2010. április 20., kedd

Van ám nekünk saját bejáratú hajléktalanunk

Néhány évvel ezelőtt a lépcsőházunkba beköltözött egy hajléktalan. Érdekes kérdés, hogy hogy juthatott be, amikor az ajtók elvileg kulcsra vannak zárva, de sikerült neki. Nem tudom mennyi ideig járt oda be mire felfedeztük, de az biztos, hogy egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy a macskánk, amikor este engednénk ki, akkor kimegy az ajtón, de elkezd morogni, erre elkezdtünk figyelni, fülelni, hogy most mégis mi baja van, mégis miért morog az üres lépcsőháznak, elhallgattunk és akkor meghallottuk, hogy valaki horkol a lépcsőházban. Kiderült, hogy a lépcső alá bemászott és ott aludt a sötétben egy férfi, és csak úgy lehetett őt onnan "kiutálni", hogy elzártuk egy fém ajtóval azt a részt.


Most nap mint nap ahogy megyek dolgozni az Astoriánál lévő EWC tövében ott fekszik egy hajléktalan, ott van délben is, este is, mindig ugyanabban a szögben feküdt, már ezen kezdtünk poénkodni, mert soha el nem mozdul a helyéről, és a nap bármely szakában lehet rá számítani. Aztán múltkor láttam, hogy éppen gyalogol, elment feltankolni a boltig, természetesen a benzin megfelelő mennyiségű alkohol beszerzése sikeres volt, így aztán nyilván annak elfogyasztását követően neki már jó és alszik is tovább. Érdekes, hogy sem az irodaház, sem senki más nem küldi vagy viszi el onnan, pedig ott azért elég jelentős mennyiségű ember és turista megfordul nap mint nap. Csodálatos kép tárul az emberek szeme elé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése