikor beszéltünk és kérdeztem, hogy mikor jönnek, akkor meg még nem tudták megmondani, hogy ma vagy holnap.

Lehet nem mondom érthetően a számokat?

Vagy két hete, amikor legutóbb utaztam vonattal, akkor a helyjegyem a 15 órás helyett a 14 órásra kaptam, akkor úgy voltam vele, lehet én mondtam rosszul az órát, mert gondoltam valamire és hangosan mást mondtam ki, főleg mivel a pénztáros hölgy is azt mondta, hogy én a 14 óraira kértem jegyet. Ma megint vettem jegyet holnapra, és most biztos vagyok benne, hogy a 15 órásra kérek jegyet, de valószínű az üvegen nem ment át rendesen a hang mert az 5 órásra (17) kaptam jegyet, úgyhogy mehettem vissza, habár másik helyre mentem vissza, mert nem vettem észre időben, hogy kicseréljék nekem a jegyet. Persze mondjuk gond nélkül kicserélték, nem jelentett problémát a dolog. Azért úgy gondolom, mivel más helyen nem szoktam így járni, nyilván nem én mondom össze vissza az órákat, számokat.

Gépjárműoktatók aranyköpései

- Indulás előtt legközelebb győződjön meg róla, hogy bent ülök-e a
kocsiban.

- A frontális ütközés nincs benne az anyagban.

- Kérem, tolatásnál NE térdeljen fel az ülésre.

- A bekanyarodási szándékát legközelebb NE a hátsó ablaktörlővel jelezze!


- Mivel KITT nem tudott eljönni, így ma is magának kell vezetnie.


- Az előzésnek nem AZ a lényege, hogy kikerüli az Ön előtt haladó autót,
aztán a szembejövők őszinte megdöbbenésére hosszan egymás mellett haladnak.


- Nagyon jól látja, hogy a sebességváltó feladata az, hogy a motor NE
12000-es fordulatszámon működjön, mint az elmúlt húsz percben.. De ezt jó
lenne a gyakorlatban is bemutatni.

- A gyalogos a legocsmányabb állatfajta, mert mindig azon töri a fejét,
hogy mikor ugorjon AZ autó elé..

- Igen. Valóban. Ebben a tükörben akár sminkeli is lehet, de nem ez az
elsődleges cél...

- Kedves! A szlalom célja nem ugyanaz, mint a bowlingé...

- Már nem vagyunk gyalogosok. Nem a járdán közlekedünk..

- Legközelebb NE kérje meg a vizsgabiztost, hogy nézze a hátsóablakon át,
hogy merre kanyarodjon tolatásnál, miközben maga előre néz...


- Ne Úristenezzen! Isten most értem imádkozik, hogy egyben hazaérjek...


- Veresegyház óta nem nézett a jobb oldali visszapillantó tükörbe...nézze
már meg hogy megvan-e még!

- Mi lenne, ha használná a pedálokat és nem én vezetnék maga helyett?...


- A STOP tábla nem javaslat, hanem parancs.

Molitva

Eszembe jutott ez a dal, mert mostanában hallani szoktam a rádióban egy dalt Zsédától, ami erőteljesen emlékeztet erre, legalábbis az eleje mindenképpen. Két sőt már három éve a Molitva lett az Eurovíziós dalfesztivál győztes dala, nem értem miért, de itthon nem játszották a rádiók, pedig még akkor is, ha nem értem a szövegét és nem angolul, hanem szerbül szól, akkor is megfog, magával ragad. Az énekesnő valamiért emlékeztet engem Rákóczi Ferire:)

Itt a tavasz, itt van újra....vagy mégsem?

Tökéletes feleség szavai a férjéhez

"Teszed  le  rögtön  azt  a  porszívót! Romba döntöd az illúzióimat.
Ilyet  csak  homokosok  tesznek, ráadásul megmelegszik a söröd, amit
most töltöttem ki...."
"Inkább  turkálok  valamit  a  sarki  bálásnál, mert utánaszámoltam,
ennek  a  szoknyának  az árából pont két rekesz sört vehetek neked."

"Imádom,  ahogy  szellentesz  mikor  mellém  bújsz, mert érzem, hogy
mellettem  igazán tudsz lazítani egy feszültségekkel teli, nehéz nap
után."

"Frappáns  ötlet  volt  drágám,  hogy  a koszos zoknidat az asztalon
tárolod.  Így  mindig  szem  előtt  van, és biztosan nem felejtem el
kimosni."

"Milyen  kedves  Tőled,  hogy  felhajtva  hagyod  a  WC  ülőket, így
megspórolsz   nekem  egy  mozdulatot,  amikor  ki  akarom  sikálni."

"Milyen  figyelmes Tőled, hogy nem emlékeztetsz állandóan a koromra!
Bezzeg  a bunkó kollegáim egy rakás virágot adtak szülinapomra. Alig
bírtam  hazacipelni. Nincs is ennyi vázánk. Meg jó, hogy minden este
legurítasz egy pár sört, így az üres üvegeket vázának használhatom."

"Már  megint  színjózan  vagy,  hányszor  mondjam  még,  hogy sokkal
aranyosabb  vagy  egy  kis  szalonspiccel?  Sipirc  a kocsmába, és 4
féldeci  előtt  haza  ne  gyere  nekem,mert  nem  foglak beengedni."

"Légy  szíves  hangosítsd fel a tevét, hogy a konyhában is halljam a
meccset!"

"Már megint frissen borotválkozva bújsz hozzam? Hányszor mondjam
még, hogy nincs férfiasabb a két napos borostánál?"

"Kérlek, meséld el újra, hogy fogtad el tegnap a Lajos betlijét
azzal a zseniális trükkel!"

"Mindenképp tudd meg kérlek, hogy mit rakott édesanyád a borsos
tokányba, amitől olyan finom lett, mert legközelebb nem akarom ezzel
az anyámtól eltanult amatőr kotyvasztással terhelni a gyomrodat."

"Nagyon rendes tőled az a törődés, ahogy olykor az egész éjszakát
rászánod arra, hogy a Vén Diófában szegény Jenő lelkét ápold, hisz
mióta otthagyta a neje, valóban senkije sincsen, akitől egy jó szóra
számíthatna. Ha úgy látod, hogy rosszul esik neki, hogy te már
hajnali háromkor hazajössz, inkább maradj még vele, ne maradjon
tüske szerencsétlenben!"

"Persze, sétáljunk vissza, magam is szívesen körbejárnám még
néhányszor azt a gyönyörű Porschét!"

"Most menj lángosért! Ott áll a büfé előtt az a tangás lány, akit a
parton mutattam neked. Most megnézheted közelebbről."

"Úgy szeretem nézni az arcodon azt a feszült figyelmet, amint a
számítógépeden játszol."

Éreztetek már olyat?

Én már többször éreztem úgy életem során, hogy valahogy nem jó évben születtem, mert valahogy amikor én adott ponthoz érkezek, akkor az mindig szürke, míg amikor mások járnak ott, akkor az izgalmas, változatos volt. Olyan érzés, mintha én lemaradnék valami jóról.

Általános iskolás koromban volt, hogy előnyünk is volt másokhoz képest, nevezetesen mi voltunk az első olyan évfolyam, akik már nem tanultak oroszt de ez iskolafüggő, mert más iskolákban az én évfolyamom még egy vagy két évig tanult és nekem volt lehetőségem anyanyelvi tanároktól tanulni angolul. Volt olyan is, hogy rajtunk kísérleteztek: olyan képzésre mentem, amibe mi voltunk az elsők abban a suliban, a kreditrendszert is rajtunk próbálták ki a fősulin, nem is működött még tökéletesen.

Általános iskolában mi voltunk az utolsók, akik még Commodore-on tanultunk, gimiben ahogy leérettségiztünk egyből felújították a termünket, addig meg a tanáraink majd hasra estek a lyukban ami a linóleumban volt, a fősulin mi minden évben megcsodálhattuk a nemsokára felépülő új szárny terveit, amit ahogy lediplomáztunk egyből fel is építettek.  Az egyetemen is akkor adták át a  legmodernebb technikával felszerelt új épületet, ahogy befejeztem a sulit.

Minden suliba amikor odakerültem azt hallgattuk, hogy az előző években milyen nagy élet volt, és mindig ezen nosztalgiázott mindenki, aztán valahogy amíg én odajártam ennek a nagy életnek nyoma sem volt, általában sokkal szürkébb volt a közösségi élet mint azelőtt.

Most egy kicsit ezt érzem a blogvilágban is, nevezetesen, hogy sikeresen lemaradtam  a "fénykoráról".

Persze az is lehet, hogy egyszerűen mások élete néha érdekesebbnek tűnik, mint a sajátom.

Van ám nekünk saját bejáratú hajléktalanunk

Néhány évvel ezelőtt a lépcsőházunkba beköltözött egy hajléktalan. Érdekes kérdés, hogy hogy juthatott be, amikor az ajtók elvileg kulcsra vannak zárva, de sikerült neki. Nem tudom mennyi ideig járt oda be mire felfedeztük, de az biztos, hogy egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy a macskánk, amikor este engednénk ki, akkor kimegy az ajtón, de elkezd morogni, erre elkezdtünk figyelni, fülelni, hogy most mégis mi baja van, mégis miért morog az üres lépcsőháznak, elhallgattunk és akkor meghallottuk, hogy valaki horkol a lépcsőházban. Kiderült, hogy a lépcső alá bemászott és ott aludt a sötétben egy férfi, és csak úgy lehetett őt onnan "kiutálni", hogy elzártuk egy fém ajtóval azt a részt.

Most nap mint nap ahogy megyek dolgozni az Astoriánál lévő EWC tövében ott fekszik egy hajléktalan, ott van délben is, este is, mindig ugyanabban a szögben feküdt, már ezen kezdtünk poénkodni, mert soha el nem mozdul a helyéről, és a nap bármely szakában lehet rá számítani. Aztán múltkor láttam, hogy éppen gyalogol, elment feltankolni a boltig, természetesen a benzin megfelelő mennyiségű alkohol beszerzése sikeres volt, így aztán nyilván annak elfogyasztását követően neki már jó és alszik is tovább. Érdekes, hogy sem az irodaház, sem senki más nem küldi vagy viszi el onnan, pedig ott azért elég jelentős mennyiségű ember és turista megfordul nap mint nap. Csodálatos kép tárul az emberek szeme elé.

Mókus parti van a naciban:)

Mert olyan jót lehet rajta szórakozni:) csak az a kár, hogy nincs fenn végig a szám, mert a végén kiderül, hogy és tényleg:)

Minél többször hallom, annál jobban tetszik

Az eredetit nem lehet beilleszteni, így csak linkelem, de egy kissé remixelt verzióban azért sikerül:

Selena Gomez ugyanazon a csatornán jutott el hozzám, ahol a korábban berakott Nick Jonas is. Valahogy a zene mindig feldob minden műsort, persze azért nem nélkülözhetetlen kelléke az ének a jó műsornak, de általában jót tesz neki szerintem.

Kis nosztalgia

Milyen csodálatos a világ Louis Armstrong előadásában:

A világ azért is csodálatos, mert tényleg az, mert a szerelem mindenütt körülvesz minket, vagy ahogy John Paul Young megénekli ezt Love is in the air:

Ez a bejegyzés korábban klasszikusok néven volt zárolva, most megcsináltam.

#223

Egy játékban keresek magyar játékosokat, na azt nem találtam, de többen rácuppantak arra, hogy azt írtam játék magyarul, és egyértelmű, hogy azt is tudják, hogy a magyar az hungarian, ami kicsit meglepő volt számomra, mert valahogy azt gondoltam, hogy külföldön már az is valami, ha hallottak arról, hogy van egy olyan ország, hogy Hungary, nem hogy azt is tudják, hogy mi úgy hívjuk magunkat, hogy magyarok, és Magyarországnak mondjuk magyarul az országunkat. Szóval meglepődtem az érdeklődésen.

gondnokok gyöngye

Tökjó vasárnap reggel nyolckor arra ébredni, hogy a felsőszomszéd porszívózik, elvégre lássuk be máskor nem is lehet, mert még esetleg nem lenne elég zavaró. Nyilván ő nem tud aludni a házirendet meg ismeri elvégre ő a gondnok, akkor meg én miért is akarnék még aludni vasárnap reggel egy kicsit tovább? Lehet a házirend nem tiltja, de véleményem szerint nagyobb illetlenség hétvégén reggel korán porszívózni, mint hétköznap este nyolc után még egy kicsit zajosabb lenni a szokásosnál.

Egyébként a legjobb az volt, amikor télen reggel már 5 órakor arra ébredtem, hogy a havat lapátolják az ablakom alatt, de arra gondoltam, hogy nyilván azért csinálják, mert gondolnak azokra akik korán mennek dolgozni, de arra is gondolhatnának, hogy abban a korai órában van még olyan is, aki aludni szeretne.

Azért nem példa nélküli az ilyesmi, mert volt már olyan élményünk máshol, hogy nyáron hajnalban, ahogy kivilágosodott elkezdték a füvet nyírni, de természetesen nem kasszával, hogy halk legyen, hanem jókis zajos fűnyíróval, azokkal mondjuk akkor jól össze is veszett a lakóközösség, úgyhogy abba is hagyták a fűnyírást.

hol szeretnék élni?

Jó kérdés, hogy melyik a jobb, valahol a városban, ahol minden kéznyújtásnyira van, vagy pedig vidéken?

Mindkettőnek megvan az előnye. Városlakónak jó lenni, mert minden, amire szükségem lehet ott van, van lehetőség szórakozásra, kikapcsolódásra, művelődésre, és minderre helyben, nem kell érte messzire utazni. Nem utolsó szempont az, hogy van munkalehetőség is. A nagyobb városokban találhatóak a nagy bevásárlóközpontok, és hipermarketek, tulajdonképpen bármit megkapsz, sokszor olcsóbban is.

Falun élni jó, mert nyugalom van, mert megfizethető áron jutsz olyan házhoz hozzá, ahol van kert, tarthatsz állatokat, vannak gyümölcsfák, és akár a kert végében ott csörgedezhet egy kis patak is, pont olyan, mint amit szeretnék. Kis konyhakert, ahol minden megterem, gyümölcsfák (például cseresznye, barack, szilva, és mogyoróbokor) szőlőlugas, baromfiudvar, cicák, esetleg kutyusok. Reggel a kakaskukorékolásra vagy a madárcsicsergésre ébredni, és nem a városi forgalom zajára vagy szirénára.

Vidéken ismerik egymást emberek nagyvárosban még a közvetlen szomszédokat sem feltétlenül. Persze van előnye egyiknek és másiknak is. Ha mindenki ismer mindenkit, akkor a pletyka elkerülhetetlen, de az emberek egyszer s mint jobban összetartanak, ha viszont senki nem ismer senkit, vagy csak felületesen, akkor nincs kire számítani. A  városokban általában sokkal több szabály van a lakosság számára, mint falun, sokkal kötöttebb ott élni.

Éltem már nagyvárosban, falun, kisvárosban, fővárosban is:) És szerintem az ideális lakóhely a nagyvároshoz közel eső szinte mesebeli vidékies környezet, ahol a fentebb leírt otthon megtalálható.

és amit még nem is meséltem

Az éjjel angolul álmodtam, ilyet már évek óta nem csináltam, körülbelül akkor utoljára, amikor nyelvvizsgára készültem, illetve akkor amikor kinn voltam tanulni és nap mint nap angolul beszéltem, és tanultam, és gondolkodtam. Most azonban ilyen eset nem áll fenn, ugyanis még csak beszélni se beszélek angolul, a héten például annyit sikerült hogy a piacon segítettem az egyik vevőnek abban, hogy megtudja csíp-e a paprika:) ettől viszont nem hiszem, hogy angolul kéne álmodnom:)

Aztán megtudtam ma, hogy a házban ahol most lakom a csendrendelet már este 8 kor elkezdődik, ami szerintem vicces, mert nem nyugdíjasotthonban lakom, legalábbis legjobb tudomásom szerint nem:) Most komolyan, nyáron még világos van este 8kor, de már kusban kell ülni otthon? Ezt az egészet sznob dolognak érzem, és nem normálisnak.

dalok 2

Van olyan magyar zenekar is akinek tetszenek a dalai. A Sugarloaf következő három száma például kifejezetten tetszik. A szövege és a dallama is jó ezeknek, pont a kettő együtt az ami megfogott bennük.

Vadvirág:

A következő dal szövege mindig mosolyt csal a számra, Szingli lány:

A legtutibb mindközül azonban a Barbie:):

Egyébként Dér Heni hasonlít egyik unokatesómra:)

dalok

Vannak olyan zenék, amelyeket amikor meghallgat az ember, akkor attól a libabőrös lesz. Ilyen szám például véleményem szerintem Whitney Houston I will always love you című dala:

De hasonlóan lehengerlő hatással van rám ez a videó is. Talán azért, mert pont arra cáfol rá, hogy meg lehet valaki ítélni csupán megjelenése vagy kinézete alapján, mert az egész kicsit meseszerű, tündérmesére emlékeztető.

Aztán itt van Madonna Frozen című dala, amely nagyon sokkal járult hozzá ahhoz, hogy megkedveljem, mert korábban nem tett rám túl lenyűgöző benyomást, igaz azóta is kevés olyan dala van, amely ennyire megtalált volna.

Mint valószínűleg mindenkinek, nekem is azok a dalok tetszenek a legjobban, amelyek valamiért hatással vannak rám, akár a szövegük akár a klipjük által, akár a dallamuk segítségével.

Végezetül még egy klip:

Ez esetben is a hatáshoz jelentősen hozzájárul a látvány:)

Anastacia

Szeretem ennek az énekesnőnek a hangját és a dalait, valamiért régen azt hittem, hogy ő ausztrál, de valójában ugye ő amerikai Chicagoban született.

Az egyik kedvenc számom tőle ez:

gondolatok

Minek jobb lenni szegénynek vagy gazdagnak?

Miért jó a gazdagnak: mert nincs anyagi gondja.

Miért jó a szegénynek: - mert boldog tud lenni pénz nélkül is, mert vannak igazi barátai, mert összetartó egymást segítő emberek közt él, mert érzelmei igaziak.

Persze lehet, hogy mindez nem a valóság, és nyilván a kép nem csak fekete és fehér.

 

Szerintetek normális az...?

Szerintetek normális az, ha a cég ahol dolgoztok 3 hónap alatt olyan 6 alkalommal változtatja meg a szervezeti felépítését, és habár azt hangsúlyozzák, hogy minden legyen egyszerűbb, gyorsabb és átláthatóbb minden csak bonyolultabb, még hierarchikusabb lesz?

 

barkácsáruházban voltam

Délután bementem egy barkácsáruházba, amit kinéztem már előre magamnak, hogy szinte teljesen útba esik. Az igazsághoz hozzátartozik hogy az csak a térképen van, amit mellékeltek a reklámjához, mert egyébként a valóságban egy megállóval odább át kell szállni és még onnan vagy négy megálló. Én csak egyet mentem, mert a térképen az utcákat böngészve elnéztem, így kicsit kóvályogtam is mire megtaláltam, de meglett. Bent aztán nagy szakértelemmel alig találtam meg amit kerestem, a nevét mondjuk még most sem tudom, de sikerült!!! Egyébként nem mozogtam valami otthonosan ebben az áruházban, nem sok dolog van ott, ami érdekel:) Aztán kifelé jövet nem arra mentem amerről jöttem, hanem a másik irányba, kigyalogolva a parkolóból egyből meg is találtam azt a megállót, ahol eredetileg le kellett volna szállnom, na mindegy.

Hollandia

Eszembe jutott megint Hollandia. Egész biztos, hogy az, hogy a fősuli alatt kint tanulhattam egy fél évet igen sokat tett hozzá ahhoz ahogy a világot jelenleg látom, ahhoz, hogy már liberálisnak tűnök bizonyos emberek szemében. Tényleg úgy van, noha nem csak azóta, amióta kint jártam, mert azért elég sokat számít az is, hogy eleve nyitottnak voltam nevelve, hogy legyek nyitott mások irányába, más kultúrák és emberek felé. Hollandia tulajdonképpen csak segített abban, hogy lássam azt, milyen az amikor különböző kultúrából érkező emberek együtt élnek, mert mi diákok egy teljesen heterogén, a világ minden tájáról érkező egyveleget alkottunk és nagyon jól kijöttünk egymással. Az emberek tulajdonképpen mindenütt hasonlóak, csak van ahol toleránsabbak. Egy alkalommal az egyik holland csaj pasija arról áradozott nekünk, hogy a városban a legkellemesebben szórakozni  a melegbárban lehet, és hogy az milyen jó hely,  egy percig sem érezte cikinek erről beszélni, vagy azt, hogy ő ott járt.

A hollandoknak csak előnyük származott abból, hogy olyan megengedőek és toleránsak, hiszen jelenleg több világcég, ami tényleg világcég  holland, de például náluk válnak az emberek legkésőbb drogfüggővé.

Egyébként az ország is olyan szép, valahogy ott még a fű is zöldebb,  ott is van olyan utca, ahol van a ház, mellette járda, úttest,  és árok, akár itthon is, mégis  ott valahogy jobban néz ki:) és az a fura, hogy nem tudtam megfogalmazni, hogy mitől más ott az árokpart mint nálunk, de más.

Néha jó nosztalgikusan ábrándozni róla:)

Itt sétáltam hétvégente:

Itt bicikliztem el nap mint nap, mert ott marha jó biciklizni, de tényleg:

Ahhoz, hogy ide érjek:

 

#212

Láttam ma egy csomó állatot a vonatból, nyuszikat tömkelegével, és láttam őzeket is. Az őzek vagy be voltak ásva a földbe, mert úgy néztek ki, vagy éppen mind pihent, de az biztos, hogy egyik sem futott el a vonattól és egyiknek sem lehetett látni a lábát.:)

a világ legdrágább kávéja

Ma reggel a rádióban hallottam, hogy már a szomszéd országban is lehet kapni a világ legdrágább kávéját, amelyből egy csészényi potom 12000 huf. A kávét csak délután 6 után szolgálják fel, és minden igazi ínyencnek csak ajánlani tudom, ha erős a gyomra:) A kávé ugyanis úgy készül, hogy a kávébabot megetetik macskákkal, csakhogy szegények nem bírják megemészteni, így az ürülékükből kiválogatják a megmaradt szemeket, és abból készül a kávé. Ez nem állatkínzás? Kinek van egyébként gusztusa ilyet meginni? Szerintem csak az ára kedvéért isszák, amolyan sznobizmusból. Vajon milyen íze van?

A szakma csúcsa

Szerettem volna egy tök jó diavetítést közzétenni itt, de nem sikerül, mert nem tudom, hogy hogy kellene. Ha valakit érdekel szívesen elküldöm neki mailben, de mivel már két napja ezzel szenvedek, így mostmár nem próbálkozom tovább. Egyébként a képek a szakmai analfabetizmus megtestesítői:)

#209

Ma a napot vérvétellel kezdtem, ami egyáltalán nem zavar, ezért ébredtem fel magamtól már 3/4 6 kor és keltem fel már 6 órakor, azt gondolván, hogy biztos sok idő telt már el azóta amióta legutóbb megnéztem az órát. Aztán elmentem a laborba, mert hát ugye vizelet is kell és nekem nem volt annyi eszem, hogy azt itthonról is lehet vinni, és a labor fél hétkor már nekikezd dolgozni, ezért gondoltam, hogy akkor megyek korán, hogy még az elején sorra kerüljek. Természetesen csak vagy 20-an voltak már előttem. Sorszámot húztam, ami egy tombolacetlit jelent, és semmit nem számít, ugyanis ahogy kinyitott a labor egyből mindenki sorban állt és úgy várta, hogy sorra kerüljön. Aztán nagy nehezen sorra kerültem időben ez mondjuk alig fél órát jelentett, és amikor leültem, mondtam, hogy én nem annyira bírom a vérvételt, de ez a nővért nem igazán érdekelte, míg a mellettem lévő másik pácienstől úgy vették a vért, hogy folyamatosan másról beszélgettek vele és utána átültették az ágyra, addig hozzám hozzám sem szólt a nővér csak annyit, hogy hogy tartsam a kezem, és alig fejezte be már egy éppen bejövő nővérrel beszélt és ott is hagyott engem, én meg ültem, mert közben mondtam, hogy hadd maradjak még egy picit itt, de ezt nyilvánvalóan meg sem hallotta. Aztán amikor visszajött bejelentette, hogy kész vagyunk, és eredmény ekkor meg akkor lesz, amit én el is felejtettem, mert akkor még annyira izgultam, hogy nem maradt meg. Megkérdeztem, hogy az eredményt fogja e látni a rendszerben aki kérte, erre mondja, hogy nem, ezért is mondta, hogy mikor lesz meg az eredmény, és mindezt szemrehányóan tette meg. Szóval egy élmény volt a reggel...

mit válaszolnál arra a bókra, hogy

Gyönyörű a mosolyod!

Gondolom nem azt, hogy:

Kösziiii, hattal több fogam van. És nem kezded el mutogatni azokat, hogy hol vannak:)

Ezt most a tévében hallottam:)

 

nem látszik rajtam, de stresszes vagyok

Habár mostmár egyértelműen tudom, hogy ránézésre senki nem jön rá, még az se igazán aki nap mint nap lát, hogy stresszes vagyok ennek ellenére tudom magamról, hogy most nem is kicsit vagyok az.

Tegnap a vonaton ismerősökkel jöttünk, és az egyik mesélte, hogy hazament, evett a finom hazai kosztból, amitől belázasodott, és gyakorlatilag az egész hétvégét ágyban töltötte, és habár már jobban van, de még mindig nem az igazi. Erre a másik mondja, hogy neki meg a feje fáj, mert arra figyelt, hogy hová lépjen, mert azzal kapcsolatosan irányították, és nem figyelt oda, hogy mi jön vele szembe, így sikeresen bevágta a fejét ami azóta olyan, mintha nem is az övé lenne. Erre megszólaltam én, hogy én olyan stresszes vagyok mostanában, mire mindketten kerek szemmel egyszerre kérdeztek vissza, hogy én stresszes? Mondom igen. Hogy miért? Csak tippelni tudom.

Ma amikor a tegnapi vonatozós élményemet meséltem el a kolleganőm megszólal, hogy egyáltalán nem látszik rajtam, olyan magabiztosnak tűnök. Ez roppant megtisztelő, meg jó dolog, de most én mégis inkább ideges és feszült vagyok, mint magabiztos, vagyis ezekszerint amúgy az is:)

Nem annyira tudom még, hogy hogyan lehetne legyőznöm ezt az állapotot, de valószínű egy fizuemelés az jót tenne, mert az elég pozitív dolog főleg mostanában.

a helyi hiperben jártam

Elmentünk a mi helyi tecsonkba, ami nagyon izgalmas hely ám, pl nem lehet benne használni csak az egyik mobilszolgáltató mobiljait, a többi le van tiltva. Aztán most kaptunk egy kuponsort az ott lévő boltsorhoz, amit boltsornak nevezni enyhe túlzás, mert olyan pénzéhes vezetője van a helyi hipernek, hogy gyakorlatilag alig van ott bolt, a boltsor azt hiszem jelenleg 4 boltból áll, van ám nem működő benzinkút is. Belegondolva a dologba mesélje már el valaki, hogy miért éri meg kifizetni egy csomó pénzt a felépítésért, és fenntartásért úgy, hogy semmi bevétel nem jön belőle, mert nem üzemelteti senki...

Hogy mik vannak?

Ma olvastam a neten, hogy megszűnik a Mónika Show, már éppen kezdtem meglepődni, hogy biztos valami tréfa, merthát ilyen "népművelő" műsort levenni a képernyőről:!), de aztán megnyugodtam, hogy habár a Mónika Show befejezi áldásos tevékenységét, de jön helyette újra a Győzike Show új részekkel! Tisztára megnyugodtam, mert már azt hittem, hogy valami csoda folytán emelkedik a színvonal, de aztán rájöttem, hogy á dehogy.

munka édes munka

Tegnap "végre" a helyemen "dolgoztam". Kissé agonizáltunk úgy testületileg, valahogy a munka nem igazán ment, ezért nem csoda aztán, hogy nagyon örültünk, amikor hamarabb elengedtek minket. Na jó, azért a nem nagyon ment ellenére 12 anyagot sikerült feldolgoznom, vagyis a tegnap rám eső részét megcsinálnom. De ezen kívül nem sok hasznosat csináltunk, csak mindent össze vissza kavartunk és saját magunkat is belezavartuk a dologba. Na de majd jövőhéten, olyan kipihentek leszünk és olyan gyorsak és ügyesek, hogy se perc alatt behozzuk a lemaradásunk:)

Egyébként valahogy jobban élveztem azt a részét a hétnek, amikor nem a saját helyemen a megszokott monoton munkám kellett csinálnom. Csakhát a többiek eközben odabent majd belefulladtak a sok munkába.

Na de a hétvégére most még gondolni sem akarok már rá:)